Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-06 / 19. szám

siralmas eredményhez vezetnek. Az egyedül jogosult vezérelv ezen törekvésekben a köztük és az erkölcsiség s igazság közti megegyezés; az egyedüli alany, melyben ezen törekvések állandósíthatok, kétségkívül az ifjúság, mert a gyermeki test és lélek rendszeres nevelése azon egyedüli eszköz, melylyel magát az emberiséget testileg és szellemileg javíthatjuk és vele együtt az emberi társadalomban is örvendetesebb állapotokat teremthetünk. El fogjuk érni azt, hogy majdan a katonai sorozó bizottságok kevesebbet fognak panaszkodni a test elsatnyulása ellen és a törvényszékek előtt kevesebb ifju-bűnössel fogunk találkozni. Ezen socialis paedagogiai törekvések közt első helyen említendők az iskolai takarékpénztárak, melyek hazánkban is, bár lassan, évről-évre több tért hódítanak. Németországban nem mondható, hogy ez irányban valami feltűnő gyors fejlődés volna észlelhető. A »Deütscher Verein für Jugend-sparkassen« hetedik Jelentése részletesen foglalkozik a különféle takarékpénztárak statisztikai kimutatásaival, milyenek a fillér takarékpénztárak, melyek tulajdonképen ifjúsági takarékpénztárak, mert leginkább az iljuság vesz bennök részt, és az iskolai takarékpénztárak. A fillér takarékpénztárak száma Németországban mintegy 600. De a hozzájuk kötött reményeknek nem telelnek meg; mert a nagyobb városokban részint megszűntek, mint pl. Berlinben, Stettinben; részint rohamosan kevesbednek a betétek, mint pl. Brémában, hol az évi betét 27,250 márkáról 9872-re, Strassburgban, hol 14,000 markáról 5700-ra leszállott; hasonló apadás észlelhető Wiesbadenben, Königsbergában. Ellenben csekély emelkedés mutatkozik néhány nagyobb városban, mint péld. a Majna melletti Frankfurtban. Más vidékeken a fillér takarékpénztárak tulajdonképen gyermek-takarékpénztárak. Szebb eredménynyei működnek az iskolai takarékpénztárak, melyek között 1885-ben Németországban mintegy 1000 ifjúsági és szintén mintegy 1000 voltaképi iskolai takarékpénztár volt. A kettőt egymástól szigorúan megkülönböztetni nagyon bajos; mert a nem hivatalos statisztikai adatok gyakran hiányosak és öszszezavarják azokat. Franciaországban 1885-ben 23,980 iskolai takarékpénztár létezett, és 491,160 betevő 11.934,268 frankot takarított, Belgiumban volt 173,203 takarékoskodó 3.050,176 frankkal, Olaszországban volt 3456, Angolországban 2105, Svajcban 1000 iskolai takarékpénztár. Magyarországban az iskolai takarékpénztárakról szóló XII. Jelentés szerint, mely az országos magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmányának Budapesten 1887. év december hó 30-án tartott ülésében felolvastatott, az I886

/7

évben 428 helyen 616 iskolai takarékpénztár létezett, a takarékoskodó tanulók száma 28,900, a megtakarított összeg 80,300 frt volt; a kezelő tanítók száma pedig 977 volt. Az I875

