Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-13 / 20. szám

A különvált Szaporca díjlevele megerősíttetett. Feltűnést keltett azonban, hogy a különválás jogerőre emelkedvén, s tényleg effectuáltatván, a szaporcai lelkész a tésenfaí hívektől is a régi módon szedte — esperesi engedélylyel — a lelkészi fizetést. Ez alkalomból utasíttatott az esperes, hogy az egyházkerületi határozatot azonnal hajtsa végre, a sacramentumok kiszolgáltatását valamely szomszédlelkészre, az istenitisztelet végzését ideiglenesen a tanítóra bízván, a lelkészi díjlevél jövedelmét — levonva az említett szolgálatok díjazásának összegét — a leendő lelkészi hivatal javára tökesíttesse. A közalapról előterjesztett számadásból örvendetesen győződtünk meg, hogy az első ciklusról hátralék semmi sincs. A közelebbi évekről van ugyan, de ez okát a rettenetes jégverésben találja fel, s későbbi aggodalmakra okot nem szolgáltat. O Az egyházak 1883 — 84. évi számadásairól terjesztett számvevőszéki jelentések egy fontos kérdést vetettek felszínre. Nevezetesen kiderült, hogy igen sok egyházban. a közalap kivetése alkalmával az ellenszegülő egyházakba — egyházkerületi végzés alapján a presbyteriumok terhére kiküldött bizottságok napidíjait, sőt több helytt magát a közalap járulékát is az egyház közjövedelmeiből fizették, s fizetik. Hosszabb vita után az egyházmegyei közgyűlés ezen pénzösszegek visszatérítését a gondnokoknak illetve presbiteryumoknak elengedte, kimondván hogy e határozata, csak a felhozott concrét esetekre vonatkozik. A mult évi konvent jegyzőkönyve csak a gyűlés idejére érkezvén le, de a többség előtt ismeretlen lévén, sem pedig az egyházkerületi elnökségtől e tárgyban hivatalos felszólítás nem érkezvén: az orsz. gyám- és nyugdij-intézet tervezete nem tárgyaltatott. De világos kifejezés adatott annak, mi az egyházkerületi képviselőknek is figyelmökbe ajánltatott, hogy mielőtt kerületünk e kérdésben állást foglalna, óhajtjuk, hogy a mi véleményünk is meghallgattassék, ha másként nem, az őszön e végből tartandó egyházmegyei, s kerületi gyűlések útján; mert e kérdést életbe vágó fontosságúnak ismerjük. Egyelőre e kérdés gondos tanulmányozására és véleményes javaslattételre egy 5 tagu bizottság küldetett ki. A fegyelmi bíróság az ismeretes n.-harsányi ügygyei bajlódott, mely — ugy látszik — még most sem kerül le a napi rendről. Másik nevezetesebb ügye a szintén régóta vajúdó sósvertikei ügy, hol évekkel ezelőtt a h. lelkész távollétében a parochiáról, az egyház ládájából 70 frtnyi összeg tolvajoltatott el. Ez ügyben a tavalyi egyházkerületi közgyűlés az akkori gondnok, és h. lelkész ellen fegyelmi vizsgálatot rendek el, s e vizsgálat alapján a bíróság a gondatlanságban vétkesnek ítélte úgy a gondnokot, mint a h. lelkészt — ki a vizsgálat alatt rendes lelkészszé lett — s első fokú büntetésre: intésre ítélte; egyúttal az összeg megtérítésében első sorban a gondnokot, másodsorban a h. lelkészt elmarasztalván. Tudósítói tisztemet ezzel bevégeztem ; de nem tehetem le tollamat, hogy egy pár észrevételt ne engednék meg magamnak. Feltűnő ugyanis a közgyűlések iránt való érdeklődés hiánya, mi az ujabb időben mind jobban észlelhető. Ez a közügynek nem válik hasznára, s nagyon indokolttá tenné a már két év óta készen levő tanácskozási s ügyrendi szabályzat tárgyalását, mely e bajon is segítni akar, s melynek mellőzése szinte