Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-05-20 / 21. szám
nevelés alá került gyermekek száma 9528 volt, kik közül e közben 620 elbocsáttatott, 162 elhalt, 93 másképen eltávozott, ugy hogy 1885 március 31-ig 8653 maradt volt kényszer-nevelés alatt. Ezek közül 3391-cn egyes családoknál, 6-an állami intézetekben, 589-én •községek által fentartott intézetekben és 4467-én magánintézetekben voltak elhelyezve. Számszerint az egyes német tartományok következőképen vettek részt a kényszer-nevelés intézményében: Szilézia 1560-t, Rajnai tartomány 1149-t, Hessen-Nassau 954-t, Porosztartomány 819-t, Majna melletti Frankfurt 805-t, Brandenburg 797-t, Szászország 785-t, Pommeránia 742-t, Hannovera 701-t, Posen 60i-t, Westphalia 567-t, Schleswig-Holstein 445-t, Berlin városa 399-t, Hohenzollern tartomány 7-t szolgáltattak. Ezek neveltetése került az i884 /ö -dik évben a községeknek 689,302 márkába, az államnak 689,129 márkába. A családoknál elhelyezettek évi költsége ingadozik 76 és 250 márka között. Westphaliában egy-egy fejre esik átlagos évi költség 76 márka, Pommerániában 102 márka, Hannoverában 104 márka, a Nyugati Porosztartományokban 200 márka, Sziléziában 202 '/a márka, Berlin városában 213 márka, Majna melletti Frankfurtban 250 márka. Intézetekben elhelyezettek ellátása került Lauenburgban fejenként 360 márkába, Schleswig-Holsteinban 336, Posenben 163, Hohcnzollernben 150, Keleti-Porosztartományban 143 márkába. Feltűnő, hogy míg nevezett időközben Berlinben 399, addig Majna melletti Frankfurban 805 elhanyagolt nevelésű gyermek neveltetett fel az állam által; és így Frankfurt (140,000 lakossal) kétszer több kényszer-nevelés alá került gyermeket mutatott ki, mint Berlin (1.130,000 lakossal). Ilyen elzüllött gyermekek száma 23, 6°/0 -kal növekedett a mult évben ; ezen feltűnően emelkedő arány a törvény szigorú keresztülviteléből és azon körülményből következtethető, hogy a törvény életbe léptetése óta csak rövid idő múlván el, a növekedési százalékban bizonyos allandósag még nem jöhetett létre. Mily súlyt fektetnek a kényszer-tanítás törvényére, mutatja az a körülmény, hogy a porosz belügy- és igazságügyi miniszterek alantas közegeiket oda utasították, hogy a kényszer-nevelésért beadott folyamodványokat soron kívül minél hamarább elintézzék. A fentebbi számokból látjuk, hogy a kényszernevelés a családban általában a legkevesebb költséggel jár, és az általános vélemény ezen okból, de egyéb okokból is a családi ellátásnak ad előnyt a menhelyekben való nevelés felett. De tekintélyes hangok mellőzendőnek tartják a családoknál való elhelyezést és állításuk igazolására felhozott érvek közül sok csakugyan figyelemre méltó. Hogy a családi nevelés nem lehet a kényszer-nevelés legtermészetesebb és legcélszerűbb módja, azt abból következtetik, hogy a gyermekek a legtöbb esetben már annyira romlottak, hogy csak hónapok múlva képesek megállapított családi rendhez szokni, mit egy család sem tűrhet el a nélkül, hogy kárt ne szenvedjen; ez intézetben a gyermekek folytonos felügyelet alatt vannak, még a játéknál is, mihez a családban sem idő, sem alkalmas egyének nincsenek; azonkívül nehéz a családban a gyermekeket mindig célszerűen foglalkoztatni, a mit a nevelő-intézet jobban tehet, s így jobban képes a gyermekek gondolatait a rosztól elvonni; sok családi élet nem