Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-20 / 21. szám

nak a gazság és ármány diadala, majd az elet győzelme a halálon, végre az isteni ügy az igazság felkent fejedelmének váratlanul bekövetkezett magasztos megjutalmaztatása feletti álmélkodás; aztán a hallott, de még egészen át nem értett igazságok és elvek körül csoportosult töprengés, ugy szívük érzelmeit, mint agyuk gondolkozását kaotikus zavarba ejtették; ehhez járult még egy adag kislelkűség, mely-a hatalmas ellenségtől való féltében, nem mert bizonyságot tenni, néni mert sikra szállani az ügy mellett, melyet örökség gyanánt vettek át. Sőt éppen nem lett volna csuda az sem, ha az érzelmek és gondolatok ilyetén forrongása a lemondás, sőt kétségbeesés örvénye felé sodorta volna és a mesterüket, vezérüket elvesztett tanítványokat is, kiknek éppen e miatt idő kellett arra, hogy az eléjük tűzetett feladattal, az azzal összeforrott teendőkkel tisztába jöjjenek, s tehetségükkel számot vetvén, a cél megvalósítását foganatba vegyék. üzen válságos napok, az egyéni érzelmek és gondolatok kiforrásának napjaiul tekintendők, mintegy előkészületi időszak a jövőbeni szereplésre, mély küzdést, bántalmaztatást és halált hordott magával. De ime egyszerre csak véget ért a zűrzavar, megszűnt a bizonytalanság és bátortalanság forrongása, a szívekből kivált a mester iránti forró szeretet és tántoríthatlan ragaszkodás és az észből kipattant gondolat felszállt az örök igazságok régiójába, hol tiszta fényben tárult fel előtte, mind az, a mit eddig csak a tükör által s úgy is homályosan látott és a földi salak közül kiemelkedett érzés, a már mennyei világosággal fényeskedő ész szikráival találkozván, felgyúlt a hit fáklyája, mely kettős tüzes nyelv alakjában jött alá és üle az apostolok mindenikére, a mikor is megszentelé érzelmeiket, elméjükben felragyogtatá a fensőbb igazságok, az örök eszmék égi fénynyel tündöklő szövétnekét s miután e kettős hatás alatt már tisztán felismerték a célt s az annak megvalósítására alkalmas eszközöket, de meg nehézséget is érezvén magukban cselekedni az Urnák akaratát, az előbb csaknem gyávaságig bátortalan emberek, bámulatra méltó hősies elszánással léptek a nagyközönség közé, hirdetve az életnek igéjét, melyen alapszik az emberiség boldogsága s üdve. így, ekként lett élő és ható az első pünkösdi lélek, a mely jelenséget az irás következőleg jegyzett fel : »Akkor nagy hirtelenséggel lőn az égből, mintegy sebesen zugó szélnek zendülése, mely elteié az egész házat, a melyben ülnek vala. Hs látának kettős tüzes nyelveket ; és üle mindenikre azok közül. Megtelének pedig mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Szent Lélek ad vala nekiek szólniok (Csel. II. r. 2—4 v.) Oh az a kettős tüzes nyelv! Egyike az önzés és minden más emberi gyarlóság hitvány göröngyeitől megmenekült szívérzelem; másik a tudatlanság és bizonytalanság hínárjából kiszabadult ész gondolatainak világossága, midőn e kettő egymás mellett keresztül szárnyal a látható természet, az érzékiség határain, azokon túl egy szentebb, egy tisztultabb világ körében — érintkezésükből — megszületik a hit, mely aztán tisztán látást, megnyugvást, boldogságot, üdvöt hoz alá az emberek fiainak. Megihleti a szívet, kibővíti az agygondolat körét, hogy az az isteni dolgok előtudását, sejtését és reménylését is magába ölelje* mit szent könyvünk ilyeténképen fejez ki: »A hit pedig olyan dolgoknak valóságuk, a melyeket reménylünk és a mely dolgok nem láttatnak, azoknak bizonyos mutatója. (Sid. XI. r. 1. v.) Nem