/0

tanévben indult meg az iskolai takarékpénztári intézmény 13 helyen 16 iskolában 32 kezelő tanítóval, 2621 takarékoskodó tanulóval, 13,337 frtnyi betéttel. Tekintetbe véve, hogy legújabb időben a posta-takarékpénztári intézmény és a kezelő tanítók különféle anyagi megjutalmazása az iskolai pénztári törekvéseket nyomósán támogatják, nem lehet mondani, hogy az különös elterjedésnek és fejlődésnek örvendene nálunk. Az 1884-diki évben viszonyítva Franciaországban az iskolai takarékpénztárak száma 758-cal, a betevők száma 2536-tal és a megtakarított összeg 649,222 frankkal növekedett; Angliában az iskolai takarékpénztárak száma 5 év alatt mintegy 1000-rel szaporodott; a többi országokban is aránylag sokkal gyorsabban fejlődik ezen intézmény mint Németországban vagy hazánkban, sőt hazánkban aránylag napról-napra több tért hódit mint amott, a mi miatt némely német lapok, egyebek között a »Deutscher Rundschau« (1886. április füzete) siralmas hangon feljajdultak, és a tanítóságot vádolták sőt még folyton vádolják, hogy az iskolai takarékpénztári intézménynyel szemben közömbös marad, sőt ellenséges állást foglal el. Áttanítok ezen eljárásán nem igen lehet csudálkozni. Nálunk sem tudnak valami különös módon ezen intézményért lelkesülni; mert saját tapasztalásukból tudják, hogy az iskolai takarékpénztári intézmény csak ott bír nevelő hatással, hol a gyermekek saját munkájuk bérének egyik részét takarítgatják össze; más különben a legtöbb esetben az irigységnek s ebből folyólag hazugságnak, csalásnak, lopásnak s más bűnöknek szülő anyjává lesz a takarékoskodás. Tehát nem nemesitőleg, hanem demoralizálólag hat az a gyermekekre sok esetben, a mint azt tanügyi lapjainkban is gyakran olvashatjuk. Az iskolai takarékpénztárak csak ott bírnak nevelő hatással, hol a kézi munka oktatás s ennek eredménye képezi a takarékoskodás alapját. Innen van, hogy míg fejlett iparral bíró országokban, különösen a tanítók buzgólkodnak az iskolai takarékpénztárak körül, addig Németországban még mindig ellenséges állást foglalnak el velők szemben. De annál buzgóbban karolták fel a kézi ügyésségek oktatását a népiskolában, és évről-évre nagyobb eredményt mutatnak fel. Szászországban, hol már több mint 60 munkatanítási iskola létezik, maga az országgyűlés 10,000 márkát szavazott meg a kézi ügyesség oktatásának előmozdítására; Strassburgban számos iskolába be van vezetve a kézi munka; Breslauban hasonlólag munka iskola lépett életbe és egyidejűleg a sziléziai központi ipar-egyesület is pártfogásába vette az ügyet. Számos kisebb városokban is keletkeztek munkaiskolák. A munka oktatás leglelkesebb pártfogója Schenkendorff országos képviselő, ki számos helyen így Potsdamban, Berlinben, Breslauban, Wiesbadenben, Meiningenben, stb. nyilvános előadásokat tartott az említett törekvések jelentőségéről és horderejéről. — Ezek és hasonló előadások magva az, hogy a mai német nyilvános nevelésügy a tantárgyak tekintetében bővülést igényel, hogy a gyakorlati foglalkozás kezet fogjon a szellemi kimíveléssel, mely gyakorlati foglalkozás vegye jobban tekintetbe a német ifjúság testi kimívelését. Ilyen reform persze nem egyedül iskolai, hanem egyszersmind társadalmi kérdés. Lipcsében tanfolyamot nyitottak a tanítók számára a kéziügyességek megszerzésére. Ezen tanfolyamban azt tapasztaltak, hogy azokat a tanítókat, kik részt vettek, részint egyesületek, részint iskolai vagy községi hatóságok, részint a legfelsőbb hatóságok ösztönözték a részvételre és legnagyobb részt anyagilag is támogatták. Azon tanítók közül, kik 1886-ban részt vettek a nevezett tanfolyamban, több mint két harmada nevezett hatóságok vagy egyesületek költségén sajátította el a különféle kézi ügyességeket azon célból, hogy vagy a népiskolában vagy külön gyermek-javitó intézetekben honosítsák meg a házi ipart. Különösen kiemelendő, hogy a porosz közoktatási kormány is több porosz tanítót küldött a lipcsei tanfolyamra állami költségen. Valamint Lipcsében, úgy Bern városában is tartottak ilyen tanfolyamot, melynek fentartására egyes kantonok és a szövetség-tanács 800 franknyi segély-össze-