Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

némi cenzúrai törléseket eszközült. Sőt halljuk, hogy Devrient Erdélybe is meghivatott, s szivesen is vennők erdélyi szász testvéreinknek e dicséretes a prot. buzgalmu törekvését, ha annak nemzetiségi ize és jellege nem volna, mely minden egyes alkalommal a magyar állameszme jogos törekvései ellen irányúi. Egyedül mi magyar protestánsok nem buzgólkodunk oly időben, midőn mágnásaink különvonatokon Rómában zarándokolnak pápai áldásra és lábcsókra, a midőn a jeles mező-berényi prot. papot »elővezettetni« kivánó Schlauch püspök még a törvényhozó testületben is meri a pápa világi hatalmát, az emberiség százados bajainak egyik főforrását vitatni, s a pápai mindenhatóság eszméjét középkori halottaiból feltámasztani; hanem a helyett érdemetlen érdemtínkre hivatkozva, az autonomia, eme legszentebb pajzsunk árulóinak tudjuk nagy hangon bélyegezni azokat, kik autonomiánkon belül egyházi vagy iskolaügyünk esetleg Achilles kaira figyelmeztetnek bennünket. A protestantismus jövőjét csak a komoly munkálkodás az egyeseknek hivatás hűsége biztosíthatja ; ez pedig legszentebb kötelessége mindnyájunknak mindennemű működési körben. 2. A porosz tarfományegyház köréből. Az ismeretes Thümmel-féle pörben, mely még az esztergomi „Magyar Sión" figyelmét sem kerülte ki a főbíróság elismerte az ítélet reviziójának javaslatát, s azt a kasseli törvényszékhez utasította, mely valószínűleg méltányosabb ítéletet fog hozni, mint a rajnai bíróság. — A szász tartományi „Gusztáv-Adolf-egylet" a mult évben miszsziói célokra 34,672 markot gyűjtött; a kollekták s a nöegyletek bevétele pedig majdnem 53 ezer markra rúg. A magdeburgi nö-egylet a Herrig-féle Lutherjátékból 5000 markot vett be, s azt a Lothringeni diasporának ajánlotta fel. Végül a központi egyletnek jótékony kézből legközeleb 5000 mark jutott. Ezen prot. buzgalomhoz már valóban nem kell commentár ! A szász tartomány ,,evang. egyesületé> ek" Halléban tartott őszi közgyűlésén Lüttke schkenditzi superintendens »az evangy. lelkész theol. továbbképzéséről figyelemreméltó előadást tartott. Tartalmát 6 tételbe foglalta össze, a melyekben kiemelte, hogy a folytonos tudományos művelődés a lelkész személyére és állására nézve nagy jelentőséggel bír, s azért feltétlenül szükséges, hogy e továbbképzésnek célját és mértékét a gyakorlati hivatalviselés szempontja határozza meg. Szólott továbbá a lelkész továbbképzésének főbb akadályáiról, e képzés előmozdításánák útjáról és eszközeiről stb. Sok jeles észrevételt tesz a jeles felolvasó, de ezek lényegükben véve leginkább a német viszonyokra vonatkoznak. Azonban atyámfiai — jegyzi meg helyesen a pozsonyi »Ev. Egyház és Iskola«, — a lecke nekünk is szól! 3. Olaszország evangelizáliója. »Az evangyéliom Olaszországban örvendetes módon terjed; az evangéliumi mozgalom a pápaság klasszikus földén reményteljes jövővel bír« — ez a facitja ama tanulságos felolvasásnak, melyet egyik halle-wittenbergi egyetemi volt tanulótársam, a római szül. Dr. F,licsi legközelebb tartott a lipcsei egyet. Gusztáv-Adolf-egylet egyik közgyűlésen. Dr. Felicsi az első azon olasz theologusok között, a kit a Kőnigsbergbe távozott felejthetetlen Tschackert tanárom buzdítására a halle-wittenbergi egyetemi Gusztáv-Adolf-egylet a maga összegyűjtött fillérein taníttatott ki, s a kiben nevezett tanárom s az egylet dicséretreméltó buzgósága igazán nem csalódott. Felicsi nagy reményekre jogosít fel a hallei és lipcsei egyetemeken szerzett közvetlen prot. theol. tanulmányozása alapján az evangyéliomnak olasz földön való terjesztése ügyében, s felejthetetlenek reám nézve azok a gyűlések, a melyeken Halléban az egybegyűlt hallgatók előtt az olasz földi katholicismust közvetlen tapasztalásból ismertette. O különben Olaszország szabad egyházához (v

