Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

»Minden kezdet nehéz« mondja a példabeszéd. De ha soha nem kezdünk, semmit sem végezünk, mondja a tapasztalás. A mi egy 900 lélekből álló két községben sikerült, miért ne sikerülne, föltéve, hogy meg van az akarat, nagyobb községekben és városokban?! Hogy azután a könyvtár miként kezeltessék, kizárólag protestáns népkönyvtár legyen-e az, vagy községi, az mindenütt a helyi viszonyoktól függ. Á fő dolog szerintem hogy a cél el legyen érve. Hogy a népből egyes ember könyvet vásároljon, azt bajos kivinni, de azok a krajcárok, miket észre sem véve, elfizet az olvasásért, aprónként egy-egy könyv árát teszik kis jó könyveket olvas, tehát használ önmagának, de használ egyházának hazájának is, ha az olvasás által értelmesebbé és buzgóbbá válik. Midőn a mi kis könyvtárunk megalakulása fölötti örömömet így nyilvánosan fejezem ki, jól esik szivemnek, ha községünk buzgó jegyzőjének is a községi képviselőtestületnek köszönetemet nyilváníthatom. Ordas, 1888. junius hava. Kiss Benő, ref, lelkész. ISKOLAÜGY. Püspöki jelentés a dunamelléki egyházkerület középiskoláinak meglátogatásáról és főfelügyeletéről. (Vége.) V. A budapesti főgymnásium. 1. Szellemi állapot. Egyházkerületünk hat középiskolája közt a legifjabb a budapesti főgymnasium, mely csak 1860-ban keletkezett. Halhatatlan emlékű alapítója Török Pál, úgyszólván a semmiből hozta létre, úgyszólván teremtette. Mégis, miután ember csupán semmiből nem teremthet, az anyagot ez új alkotáshoz Gönczy Pál magán-intézete szolgáltatta, ki annak berendezésében is munkás segítő társa volt Török Pálnak; s így e főgymnasium létrejötte kettejök nevével van összekötve közművelődésünk történetében. Egyikök már a halhatatlanság hazájába költözött; másikat, teljes tevékenységében, még körünkben tisztelhetjük s megoszthatjuk vele örömünket munkájuk sikerén, virágzásán, gyümölcsözésén. De feladatom most, nem az intézet múltjáról, hanem jelenéről szólani; nem keletkezése történetét írom, hanem mai állapotát akarom festeni. A budapesti főgymnasiumnak aránylagos fiatalsága mentségül szolgálhatna netalán még fejletlen voltának; más felől központi helyzete, az ország fővárosában, nemzeti életünk s kulturánk lüktető szívében, hol a szív gyorsabb lüktetése nagyobb anyagcserével is jár, és a mellett aránylag mind a többi közt kiváló anyagi dotatiója, magasabb igényeket, sőt követeléseket támaszt irányában, melyeknek nehezebb megfelelnie. Versenyeznie kell a főváros hasonnemű és még sokkal több anyagi erő felett rendelkező intézeteivel, az állam és a tanulmányi alap által tentartottakkal; és a versenyben nem szabad hátramaradnia, mert hátramaradása egyértelmű a kudarccal és a bukással s egyszersmind elveszítené vele létjogát is. Megvallom, magam is magasabb igényeket támasztok iránta, úgy szellemi, mint anyagi tekintetben, mint vidéki intézeteink irányában. S annál szigorúbbnak kell lennem megitélésében, mert nem csak püspöki, hanem közvetlen gondjaimra is van bízva s kétszeres rész jut nekem az intézet állapotai miatti felelősségből; s annál szigorúbbnak, mert nekem illenék legkevésbbé: rózsás színben tüntetni fel azon intézet állapotait, melynek közvetlen vezetésében ez idő szerint részem van. Más felől igazságtalan kisebbítője sem akarok lenni a magam fészkének, sem méltánytalan ez intézet derék szellemi munkásai iránt. Azért, hogy minél elfogulatlanabb s ha lehet teljesen objectiv lehessek, még anynyi részletességgel sem akarok szólni az intézet tanerőiről, mint a többiekéről tettem. De az igazság és meggyőződés teljes erejével mondhatom, hogy a budapesti főgymnasium tanári kara, egészben véve megfelel föladatának s annak magaslatán áll. Tagjai közt egy sincs, kit kor, kifáradtság, vagy szellemi elmaradottság bénítana. Nagyobbrészt java korbeli, a munkabírás delén álló, a tudománynyal haladó férfiak; részben fiatal, jeles képzettségű, pályájok iránt szeretettel, előre törekvő ambitióval biró erők. Nem nevezek egyet sem, mert sem kiemelni, sem hátra tenni nem akarok közülök egyet sem. Kötelességüket mind híven teljesítik s munkásságuk egyenletes és szép sikert mutat fel. A tanuló ifjúság nagyon vegyes; talán, a fővárosi helyzetnél s annak örökös hullámzásánál fogva, még vegyesebb, mint bármelv más intézetünknél. Ritkaság, vagy legalább igen kis százalék, a ki mind a nyolc osztályt itt végzi; jőnek mennek — s ez a tanítás sikerének egyik legnagyobb hátráltatója. Vegyesek vallásra, eredetre is. Budapestre évenként tódul a nép; s tódulnak fiaik a fővárosban levő számos középiskolába; a ki egyikben nem kap helyet, zörget a másiknál, harmadiknál, olykor a negyediknél. Minden osztályban évenként nagy számúak a más helyről vagy más intézetből jött új növendékek, keresztyének minden felekezetből, zsidók igen nagy számmal s bizony nem épen a java — ezek népesítik meg iskolánkat s ez sem kisebb baj. A mindig új, szokatlan elemekkel nehezebb a fegyelemtartás, kivált a fővárosban, hol nehezebb a szülőkkel való érintkezés, a tanárok csak a tanórákon látják a növendékeket s iskola és család alig lehet egymásra kölcsönhatással. A fegyelemtartás nehézségének egy más oka, az eddigi helyiségek elégtelen s rosszul beosztott volta, két külön épületben, a jelen tanévvel már meg szűnik s e miatt legalább nem lesz több panasz. Az igazgatótanács és presbyterium, a tanári testülettel együtt, nagy gondot fordít az intézet tanulmányi és fegyelmi állapo-I tára s azért nagyobb fegyelmi kihágás vagy rendetlenség