Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-06 / 19. szám

get adott. Annyira felkarolták a kézi ügyességek tanítását, hogy valamennyi svájci tanítóképző intézetbe s néhány népiskolába is már a rendes tantárgyak közé felvették. Itt is valamint Németországban a fősúlyt a kéziügyesség nevelő hatására fektetik. Ezen elv alapján állította össze az 1886. szept. 20-án Stuttgartban összegyűlt német kéziügyességek kongressusa (Deutscher Handfertigkeitskongress) a maga munkaprogrammját, és alakult »Nevelő gyermek-kézi munka-egyletté«, s egyszersmind feladatául tűzte ki, hogy a svéd »Slöjd•seminar« (Náásben) mintájára egy képző-intézetet alapítson kéziügyességek számára. Az elérendő célról és feladatról értekeztek Schenkendorff »a kéziügyességek paedagogiai és társadalmi jelentőségéről« cimű felolvasásában, és dr. Götze lipcsei reál-gymnásiumi tanár a felállítandó képző-intézetről. Az ügyet a szász kultuszminiszter is pártfogásába vette. Látjuk, hogy mind azok, kik a kéziügyesség tanításának az iskolába behozatala mellett buzgólkodnak, nem pusztán ipart szándékoznak behozni az iskolába, nem mühelylyé akarjak az iskolát tenni, hanem a nevelés szolgálatába akarják vonni az ipart; és azért a kéziügyesség tanítását nem is mesteremberré, bár mily ügyes legyen is az, hanem csak a tanítóra akarják bízni, és ezért célul tűzték ki, hogy a tanítók nyerjenek képesítést a kéziügyesség tanításában. Hasonló törekvés az, mint a milyen hazánkban már valósággá lett a budapesti polgári iskolai tanitóképzőintézetben s számos elemi tanítóképző-intézetben egyik vagy másik iparágra nézve; csakhogy Németországban nagyobb terjedelemben és behatóbban kívánják azt mívelni. E célból kéziügyességi mintákat is adott ki a »Lipcsei tanuló-műhelv« tanító kara. Ezen minták első csoportja a táblapapirosból készült műveket (Papparbeiten) ismerteti rendszeresen; a többi csoportok az asztalos munkákat, a fafaragást, az ércműveket és a modellirozást tárgyalják. Ára az egész műnek 5 márka. Bár mennyire magasztalják is a kéziügyesség tanításának a barátai ezen törekvéseket és bármennyire iparkodnak azoknak üdvösségét bebizonyítani, mégis akadnak, kik ellenkezőleg a kéziügyesség tanításának behozatalában a népiskolára nem előnyt, hanem valóságos hátrányt látnak, mert azt a népiskola számára sem nem üdvös, sem nem korszerű, sem céljaiban az életszámára nem eléggé praktikus, sőt az iskolára nézve lealacsonyítónak is tekintik. Franciaországban az 1882-diki március 22-diki iskolai törvény értelmében a nyilvános népiskolában »a kézügyességeket és a főbb iparágaknál használt eszközök kezelését« kell tanítani. A volt közoktatásügyi miniszter, Goblet, egy 1886-diki körrendeletében elismeri, hogy míg egyfélől a tanítóképző-intézetek tanárai a kéziügyesség tanításának eszméjével már megbarátkoztak, addig másfelől ezen tantárgyak tanítására a népiskolában hiányzik az alapos és biztos vezetés, valamint a célhoz vezető módszer. Azért első sorban biztos adatokat követelt a tanítóképzőktől, vájjon ott mindenütt felkaroltatott-e a kéziügyességek tanítása és azok népiskolai módszere és vájjon képesek lesznek-e a képezdéből kikerült fiatal tanítók legalább részben eleget tenni az 1882-diki iskolai törvény követelményeinek. Gamauf György. TÁRCA. Apró képek a protestáns egyházi és iskolai élet köréből.*) Mélyen tisztelt gyülekezet! A midőn annyi kitűnőségünk után én, a szerény népnevelő is helyet foglalok itt, hogy tőlem telhető módon szolgáljam azt a nemes célt, melyet ezen böjti felolvasások nagyérdemű rendezői kitűztek és hova-tovább évről-évre mindinkább fokozódó sikerrel meg is valósítanak •— nem tagadhatom, lelkemet bizonyos elfogultság s aggodalom szállja meg; mert ugy érezem, hogy midőn a megtisztelő felhívásnak oly könnyen engedtem és apró életképeimnek bemutatására vállalkoztam, nem annyira saját erőnmek és képességemnek tudata, mint inkább az a lelkesedés vezérelt, mely el szokta ragadni az ügybuzgó egyéneket. Igen tartok attól, hogy életképecskéim nem ütik meg a mértéket és nem lesznek képesek a mélyen tisztelt gyülekezet igényének kielégítésére; sőt még amiatt is aggódom, hogy képecskéim nem tudják elég hűséggel még azt a gondolatot sem visszatükrözni, a melyet általuk hirdetni óhajtanék. Ugyanezért minekelőtte »protestáns egyházi és iskolai életképeimnek? előadásához hozzá fognék, alázatos szívvel arra kérem a mélyen tisztelt gyülekezetet, ne ítéljen fölöttébb nagy szigorúsággal se az én igénytelen személyem, se pedig az én általam vázolt képecskék fölött. Tekintse inkább csak a jó szándékot és vegye fontolóra, hogy nekem sem a „képírás" sem a ,,képmutatás" nem tanult mesterségem; csak úgy mellesleg gyakorlom ezeket igénytelen műkedvelők módjára olykor-olykor, a midőn oktatói hivatásom gyönyörűséges igája alól néhány órára kiszabadulok. Apró egyházi és iskolai életképeimmel védelmére akarok kelni, a mi jó magyar népünknek, a melyről azonban igen gyakran fel-felhangzik az a panasz, miszerint nincs benne elegendő fogékonyság és hajlam az egyházias- és hitbuzgő-élet iránt. Bizonyságot akarok bemutatandó életképeimben tenni arról, hogy nem sivár a magyar nép lelke sem és hogy ott, a hol „ember a talpán" az, a kire a magyar nép egyházias hitéletének gondozása bízatott, ott megtermi a jó mag a jó gyümölcsöt, néhol tízszeresével, máshol meg százszorosával. Az egyházias, hitbuzgó-élet olyan a magyar nép körében is, mint a minővé azt nevelik. Magától a népműveltség kertjében nem lesz semmi sem; mert bármennyire meg legyen is valamely egyénben vagy népben a magasabb rendű szellemi életre vonatkozó „arravalóság", ha nincsen, a ki az egyénben avagy a népben meglevő, veleszületett szellemi arravalóságokat és a hébekorba ösztönszerűleg is nyilvánuló nemesebb erőket kellőleg gondozza és a hajlamok magaslatára emelje, ugy a teremtő által a lelkekbe rakott talentomok lassanként megrozsdásodnak és elgyengülnek. Ki merné kétségbe vonni azt, hogy művészek helyes közreműködése nélkül sehol és senkiben sem fejlődhetik ki erőteljesen a művészet iránt való fogékonyság, a művészeti érzék, a műízlés; és így ki merné tagadni azt, hogy hitbuzgó, egyházias lelkületű lelkipásztorok és tanítók nemes példaadása és nevelői hatása nélkül még a magyar népben sem támadhat tettre kész hitbuzgó egyházias valláserkölcsi élet. *) Budapesten az idei cyclusbau tartott felolvasás.