Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

mind ezen felemlítések, s az okok méltányosoknak találtattak s a közalap kezelésével Fésős András szathmárnémeti lelkész bízatott meg, a gyámintézetet illető pénzek pedig esperes úr mellőzésével a gyám-intézett pénztárnokokhoz küldetni batároztattak, esperes úrnak az eddigi e részben is tanúsított eljárásáért átalános köszönet szavaztatott. Egyházmegyei pénztárnok, Kiss Lajos úrnak e pénztárnokságról lemondó azon megokolása, hogy ott, hol helyben posta állomás nincs, e hivatalt viselni nehezebb feladat mint különben, méltányoltatván, határozott lemondása után, egyházmegyei pénztárnokul csengeri lelkész Lengyel Sándor választatott. Egyházmegyei gondnok, a néhai derék ősök méltó utóda, több, az egyházmegye érdekében tett alapítványait tőkékben és kamatokban 564 forintokban lefizette. E nemes tett magában hordja jutalmát! Lelkészjelölő bizottsági tagok választása jővén szóba, rendes és póttagok ugyanazok lettek, kik eddig voltak. Kocsordi egyháztag Bernát István, és testvérei a kocsordi ev. ref. egyháznak 30 köböl gabona magtári alapítványt tettek, ha elhalálozásuk után atyjok sírboltjának gondozását az egyház elvállalni ígérkezik, az egyházmegye a sírbolt anyagának minőségét és a sirbolt terjedelmét óhajtván tudni, midőn arról alapos tudomást szerez : akkor fog érdemlegesen a tárgyhoz szólani. A lelkészi gvám-intézeti jegvzőségről Lengvel Sándor csengeri lelkész, azon okon, mivel egyházmegyei pénztárnoknak választatott, s azt el is fogadta lemondván, kimondatott hogy mivel a választmányi tagok három éve az őszi gyűlés alkalmával ugy is letelik: addig megtarthatja a gyám-intézeti jegyzőséget is. Mivel pedig a gyámintézet körül a tagok részvétlensége tapasztaltatott: hatarozatilag kimondatott, hogy másodízben való meghívás esetén, a tagok bármily I kevesen lennének is, döntőleg határoznak; a gyámintézeti pénzekről levén szó, kimondatott, hogy a gyámintézet pénztárából világiaknak is adható kölcsön 7*/»-re első helyen való betáblázás mellett. • ( Csiky Lajos a kisperegi egyház monográfiáját, Soltész János pedig kátéját egyházmegyénknek megküldötte, mely is véleményezés végett egy bíráló bi- j zottságnak kiadatott. Kürthy Olivér pedig 1760 tájáról, a szathmári egyházmegyére vonatkozó régi okiratokat 17 darabban'az egyházmegyei levéltár részére adományozott. Angyalosi lelkész és tanító közötti viszály megvizsgálása küldöttségre bízatott. Vetési tanítói, tatárfalvai lelkészi díjlevelek megerősíttettek. Olá Sándor tanítói bekebeleztetési kérvénye, hiányos levén, nem teljesíttethetett, a dékánság és peres ügyekben való véleményezéssel egy küldöttség bízatott meg. A közalap hátralék befizetése f. évi julius i-ső napjára meghagyatott, habár az egyház pénztárából is, de az egyes egyháztagokon való behajtás feltétele mellett Szamos-újlaki lelkész oly tartalmú kérvénye, hogy a temető árkán levő akácfákhoz kinek van joga, a lelkésznek-e vagy az egyháznak ? Szabó Endre urai tanítókáplán panasza, melynek ellátása'esperes úrra bízatott; a matolcsi egyház iskola pénze 405 forint a fülpösi egyház két telkének eladhatása; végre a panyolai egyház lelkészének megerősítése: ezek valának még a gyűlés tárgyai. Legyen mindig ily derék kormányosa gyüíekeze tünknek! Fiíep