Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-24 / 26. szám

Idvességes áldásokkal látogassa Isten kidet szerelmesivel és (mint értettem) a kiteknek Istentül mutatott szerelmes uj vendégivei s gyermekével! Nemzetes Istent félő uram ! ím én Isten kegyel-mébül, sok szándékozásim után beérkeztem e nemes erdélyi hazába s már innen is vagyok Küváron; és ha Deésen hirtelen lovak adatnának, talárn még azt is meghaladhatnék estvéi megszállásig. Mostan Blenke Pólyán nevű oláh faluban szállottunk meg. Nem akarok szemben addig lenni a mi klmes urunkkal, míg kidet Szentpéteri házánál meg nem látogatom, ha holnap nem lehet is, de hétfűn azon leszünk, hogy kidet Isten segítségébül meglátogassuk. Adja is kidet találhassam kívánatos egészségben szerelmesivei együtt. Kegyelmed alázatos szolgája Czeglédi István ni. s. Ix Blenke Pólyán, 22 september, i668.:

!

) Kívül cini: Nemzetes Vitézlő Teleki Mihály uram- ? nak kegls Fejedelem urunk küvári érdemes Fűkapitány- j nyának, ugyan ő Nsga egyik fű belső Tanácsának, ez haza nagy oszlopának, nekem Istenes Fautor uramnak. (Folyt, köv.) Közli: Koncz József. KÜLFÖLD. Jacobi tanár emlékezete. A halle-wittenbergi e. egyetem theol. fakultásának legközelebbi évkönyvei nagy veszteségeket jegyezhetnek föl Schlottmann, Riehm és Jaeobi tanárok hirtelen halálában. Rövid két semester alatt három hírneves hittudóst vesztett a nevezett alma mater s evvel az evangy. j protestantismus általában, a melynek fölkent tudós harcosai voltak mindannyian. Május hó 31-én hunyt el I hosszú szenvedés után a hallei theol. fakultásnak tiszteletre méltó, jellemszilárd nesztora, kinek halálával az egyháztörténeti tudomány egyik legfel ntéki nyebb képviselőjét,, Neandern k leghívebb s legalaposabb követőjét, az evangy. igazság, egyik lei'fegyverzet tt bb harcosát vesztette el. A fenkölt szellemű lelkiismeretes mesternek számos tanítványai vannak e hazában is, a melynek prot. egyházát „martyregyheízu

