Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-13 / 20. szám

mi ezenkívül esett az többnyire tárgyalás alapját képezte. E jelentésből futólagosan a következőket jegyezhettük ki: Dráva-Palkonyán az egyház tevékeny s buzgó lelkésze egy már 18 évet elért nazarénus ifjút keresztelt meg. Az irodalmi társaságnak egyházmegyénkben két alapító s igen számos pártoló tagja jelentkezett. Az egyházi ügyek előbbvitelére úgy a gyülekezetek mint egyesek részéről hozott áldozatok egész hosszú listát képeztek, a mi a Baranyánkban dúlt rettentő jégvihar által okozott nyomorral szembe helyezve, méltán meglepő jelenségül tekinthető. De e szép vonásokkal szemben mindjárt az árnyékoldal is. Egyházmegyénk népessége 29,925 lélekre apadt, a mi csak 1881. évvel összehasonlítva is 100 lélekszám fogyásnak felel meg. S tekintve, hogy e 7 év alatt semmi nagyobb járvány nem pusztított, e körülmény a szív mélyéig megdöbbenthet bennünket. Ami szaporodik, az a vad- és viszályos házasság, különélés és törvénytelen összeállás. Esperes úr e jelenséggel szemben az egyházi bíráskodást véli sürgetendőnek, de a közgyűlés ez indítvány felett — később — napirendre tért. Érdekes megemlíteni, hogy esperes úr egy jogérvényes fegyelmi bírósági ítélet végrehajtását függőben tartotta, mert azt helyesnek és igazságosnak nem találta, még érdekesebb az, hogy a nevekben és személyekben való tévedést — az igazságosság kérdésébe nem bocsátkozva — maga a fegyelmi biróság is kénytelen volt beismerni, s correctivumot rendelni el. Az egyházmegyei tanügyi bizottság nagy gonddal szerkesztett jelentésének tárgyalásánál e közérdekű kérdések merültek föl: Egy lelkész-tanító iskolája már a mult évben tosznak találtatván, haladék nélkül segéd-tanító, vagy tanítókáplán tartására köteleztetett oly kikötéssel, hogy ha ezt 1887. szept. i-ig nem tenné, e végzés végrehajtásával esperes úr bízatott meg. A tan. bizottság jelentése szerint azonban ott az állapotok mit sem javultak, az iskola rosz, segéd nincs, s így azt javasolja, hogy a növendékek a szomszéd iskolába járásra utasíttassanak. Ezt élénk eszmecsere kisérte," s a közgyűlés végre is oda döntötte a kérdést, hogy előbb a tavalyi végzés hajtandó végre, s ujabb intézkedésnek helye csak is azután leend. Említést érdemel az is, hogy a népiskolai törvény 20 évi életben léte után, s az egyházmegyei közgyűlés számtalan idevonatkozó szigorú határozatainak dacára egyházmegyénkben számos iskola van, hol a gyermekek még ma is Szt-Gvörgy napkor adatnak fel, s lépnek ki az iskolából. Az egyházmegyei közgyűlés ez egyszer radicalis curához nyúlt, s a tanügyi bizottságot felhívta, hogy az ilyen egyházakat névszerint mutassa ki, s az esperest utasította, hogy ezek presbyteriuma ellen indítson fegyelmi vizsgálatot. Szintén fegyelmi vizsgálat helyeztetett kilátásba mind azon egyházakra nézve, melyek a tanterem felszerelését s kellő karban tartását elhanyagolják. A számvevő szék jelentéséből örvendesen vette tudomásul a közgyűlés az egyházmegyebeli lelkészek özvegyeket és árvákat gyámolító intézetének szép anyagi gyarapodását, melynek tőkéje ma már 25 ezer forintot meghalad a mellett, hogy évenként özvegyeit 75—75 forinttal segélyezi. Indítvány is tétetett, hogy egyfelől az özvegyek évi segélye, más felől a pénztárnok tiszteletdíja emeltessék fel; azonban ez a lelkészi-testület közgyűlésének határkövét képezvén, esperes