Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-06 / 19. szám

tós existentiáját fenyegeti s a mai protestáns centralistikus korszellem keretébe sehogy sem illik. Lehetetlen, e köiülményeket megfontolva, némileg meg nem ütközni, hogy most midőn a prot. irodalmi társulat megnyitása küszében áll s protestáns felekezeti különbség nélkül egymást lelkesítve gyűlnek zászlaja alá a lelkes pártfogók, hogy ime ez általános közsorakozás helyett az ág. hitv. ev. tudományos theologia, a concentrikus társulás kikerültével, seperatistikus úton, módon kér magának existentiát. Én úgy tudom szerény véleményem szerint, hogy a prot. irodalmi társulat, nem tűzte ki zászlajára a separatistikus felekezeti szint, hanem a protestáns felekezetek irodalmi egységét s kölcsönös támogatását. Nem nevezte azt a Kálvin társulatának, hanem protest. irodalmi társulatnak. Bizony itt az ideje, hogy a theol. tud ományos magyar irodalom ne legyen idegen e hazában, ne kérjen koldusbottal kezében biztos létet, hanem lelje meg már valahára illendő, állandó lakhelyét. Tért és illő helyet kérünk a tud. theol. irodalomnak! Igaz, hogy erre talán, az ismeretes non possumus vagy még ismertebb »majd rá érünk arra még a a felelet; de hát akkor talán mégis elhamarkodott lépésekkel indult a prot. irodalmi társulat megvalósítása felé. Kérdezzük már most külön irányú vállalatok-e az említett irodalmi társulatok, külön célt tüztek-e ki maguknak? A felelet csak az lehet, hogy a cél alapjában egy; de míg az egyik, központosít, a másik független felekezeti érdeknek kíván szolgálni teljes mértékben: Hiszen a közös nagy ellen nagyon is szereti a divide et impera-féle elvet s bizony-bizony korántsem örül a protestáns felek centralistikus áramlatának; hanem a mint tudjuk, lelke mélyéből — ex profundo — kívánja a válaszfalak föntartását, esetleg megerősítését. Vájjon az egyik protestáns fél irodalmi emelkedése nem dicsősége-e a másik rokon félnek is ?! Nem a megosztott, hanem az egyesített erő lesz hivatva a tudományos theol. irodalom létkérdését biztotani. S utóvégre legyen az bármiféle irodalmi vállalat a világon, s hirdesse bár angyalok nyelvén is a legmélységesebb tudományt, ha nincs segedelmére az anyagi áldozat, a mit köznyelven pénznek nevezünk, a tespedésnek s végelgyengülésnek lesz áldozata. Ki volna más a theologiai tudományos irodalom leghivatottabb pártolója, ki más ha nem a lelkészi kar túlnyomókig. S talán oly fényes ama protestáns lelkészi kar anyagi helyzete, hogy emez és amaz s még a jövendőben alakulható irodalmi társulatok hathatós pártfogója lehessen, hogy legégetőbb tudományszomja mellett is, ide is oda is juttasson nehezen megszerzett filléreiből ? ! Oly annyira egy nyelvű felekezet vagyunk-e különösen mi ág. hitv. evangélikus, hogy kivétel nélkül nélkülöznetlennek tartanok a tudományos theologiai irodalom felvirágzását?! és hogy különösen nélkiilözhetlen szükségnek tartanok a kiválólag magyar theologiai tudományos irodalom pártfogását?! Sajnos a másfelé szitó excentrikus politikai érzelmek azt mondják, hogy: nem! Mert bizony a ki restelli a magyar szót kiejteni — nem veszi szívesen a magyar könyvet kezébe. Nem ritkán halljuk emlegetni a protestáns lelkészek tudományos elmaradottságát; de arról azután nagy bölcsen hallgat a krónika, hogy sokszor mily nyomorultak anyagi körülményei. Itt az idő, hogy a szegénységgel küzködő protestáns lelkének tudományszomjuk kielégíthetése szempontjából közös