Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

lus mutatná, hogy az illető ez vagy ama tárgygyal egykor csakugyan foglalkozott. Kérdezze meg kiki saját lelkismeretét s adjon számot magának 8 évi középiskolai sáfárkodásának hasznavehető gyümölcseiről s úgy Ítéljen a mai kor tanárai s tanítványai felett. Azt hiszem nem sok szemrehányni valója leend sem egyiknek, sem másiknak. Tanárok s tanulók egyaránt érzik a jelenlegi állapotok fonák, szinte tarthatatlan mivoltát, melyet felsőbb hatalmak úgy látszik csak súlyosabb igává tenni tartják kötelességöknek. így nevet aztán az élet szeme közé az iskolának, a professor professornak, tanuló-tanulónak, hanem azért marad minden a jó rendben, boldog ki együtt tud vonyítani a tarkasokkal. ' Mennyire másként volt ezelőtt két ezer évvel, mely kezdetleges kornak szellemi hagyatéka mai magasfokú tudományos fejlettségünk termékeinek értékét messze felülmúlja számos irodalmi ágban. A görög és római nevelés mesterkéletlen módszere jobban elérte célját a tudományos ember nevelés terén, mint a paedagogiai elvek hínárjai között vergődő korunk, s bár a cyankáli, nytroglycerin, telephon, golyószórók, teleskópok stb. gyártásához s használatához nem értettek, de annál józanabb felfogással bírtak az emberi élet céljáról, mint ma mi birunk, vagy legalább esetleges természeti botlásaikat századokon át tákolt tudományos rendszerek által nem siettek örökössé tenni, mint a hogy mi igen gyakran tesszük ezt. Azt nem is említem, hogy a test és lélek fokozatos s egyenletes fejlődését jobban előtudták mozdítani, mint ma mi, kik heti 2 órán zárt levegőjű teremben úgy a hogy végzett torna óráinkkal elhallgattatni véljük e tekintetben vádoló lelkiismeretünk szavát s öröklött bajnak deciaráitatjuk az orvosokkal az iskolák padjaiban való zsugorgás által nyert mind több-több áldozatot szedő tuberculosist s más enemú iskolában szerzett kedves útitársait amúgy is rövid s gyarló életünknek. A »multa rogare, — rogata tenere — retenta docerecc régi igazságát talán jogosan így lehetne ma oktatási módszerünkre alkalmazni: sokat tanítani, még többet várni, semmitse tudni. Nem tartozik egy rövid vezércikk keretébe részletes boncolásába menni a fentebb említett hibáknak; hálátlanabb foglalkozás volna panaceát ajánlani külön-külön egyes esetekre, melyekre egyetlen tanár sem ismeri el, hogy szüksége volna. Nagy közönség, tanférfiak s tanítványok mélyen érzik, hogy megvan e hiba itt is, ott is egyikben úgy, mint a másikban; tanácsadóknak sem vagyunk híjával, annyit irnak í a tudósok, hogy még elolvasni is kevés volna egy emberélet, hát még megküzdeni annyi előítélettel, annyi tudákos firlefánciával. Az élet iskolája úgy látszik elég erős kiköszörülni az iskolai helytelen nevelés által ütött csorbákat, a gyakorlati élet követelményei úgy látszik erősebb átalakító hatással bírnak az értelemre,, mint az iskolák rendszeres rendszertelenségei s az egyéni velünk született erős akarat, a látásra kész szemek, a hallásra kész fülek még most s mindvégig jobb tanító mestereink maradnak, mint egykori tudós professoraink együttvéve, s én azt hiszem, hogy az élet lassankint lemorzsolja most divó kapkodó oktatási helytelen módszerünket is minden nagyobb tollharcok, kalamárisok vére nélkül is, s épen az iskolák által legtöbbször hangoztatott, de legtöbbször félre is ismert »non scholae sed vitae discimuscc elv saját lábán is ki fogja menteni az utánunk következő egy-két nemzedéket a nevelésügyi szédelgések fojtó légköréből. Ezzel a biztató reménységgel zárom én is iskolai év végén támadt eszmélődésemet. Sz. K. ISKOLAÜGY. Püspöki jelentés a dunamelléki egyházkerület középiskoláinak meglátogatásáról és főfelügyeletéről. (Folytatás.) IV. Kunszentmiklósi gymnasíum. i. Szellemi állapot. A régebb időkben egy professorral és egy correctorral, időnként még egy preceptorral ellátott, s majd négy, majd hat évi tanfolyammal bíró szerény kunszentmiklósi gymnasíum, az ötvenes években négy osztály-Iyal s három rendes és egy segédtanárral szervezkedett. Alapul ennek is, mint a halasinak, a közbirtokosság páka-pusztai jövedelmére fektetett, de határozott öszszegben megszabott alapítvány szolgált, melyhez a város és az egyház szintén megszabott kisebb összegekkel az egyházkerület a pengő krajcárok visszaengedésével járul. Ez alapon ma a hat osztályú gymnasíum csak két rendes és négy ideiglenes helyettes, vagy segédtanárral van ellátva. A rendes tanárok egyike az igazgató Szik' szay Gusztáv, a két felső osztályban a latin és görög ! nyelv tanára, ép oly buzgó és ügyes, mint sikeres tanár, ki bármely nagyobb gymnasiumban is jól megállaná helyét; másika Melezer Károly a német nyelv tanára, ki az intézetben már több mint harminc év óta működik. Mindketten alaki képesítettség nélkül, a középisk. | törvény 28. §-a alapján vannak jogosítva. A négy ide-53*