úr utasíttatott, hogy e célból a lelkészi testület közgyűlését hívja egybe. E jelentés tárgyalásának alkalmából a közgyűlés egy tavaly hozott határozatát, mely bizonyos összeg visszatérítésére vonatkozott, s a végrehajtás stádiumán állott, érdemileg újra tárgyalta, s megváltoztatta, azaz néhány szótöbbséggel kimondotta, hogy a tavaly megítélt összeget behajtani nem kívánja, az illetőnek elengedi. Sok gondot adott, és sok időt elrabolt a kórósi iskola ügye. Itt a lelkészi díjlevél tanítói díjazásokat is foglalván magában, az egyház vonakodik — a lelkészi díjíevél változtatása nélkül — rendes tanítói hivatalt felállítani. Azonban Kóróson a tanulók száma a maximumot, vagyis a 80 számot közelítvén meg, mind a világi mind az egyházi tanfelügyelőség a rendes tanítói hivatal felállítását sürgeti. Az egyház erre nem hajlandó, hanem a jelenlegi állapotot kívánja fenntartani, mely szerint a nép hozzájárulása nélkül — jelentékeny részben a tagosításkor kapott tanítói föld jövedelméből dotált segédtanító vezesse az iskolát. Pro et contra élénk vita fejlett ki, mely végre is szavazással oda döntötte el a kérdést, hogy Kóróson a rendes tanítóság mielőbb kényszer utján is — a népnek is hozzájárulásával — felállíttassák. Az egyházkerületi közgyűlésre képviselőkül egy évre Dánvi Gábor lelkész és Kossá Dezső orsz. képviselő választattak meg. A lelkészjelölő bizottságba, melynek választása az idén rendkívüli érdeklődést keltett, rendes tagokul : Dányi Gábor, Fábián Mihály lelkész és Farkas Sándor világi tanácsi)h'ók, póttagokul dr. Kereky, dr. Külley és Nagy Károly mind világi tanácsbirók választattak meg. A sámodi iskola ügyében a kir. tanfelügyelőhöz egy névtelen feljelentés adatott be, s tétetett általa át a közgyűléshez. A közgyűlés a névtelen feladás felett napi rendre tért. Morvay Ferenc lelkész indítványt adott be, hogy a confirmatió — öszhangzásba hozatván az egyházi törvénynyel, mely a 12 évet be nem töltött gyermek confirmálását tiltja, s egyéb fontos okokból is, tétessék át az aratási úrvacsorát megelőző vasárnapra, illetőleg e végett a főt. egyházkerület feliratban kerestessék meg. Az indítvány csaknem egyhangúlag elfogadtatott. A m.-peterdi tanító ügye is sok dolgot adott. A gyülekezeti tagok onnan elhelyezését kérték, állítván, hogy a tanító nem tanít, s támogatásul a tanfelügyelő véleményére hivatkoznak, mely kedvezőtlen. Azonban az egyházmegyei — és pedig jeles szakavatottságu — felügyelő a tanító működését kielégítőnek tartja, ellenben a magyar-peterdi elhíresült híveket teszi az iskola hanyatlásáért felelőssé, s adatai valóban botránykozást keltettek fel. Egy megbízott küldetett ki a hibák kipuhatolására, s az intézkedések a szerint fognak megtétetni. A szemelyi hívek kérvénye ismét egy jogerős határozat megváltoztatására adott alkalmat. Ezek a magyarpeterdi lelkész gondozása alá tartoznak, s régebben azok is dupla stóla fizetésére köteleztettek. Tavaly azonban fél lukma fizetése határoztatott reájuk. E határozatnak azonban a szegény telepítvényesekből — néhány családból — álló fiók-gyülekezet nem engedett, s a végrehajtás ellen a közgyűléshez folyamodott; s nem is hiába, mert hosszabb vita után a tavalyi határozat hatályon kívül helyeztetvén, a körülményeknek, s a már meglevő egyházmegyei rendszabálynak inkább megfelelő dupla-stóla fizetés kötelezettsége emeltetett érvényre 1 ujolag.