erővel és áldozattal legyenek segélyezve, vagy a legjobb esetben abba a kedvezménybe részesülhessenek, hogy mérsékelt áldozattal juthassanak a tudományos művek élvezéséhez. Itt ' az idő, hogy a magyar theologiai tudományos irodalom ne tegye irodalmi működését függővé a bizonytalan pártfogók számától, hanem szabadon működhessék. Erre nézve nem igen segít az újabb és újabb társulási mozgalom, nem a decentralistikus, hanem a centralistikus öszszetartozandóság kölcsönös élénk érzete, a tudományos irodalmi téren, szóval: a felekezeti érdekek tisztességes megóvása melletti erős tömörülés. Nem az elkülönzött speciális érdekek dédelgetése, nem a protestáns sokfelé igénybe vett áldozatkészség tágítása, hanem az erők központosítása szolgálhat az igazi protestáns érdeknek. Tisztelet, becsület az egyes protestáns speciális felekezeti . érdeknek — de hogy e speciális kívánalmakat nem vehetné védő és támogató szárnyai alá egy nagyobb s biztos alapokon nyugvó protestáns központosított irodalmi társulat — ezt nem értem! Tisztelet becsület az egyes irodalmi társulatoknak, hiszen e nemes verseny és mozgalom a protestáns életnek a jele, de a meddig a separatistikus és speciális érdekek nem fogják a központ égető szükségét fölismerni, oly célból, hogy onnan merítsék az éltető tápanyagot, addig egyetlen irodalmi társulatot se tartok életképesnek, t. i. olyannak, a mely hathatósan mozdítaná elő a protestántismus közös érdekét. A központosítandó elemek majd itt — majd amott lesznek egyesítve, a mint azt a szellemi életrevalóság concurrentiája birni fogja. Kérdem tehát, miért ne lehetett volna egy központosított nem csupán irodalmi, hanem egyszersmind tudományos társulatnak létet adni, mely a speciális felekezeti kívánalmaknak is megadta volna a magáét kinek-kinek suum cuique, a testvériség és egyenjogosítás elve mellett. S miért ne ölelhette volna föl az alakuló protestáns irodalmi társulat szerető karjaiba necsak a theologiai tudományos történelmi ágát, s különösen a vallásos népirodalmat, hanem a protestáns felekezetek annyira elhanyagolt, tudom, könyvkiadói vállatát is ? Avagy annyira részrehajlók vagyunk a vallásos népirodalom iránt, hogy ennek kedvéért hajléktalannak tekintsük a nem knvésbé szükséges protestáns felekezeti tudományos theologiai irodalmat?! Mert kétséget se szenved, ha szükséges a vallásos népies irodalom megindítása, még kevésbé nélkülözhető a tisztán tudományos theologiai irodalom megindítása, annak nemcsak egy — de valamennyi ágában. — Nem hiszem, hogy a pozsonyi theologia morális és tudományos tekintélyes erejével ne lett volna képes a protestáns irodalmi társulat alakuló félben lévő alapszabályaira módositólag hatni, s irodalmi tudományos működésének kellő, ha kell speciális tért biztosítani. Ezek a gondolatok foglalkoztatták elmémet a kibocsátott »Felhívás« elolvasásánál, s legyen szabad végszavamat — cikkem címére visszatekintve — azon óhajtással befejezni, miszerint a tudományos theologiai irodalom létérdeke s a közművelődés érdekében a menynyire lehet centraüsáljunk és ne decentralizáljunk. Vágvidéki, evangelikus lelkész. ISKOLAÜGY. A népiskola a takarékosság és a kézi ügyesség szolgálatában. A figyelmes szemlélőnek észre kell vennie, hogy a jelenkor kiválóan socialis kérdésekkel foglalkozik és ezeknek szerencsés megoldása életkérdés a társadalomra nézve. Ha ezen socialis mozgalmak helyes irányba nem terelhetők vagy ha a helyes kerékvágásból kizökkennek,