Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

panaszhangjait, kik a »Kis tiikör« »Hübner« »Maróthi« stb. kalauzolása mellett többet tanultak az életnek, jobban megértették önmagokat s másokat, mint a mai érettségit tett jeles ifjú, ki játszva kiszámítja ugyan e föld tengelyének elhajlását a nyári nap-éj egyen idején, s fütyörészve elpörgeti, hogy a kettedszénsavas szikéleg vizegvben mi, mennyi s hogyan vegyült egymással, sőt csodálatos! megmondja, hogy a görögök a hiatus kikerülésére hol s mikor s hogyan alkalmazták a contractiót, krásist, s elisiót; álmában is elhadarja, hogy Horatius versei mily versmértékben irvák, hol biccen egy láb, hol kellene trocheusnak helyettesíteni egy spondeust; azt nem is említem, hogy jobban tudja magánál Homerosnál, hogv ő (t. i. Homeros) soha sem élt s hogy ismeri pontosan azon különböző nézeteket, melyek a Sokrates méregpoharába tett méregre nézve ma legelfogadottabbak; tudja, hogy Kant és Laplace hogyan építették lel a világ előállásának theoriáját, hogyan lett Darwin elmélete szerint a protoplasmából önálló életű sejt, s ebből kukac, hüllő, hal, madár, 4 lábu, majom s ebből végre az eluviál vagy diluviális kor kezdetén ember és így tovább...: hanem annál kevesebbet ért aztán ahoz, hogy megbecsülje az időt, megismerje az emberiség életét a történelem hosszú folyamán, újra át meg átalakító nagy szellemi mozgalmakat, hogy megtanulja becsülni az önerőnkön szerzett szerény anyagi hasznot, az erkölcsi jónak és szépnek egyszerű mégis fenséges tanait, a vallás boldogító érzetét, a társadalmi és erkölcsi világrend örök igazságait s a munka legszentebb törvényét. Tanult, hogy tudja ki tette ezt vagy amazt, tudja, hogy mi lesz a földből egy pár száz millió év multával, de a miért tanult 8 — 12 éven keresztül: nem tudja, hogy az általános műveltségre miért van szükség, mit vár a társadalom tőle mint embertől, mit a haza, mint honpolgártól. És ha ez csak a középiskolai oktatás hiánya volna, még baj se lenne ! De nem áll másként a dolog felsőbb oktatásunk ügyével sem. A paragraphusok ismerete, a rendszer ott is megöli a lelket, s a fentebb említett hiányokat ott talán még kevésbbé igyekeznek kipótolni, hja! mert itt meg már nincs is idő reá. Távol legyen tőlem hogy amaz encvclopedicus s rendszertelen ismeretkörrel rendelkező » hármas kis tükröscc korszakot visszaóhajtsam, tisztelettel kalapot emelek korunk tisztultabb izlésü, alaposabb ismeretekre segitő oktatási rendszere előtt is, sőt egyenesen ennek tapasztalt hiányaiban látom a jövő várva várt tanító mestereit — botlásaink lévén legjobb tanítóink — de attól tartok, hogv ha e mos• 11/1 tani kerékvágásban haladunk tovább is, ha nemzedékeket agyonkinzó experimentálásainkat továbbra is folytatjuk: a tudós professorok tapasztalatai gazdagodhatnak talán, de az őket körülvevő világ arca észrevétlen átváltozik s ha egyszer megnyílik szeme az eddig csak tapogatódzás után járó-kelőnek, ha a gyakorlati élet kezökbe adja a haladás könnyebben hozzáférhető Ariadné fonalát, nagy vesztesége leend az igazi tudománynak is, mely e §-ok rendszere miatt legalább egy időre hitelét veszti, de meg fájdalmasan fogják érezni veszteségeiket azok is, kik éltök java részét napfény mellett is tévelyegve voltak kénytelenek eltölteni az iskolák padján, a tantermek zárt levegőjében. Vissz átér ve középis kolai oktat ás ügy ü n k re lehetetlen észre nem venni, hogy ennek legnagyobb hiánya épen az, a mi első sorban célja gyanánt tűzetik ki; mert tegyük fel hát, hogy a középiskolai oktatás mindent megtett arra nézve, hogy a gondjaira bizott egyén minden lelki tehetségét összehangzóan fejleszsze, hogy az ép lélek számára ép testet teremtsen s hogy e munkásságot arányosan ossza be az ifjú öröklött képességei között; tegyük fel, hogy az illető lelkében nem nvomott el egy erőt sem, csak annyiban, a mennyire más erők kellő tevékenysége megkövetelte, s ekkor nézzünk szét, vájjon az élet csakugyan azt keresi-e az illető közép- vagy felsőbb iskolát végzettben, amire ez legtöbb munkaidejét szentelte, azokra az ismeretekre számit-e, azon munkáért ad-e kenyeret, melyet az ifjú oly hosszú időn és teljes odaadással végezett? Sajnos legtöbbször tagadó választ kell adnunk. Nem akarok névleg megnevezni egyes tantárgyakat, de csak a szőrszálhasogató iskolai bölcsesség tagadhatja meg, hogy számos, a tanulóra reá erőszakolt s vele agyon kínzott iskolai ,disciplinához az életnek nincs semmi köze, semmi szüksége, sőt a tudomány célja, természete sem barátja semminemű efféle amalgamázásnak, conglomeratiónak. — ' o A növendékkel való 12 éves experimentálás gyakran egyenes megrabolása az életidőnek, a nélkül, hogy az ehez mérten rövid jövő, az önálló munkásság sokat nyerne általa. Igaz ugyan miszerint a gyermek és ifjúkor varázsának nagyobb része épen abban rejlik, hogy a jövő felől teljes bizonytalanságban él, de másfelől az amúgy is rövid emberi életkor nagy kamatot fizet a jelenlegi hosszas kezdő iskolázással az amúgy is csak ritkán beváló szegény jövőért. Hogyan lenne azonban még az is, ha aztán amit tanult az ifjú 8 éven át csakugyan tudná is, s nem csupán egy darab papirosra irt calcu-