-nak nevezte érdekes történeti és prot. polemikai előadásaiban. Méltó tehát, hogy számos magyar tanítványa nevében, mint egyik legifjabb hálás tanítványa Lapunkban is fölelevenítsem áldásos emlékezetét, ki bennünket oly ritka elevenséggel és szakértelemmel, s a mellett igazi prot. lelkesedéssel vezetett be az evangy. protestantismus lényegébe, s ki prot. lelkiismeretünket és öntudatunkat élesítve és erősítve az ősi ellenség, a Róma felől fenyegető evangyéliumellenes veszélyekre figyelmeztetett. Jacobi 1815. augusztus 12-én született Magdeburg mellett Burg városában. Neander tanár ösztönzésére 1841-ben a berlini egyetemre, innen 1847-ben Königsbergbe ment, hol 1847 óta rendkívüli, 1851 óta pedig rendes theol. tanári minőségben működött. 1855 óta a halle-wittenbergi egyetemen tanított egyháztörténetet és prot. polemikát, mely utóbbi tárgynak lejegyzett fü-3) Bornemisza Anna levele szerint közel egy hónapot lökött Erdélyben Czeglédi: »Mivel immár Czeglédi uramot kedden elbocsátja nram ö klme, én bizony valóban féltem; ö klme Szalhmár felé nemakar menni, hanem Máramaros felé, mivel arra jobb is ; hanem kegyelmed hagyja meg s adasson annyi puskásokat melléje, kik ugy viseljenek gondot reája, hogy bizony mind életekkel játszanak, s ugyan addig ki kisérjék, meddig ö ktnle akarja, vagy annál tovább is.« (Teleki Mihályhoz. 1668 oktober 20. Fejérvár.) zeteiben becses jegyzetekkel bírunk, a melyekből gyakran e Lapok t. olvasóinak is adtunk mutatványokat. Polemikai előadásai a leglátogatottabbak voltak, s dacára meglehetős gyenge beszélő képességének rendkívüli érdeklődést keltettek a hallgatókban. Megvallom, hogy a königsbergi jeles polemikus Tschackert mellett főleg Jacobi polémikus előadásaiból merítettem legtöbbet Róma és egyhazának megismerésére nézve, s ezek kedveltették meg velem 1883 óta a hittani-polemikai irányt, a melynek jogosultságát a tényleg fennálló egyházi viszonyok mellett senki kétségbe nem vonhatja. Ezeknek jótékony, termékenyítő és buzdító hatását saját magamon, úgy tanári, mint szerény egyházirodalmi működésemen tapasztaltam. Áldásos tanári működése mellett meglehetős termékeny theol. irodalmi működést is fejtett ki, és pedig az egyháztörténet, főleg pedig a polemika terén. Művei közül kiemeljük: »üie Lehre des Pelagiusct (1842), »Űie kirchl. Lehre von der Traditions und H. Schrift in ihrer Entwickelung« (1847), »Lehrbuch der Kirchengeschichte« (I. Theil 1850), »Die Lehre der Irvingilen verglichen mit der H. Schrift« (1854), kiadás 1868, »Erinnerungen an Dr. A. Neander« (1882) és »Baron von Kott\vitz« (1882), ki tudvalevőleg a berlini egyet, theol. fakultásnak egyik legnagyobb jóltevőihez tartozott. Nevezett művek fényes bizonyságai az ő alapos egyház- és dogmatörténeti szakképzettségeinek és finom megfigyelő történeti érzékének. Ezenfelül kiadta Neander dogmatörténetét 1859 2—ik kötetében, mely előadásainál is vezérfonalul szolgált. — Polemikai iratai közül, a melyek Luthernek erőteljes prot. hangjára és Chemnitz-Gerhardnak alaposságára emlékeztetnek, kiemeljük : »Prof. Schlottmann, die Hallesche Facultat und die Centrumspartei«, 1882, mely a berlini birod. gyűlésen a centrum-párt részéről igazságtalanul és hevesen megtámadott Schlottmann, „Erasmus redivivus'l

-ának felette sikerült apológiája, úgy hogy méltán nagy feltűnést keltett az akkori prot. egyházirodalom terén; továbbá »Streiflichter auf Religion, Politik und Universrtaten der Centrumspartei. Eine Streitschrift« 1883, a melynek hangjára már az Ilias VI. 181 nyomán készült gúnyoros paródiaszerű idézet is mutat. E polemikus iratok behatóbb ismertetését Lapunk 1882. s 1883. évi folyamában találhatják meg olvasóink. Harmadik s tán legélesebb polemikus irata »Offener Brief an Pfarrer Woker, röm. Priester in FIalle«, mely a mult év folyamán hasonlóan méltányos elismerésre talált a némethoni prot. sajtó részéről. A ki e polemikus iratok bármelyikét is olvasta, annak be kell ismerni, hogy Jacobi a római tanrendszernek, a berlini centrum-pártnak és Windhorst terveinek egyik legalaposabb ismerője, és Schlottmann collegájával igen gyakran földerítette terveiket s azoknak célzatát a majdnem 200 éves »Magdeburgische Zeitung« hasábjain. E téren csak iBeyschlag, Hase és Nippold tanárokkal hasonlítható össze. Mintaszerű barátságban élt Riehm és Schlottmann tanárokkal, kik Beyschlaggal együtt a hallei theol. fakultás legtekintélyesebb erőihez tartoztak. Ezek közül ma már csak Beyschlag villogtatja az ev. protestantismus két élű-fegyverét az általa jelesen szerkesztett „Dtutsche Ev. Bldtteru

cimű füzetes szakközlönyében és széles körű theol. ismeretről tanúskodó számos műveiben. Az elhunytak díszes koszorúját vajha méltó utódok követnék, a mit a hallei theol. fakultás jó hírneve is megkíván ! Ha nem csalódunk Tschackert leend Jacobi egyháztörténeti tanszékének utódja, a kitől oly nehezen vált el az egyetem s annak derék theol. fakultása. Mint ez