István, fül esdi ev. reform, lelkész. RÉGISÉGEK. A mit akarsz cselekedni, jól cselekedjed! (Antal Géza úrnak szíves figyelmébe). Tudós emberektől hallottam, hogy nincs valami boszantóbb dolog gondolat-faragókra nézve, mint ha valaki elüti előlök, min talán már évek óta törték fejőket s így az elsőség, a feltalálás dicsőségétől megfosztatnak. Poéták és filosofusokra nézve mindenesetre nagy veszteség az ilyen, még akkor-is, ha az a bizonyos gondolat-orzó nem épen saját eszméjök szöge fejére ütött is, mert ilyenkor félig-meddig már ragya-ütötté lesz szeretettel ápolgatott gondolat viráguk. A történetíró talán az egyedüli kivétel, ki a tűzhelye körül kuktálkodót szeretettel üdvözli, mert mindeniknek — még a legfelületesebbnek — munkájától is remél valamit, minek hasznát veheti, mi talán minden szemessége mellett is kikerülte figyelmét, s a mi az ugyanazon egydolgot talán egy előtte ismeretlen, de érdekes oldaláról világítja meg. Talán nem lesz szerénytelenség részemről, ha mint hazai prot. egyházunk története iránt "őszintén érdeklődő dilettáns megvallom, miszerint évek óta forgatom tejemben azon gondolatot, hogy a szép és nagy tudományos múlttal bíró kis Hollandiának hazánkra való közvetlen befolyását — különösen a theologiai tudományosságot illetőleg — a positiv történeti adatok pontos összegyűjtése után egy rövid munkában kimutassam, s így a szétszórt csontok összegyűjtése által egy homokszemnyivel én is járuljak hazai prot. egyházunk történetének majdani fényes épületéhez. Ezen szerény törekvésem irata meg velem ezelőtt néhány évvel a »Németalföldi egyetemeken magyar ifjak számára tett ösztöndíjakról szóló adalékaimat^ (^Sárospataki Lapok« 1884. 88. 108. 461. 580. lapokon); ez késztetett két évig tartó Hollandiában való időzésem alatt arra, hogy az utrechti-leideni-gröningai-franekerai egyetemeken megfordult magyar ifjak névsorát részint a nevezett egyetemek által »in horum discipulorum sempiternam memoriam« kiadott »Album Studiosoruma-ból, részint a meglevő s hozzáférhető anyakönyvek s egyébb aktákból összeállítsam, későbbi feldolgozás s együttes kiadás céljából. Hogy munkám mind ezideig, félig-meddig készen, asztalom fiókját őrzi, nem saját hibám, hanem a körülményeké, melyek első sorban a kenyérért való küzdést parancsolják mindenkinek, s csak kevés boldognak jut osztályrészéül azon szerencse, hogy ép azáltal szerezheti meg kenyerét is, a minek lelke egész erejével szentelte ifjúkora munkaidejét. Ilyenforma levén az én sorsom is, félretettem egyidőre kedvenc eszmémet várva az alkalomra, mikor majd ismét elővehetem. Bocsánatot kérek e becses lapok mélyen tisztelt olvasóitól, hogy a fenti sincerisálásra vetemedtem, de kötelességemnek tartottam, a fentieket elmondani, nehogy kihez soraim intézve vannak, ránkórsággal s talán tudományos értelemben vett »kenyéririgységgel« vádoljon. É becses lapok a f. évi 9—ik 13-ik és 14-ik számaiban Antal Géza úr elismerésre méltó buzgalommal összeallítá az utrechti- és leideni egyetemeken tanult magyar ifjak névsorát, azon reményének adva kifejezést, hogy »talán a gröningai s franekerai egyetemeken tanult magyar ifjakét is össze fogja állítani.« Igazi lelki örömmel olvastam adatait, melyekben régi ismerőseimre találtam s megvallom, a féltékenység bizonyos érzetével