is alkalmatos a kényszernevelés munkájára, mert az igen nagy családi életben hiányzik a tulajdonképi kapocs a gyermek és a család között, s így hiányzik a felügyelet is; az igen kicsiny családi élet ellenben megint más veszélyt hozhat a nevelendő gyermekre. Mennyire sürgős az erkölcsileg romlott gyermekek neveléséről való intézkedés, azt élénken ecseteli a moabit-i vizsgálati fogház egyik tanítója abban az értekezésében, melyben a berlini fogháznak fiatal bűnöseivel foglalkozik. E szerint 1885-ben 1150 fiatal bűnös hozatott Moabitba, ehhez számítva a plötzensee-i fogházban és a rummelsberg-i munkaházban levőket, mintegy 1658 fiatal bűnöst mutat fel a nevezett év. És ezt a kontingenst legnagyobb részt Berlin városa szolgáltatja. A legszomorúbb azonban az, hogy ezen 1658 fiatal bűnös közül 75°/0 3 — 13-szor már meg volt büntetve, mikor nevezett évben ismét fogházba került. A három berlini fogházban lévő fiatal bűnösök korát illetőleg, 14 éven alul volt 7'%, 14—15 volt 3O°/0 , a többiek 15 —18 évesek voltak. Talán nem érdektelen a következő statisztikai kimutatás sem. A 18 éven aluli bűnösök száma, kik bűn vagy az államtörvények elleni kihágások miatt Németországban jelítéltettek általában növekedik ugyan, mert 1884-ben 31,342, 1883-ban 29,966, 1882-ben 30,719, 18 éven aluli bűnös lett elitélve; de ezeknek száma viszonyítva azokéhoz, kik a korra való tekintet nélkül elítéltetnek, mégis aránylag fogy ; mert a fiatal bűnösök 1883-ban az összes elítéltek 9-3 i°/0 -át, 1884-ben 9*o8°/0 -át és 1885-ben 9-06° 0 -át képezték. A legnagyobb kontingenst 15 °/0 -kal szolgáltatják azok a fiatal bűnösök, i kik a vagyon ellen követtek ei vétséget; a személy elleni kihágásoknál 4'7°/0 -kal, az állam, közcsend, vallás stb. ellen elkövetett vétségekben csak i7°/0 -kal vettek részt. Lopás vétsége miatt elítéltetett 17,937, n e 'iéz és veszélyes testi sértés bűne miatt 3293, rongálás miatt 1662, sikkasztás miatt 1436, és csalás miatt 1153, 18 éven aluli bűnös. Aránylag leggyakrabban vettek részt gyujtogatásban (24°/u -kal) ; fajtalanság bűne miatt elítéltetett 22, 3°/0 ; lopás miatt i8'6°/0 ; zsarolás miatt I4'87s,, okmányhamisítás miatt IO'6°/0 , csalás miatt 9"i°/0 és orgazdasag miatt 9, 4°/o- (Paed. Jabrbuch 1886. és 1887). Nem csoda, ha Németországban törvényhozás, kormány és társadalom az ifjúság nevelésére oly nagy súlyt fektetnek ; nem csoda, ha némelyek már arról is tanácskoznak, vájjon nem volna-e megengedhető az állam és társadalom jól felfogott érdekében a gyermekeket azoktól a szülőktől, kik azoknak nevelését akár milyen okból elhanyagolják vagy bűnre tanítják, erőszakkal is elvenni, hogy kényszer-nevelés által az állam hasznos polgáraivá nevekessenek. Gamauf György. TÁRCA. Pünkösd. Alacsony házikó egyszerű fedele alatt, néma csendben és nagy aggodalom között ül egy csoport férfiú. Egész lényüket s magukviseletét kínos elfogultság tartja lekötve. Arcukon a belső gyötrődés tükröződik vissza, szemükben a félénkség bolygó tüze gyakran megjelen, majd ismét eltűnik, és ez már napokon keresztül így tart. A kicsiny számú társaság érzekeire s mozdulataira most is, valami kimagyarázhatatlan lidércnyomás nehezül, melynek megbénító hatása alól hiában iparkodnak feleszmélni. Mind ez nem is csoda. A legközelebb lezajlott rendkívüli, csak nem hihetetlen események, minők valá-