kétlem, hogy sokan ajkaikon kicsinylő mosolylyal hallanak vagy olvasnak a hitről, mint a mely a mai modern társadalom elvilágiasodott tényezőinek nagy része előtt, lomtárba helyezendő régiség, oly találmány, melynek divatja már lejárt; pedig, pedig, az így cselekedők felette megcsalják magukat és semmiesetre sem bánnák meg, ha azt a rájuk nézve lepecsételt ósdi könyvet felnyitván, lapoznának levelei között!!! Sokat nyernének ám ezzel, ugy a jelen, mint a jövő életük javára, mert az emberi lét biztosítása s boldoggá tétele végett í nem minden körülmények között elégséges az anyag és ; annak hitvány járulékai; vannak ugyanis helyzetek, a midőn még a legvastagabb önzés, a durva érzékiség is óhajtaná lerázni a szorító bilincseket s vágy szaba-rdulni a nyomasztó vagy épen dögleletes lég fojtogatásátóL És ezen vág}-, ezen óhaj, hol másutt, mint a hit közbejöttével valósulhat meg. Igazán megdöbbentő példák állanak előttünk arra nézve, hogy a szív hit nélkül, nemtelen indulatok bűzhödt tava, melynek felszine ha nem zavaros, nem undorító is, de lent a mélyen szörnyetegek tanyáznak, melyek egv óvtalan vagy csak kedvező pillanatban, mint fékvesztett szenvedélyek, ugy az egyesek, mint a társadadalom életében óriási és kipótolhatlan rombolást vihetnek véghez ; másrészről, a lángész, mely tudásával megmérni látszik az eget, lehatni tör a föld közepéig, majd pedig kísérletet tesz szárnyakkal repülni a levegőben, ez a lángész mondom, ha törekvését s alkotásait nem mérsékli, nem hatja át a hit, könnyelműen forgatná fel az erkölcsi és a látható világrendet is, s herostrátusi munkájának sikerültén hahotával kacagna. Szív és agy, érzés és gondolat, hittől vezéreltetve, hittől megszenteltetve! ez az a kettős nyelv, mely mai napság is minden nagyszerű s boldogító mozgalmat megindít, a mikor is az ekképen megihletett szívek s megvilágosított elmék tulajdonosai, mint megannyi apostolok kezükbe ragadván a magasztos elvek, az emberiség közügyének szent lobogóját, szólnak különböző nyelveken és a hová szavuk eljut, nem is beszélve a mérsékelt éghajlat civilizált embereiről, megértik mindenek, meg a forró égöv hevesvérű lakói épen úgy, mint a sarkvidékeken tengődő eszkimók. Nincs is ez a pünkösdi lélek helyhez, időhöz kötve, a mint Isten mondá: »Kitöltök az én lelkemből minden testre,« tehát folytonosságban él és munkálkodik az, de valamint az első keresztyéneknél nem mindenkire nézve volt az gyümölcsöző, más szavakkal, nem gyakorolt általános rendkívüli hatást, hanem csak is az apostolok, a mester által kiválasztott férfiak indíttattak általa szólásra és tettre, a tömeg pedig engedvén a bennük és általuk nyilatkozó eszmék és igazságok meggyőző erejének, hozzájuk csatlakozott, utánuk indult; ez azon első pünkösdtől fogva sem történt másként; időről időre állottak elő férfiak, kik a szív nemes érzésétől indíttatva, a lángész tisztán lobogó fényétől vezéreltetve örök elveket hirdettek, az emberiség legdrágább s legboldogítóbb kincseit hozván közforgalomba, azok terjesztésére, s minden hamisítástól megóvása mellett nagy bátorsággal foglaltak állást és környezetüket is hasonlóul cselekedni buzdították. Épen azért szerintem, az emberiség történetében, nem csak amaz első örökre nevezetes pünkösd, melynek emlékére ma is szívbeli örömmel és lelkiboldogsággal szentelünk ünnepet, hatott áldólag s üdvösen, hanem ugy a vallásos-erkölcsi életben, mint a kül társadalomban, vagy is az egyházban és a polgári jogok körében időszakonként megindult, s magukat egészben vagy rész-