chieSa libera") tartozik, a melyen kívül még más prot. irányok is terjednek az örök városában és környékén, így nevezetesen a valdenseknek vértanú egyháza. Felolvasó szerint a wchiesa libera « is a biblia tanulmányozásának a gyümölcse, mely egyház főleg az angol bibliai társulatnak a szent írás terjesztése körül kivívott buzgalma folytán keletkezett a 40-es években. Az egyház legelőszőr Toscana nagyhercegségben tűnt föl, később Piemontban, a hit- és lelkismereti szabadság egyetlen államában talált menedéket az üldözés elől. Már 1864-ben megtartották követői az első zsinatot Bolognában, a hol mint »chiesa libera« szervezkedtek, mely egyház ma 40 ezer lelket számlál. Fennállásuk és terjedésöknek egyik főeszköze az elemi iskola, a melyet a nagyobb provinciális városokban szivesebben látogatnak, mint a római papok iskoláit az evangyéliom gyöngyörűségére s Róma nem kis bozsúságára! Valóságos mustármagok e prot. mozgalmak az egységes olasz királyság s az örök Róma földén. Csak hirdesse továbbra is Róma, és hirdessék magyar főpapjaink a római pápaság világi hatalmának és fényének szükségességét, mert meggyőződésem szerint épen e világi hatalmának folytonos hangoztatásán, forceirozásán íog Róma a modern állameszme szűkségképi követelményeivel szemben ledőlni. 4. Nemet-római csodavirágok. A pápai jubileum alkalmából ünnepi gyűlésre jöttek össze a bajor ultramontánok nov. 6-án Münchenben. A kenetteljes gyűlésezés Ruffo Scilia apostoli nuncius s dr. Steichele müncheni érsek jelenlétében folyt le, mely körülmény nem kis behatással lehetett a gyűlés lefolyására. A beszédek nagyobbára a pápa érdemeinek túláradó magasztalása hangján voltak tartva. Többi között egy kanonok az olasz kormányt ,,a pápa legnagyobb ellenségéneku

nyilvánította, mely megengedte, hogy Róma falai között Voltaire születésének 100 éves fordulója megünneplése céljából „istenteleié' congressus tartatott állítólag tanítványainak »a kath. egyház tűzzel-vassal való pusztításátcc tette kötelességükké. Továbbá szidta a kormányt, mivel a kath. vallástanításnak nehézséget okozva megtű. i a különböző szekták létezését (hinc illae lacrimae!). S mindez XIII. Leo pápával történik, ki »a jelen kornak legnagyobb jelentősége«, s az olasz királyságon kívül az egész világon tudott békét teremteni (de minőt ?). Csakis Olaszországban uralkodik még a régi »fanatismus« s az ő tulajdonával szemben a legnagyobb »vandalismus« — a prot. Németország nem kis szégyenére tesszük hozzá mi magyar protestánsok! Deklamátiójának eredménye abban foglalható össze: az összes katholikusoknak (»jóra való katholicismus és ultramontanismus ma egy« vallotta be helyesen egy magyar pap a képviselőházban) szent kötelessége egyesülni az apostoli szék jogainak régi hatalmának és fényének visszaszerzési törekvésében, már t. i. ha az olasz kormány beavatkozása nélkül lehetséges volna. Nevezett ünnepi gyűlés egyik jogtanácsosa kiemelte Leo pápa encyklikainak nagy befolyását a socialis kérdésekre nézve, mintha bizony Róma képes volna ezen kérdések megoldására középkori ethikai világnézeti inek alapján! A hívő keresztyéneket (rómaikat) óva intette a titkos egyesületektől is, már t. i. a szabadkőmívesektől. Br. Hariling egyet, tanár pedig a jubiláló pápának a tudomány körül kifejtett érdemeire utalt, különösen a történeti és bölcsészeti tudományok körül, a hol a középkori szent s wangyali doktor« a főpatrónus az 1879. aug. 4. ency-