érthetetlen. Másik észrevételünk az, hogy kevés tárgy és csekély érdeklődés mellett sem tudunk a 3 napos gyűlések átkától szabadulni. S ennek okát hiában keressük másutt, mint ott, hogy az elnökség sok — elnöki elintézés alá tartozó — ügyet dob a zöld asztalra, s a legtöbb ügy — dacára annak, hogy a 14 napon belől benyújtott beadványok mellőztettek — kellő előkészítés nélkül kerül oda, s bő alkalmat ad a jó akaratú találgató, hoszszas tanácskozásokra. De talán majd segítni fog ezeken egyházmegyei gondnokunk, Szilágyi Dezső úr odaadó buzgalma. Az ő odaadó, valamint a tanácsbirói kar osztatlan ügybuzgósága biztatóbb jövőre enged kilátást. De reám — mint egyénre nézve — a jelen is igen örvendetes és felemelő képet nyújtott. Látni azt, hogy a ki tegnap még országos, sőt világpolitikai kérdésekben vezérkedett, s látni még más országgyűlési képviselőt ; tekintélyes ügyvédeket, közjegyzőt, gazdákat, kik napokra ott hagyván hivatásuk pályáját gondos odaadással szentelik magukat egyházunk ugy nagyobb, mint legaprólékosabb kérdéseinek bajainak elintézésére : csakugyan a legörvendetesebb, mert azt mutatja, hogy egyházunk tagjai bármely polcon álljanak, át vannak hatva a protestáns öntudattól, s édes anyának tekintik az egyházat ma is. És ennek így is kell lenni, mert csak akkor teljesül be a szózat, hogy: „azon a pokolnak kapni sem vesznek diadalmat." A déli és esteli órákat a közös étteremben a fehérasztal mellett kedélyes és fesztelen társalgás tette élvezetesekké ; sőt nem csalódom talán, ha gondnokunk tanulságos fejtegetéseire célozva, állítom, hogy ez órák sokunkra nézve felejthetetlenül kedvesek, s az idei tavaszi közgyűlésnek maradandó és legszebb emlékeit képezik. Darab F., ref. leik. A tiszántúli evang. ref. egyházkerület közgyűlése. Hosszas vitát keltett a szathmári, kisújszállási, h.-mező-vásárhelyi m.-túri és h.-böszörményi gymnásiumok fenntartó testületeinek az iránt ben}'ujtott kérvénye, hogy az államsegélyből azon 8000 forint, mely eddigelé a debreceni főiskola uj építető pénztári adósságai törlesztésére fordíttatott, jövőre 10 éven át engedtessék oda a nevezett gymnásiumoknak, hogy a kormány által támasztott fokozott igényeknek eleget tehessenek. Ezen kérvény véleményezés végett a főiskolai levéltárnoknak volt kiadva, s ez jelentésében az egyházi célokra engedélyezett államsegélyt nem tartja gymnásiumok támogatására fordíthatónak. A kért 8000, a kollégium javára is csak azon a címen volt felhasználható — az egyházmegyék átengedése és a miniszter elnézése folytán — hogy a kollégium lelkész- és tanító képző intézet is. A szónokok legtöbbje azonban legalabb a reménységet az egyházkerület támogatása iránt meghagyatni jónak és szükségesnek látták a vidéki gymnásiumoknál, hogy ezek az életfentartás nehéz küzdelmében végképen el ne csüggedjenek. Különben az egykerület a kész összeget ezúttal már csak azért sem engedhetné oda, mivel a főiskola az építés költségeiből még mindig mintegy 100,000 frttal tartozik, melynek törlesztése évente 10,000 frttal történik. Végre Ritóok Zsigmond azon indítványa iőn elfogadva, hogya gazdaságitanács adjon véleményt, az egyházkerület ezen államsegélyből vagy más forrásból egyszersmindetikorra vagy évente egy bizonyos ideig támogathatja-e a vidéki gymnásiumokat ? Elfogadtatott a Kovács István azon kiegészítő indítványa is, hogy a gazdasági tanács tervezetet ké-