Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

ját; vagy hogy magokat azokon a napokon való lakadalmazásokkal, az Űrnapján véghez viendő istenitiszteletekre alkalmatlanokká teszik; se azon a napon, melyen az új házasok kihirdettetnek, a tanító őket össze ne esküdtesse, hanem egy-két nap az esküdtetés és hirdetés között inkább hírré adhassa a sok rendetlenségeknek, rosz következetlenségeknek elhárításáért. X. Minden vasárnapon a dél-esti órákon, prédikáció helyett katekizmusi tanítások legyenek; minden ekklézsiákban ugyanazon egy katekhizmus taníttassék mindenütt, hogy a prédikátorok változásával, ne változzék sem a tudomány, sem annak tanításának módja a hallgatóknak nyilván való károkkal (Komj. kán. III—ik oszt 16. kán.) Egyéb napokon is a hol lehet »a leány gyermekek a kathekizmusra és a zsoltárokra taníttassanak«, melyre szorgalmatosan feljárjanak, hogy a keresztyén vallás ágazataiban naponként épülhessenek, akik mindazonáltal vakmerőségből ugyancsak nem akarnak feljárm, tudtokra legyen elsőben, hogy az Urnák asztalához mindaddig nem bocsáttatnak, mígnem az úrvacsorájáról való tudományt, az Úrnak asztalánál egészben el nem tudják mondani. Ha ez sem lesz elég, mikor férjhez mennek, mindaddig meg nem esküdtetnek, míg a hitnek ágazatit meg nem tanulják. XI. A keresztségnek sákramentuma is, az egész gyülekezetnek jelenlétében szolgáltassék ki ezután, mind szintén az Úrnak végvacsorája, mivel hogy az igének hirdetésével az Úr Jézus Krisztus egybekötötte Mát. XXVIII. 19. és ennek is azon méltósága vagyon, mely a szent vacsorának, mivel egy úrnak rendelete mindenik és azon Isten anyaszentegyházába való beszámoltatásunknak bizonyságára kell avval élnünk, a melyben való lelki tápláltatásunkra élünk a szent vacsorával. Annak kiszolgáltatásának módja pedig ez lészen : mikor a tanító a prédikáló székből leszáll, a megkeresztelendő gyermeket hozzák a komák az asztal eleiben, s minek utánna megkereszteltetik, azután legyen az utolsó éneklés és a gyülekezetnek eloszlása. (Komi. kán. III. oszt. 17. kán.) XII. A mely tanítók egyszer kezöket az ekeszarvára tevén, világiakra vissza néznek és magokat kereskedésre vagy valamely külső dolgokkal való nyerekedésre adják és undok nyereségnek okáért vagy maguk, vagy feleségük vásárról-vásárra járnak ; a prédikátori tiszt nélkül el lesznek, minthogy lehetetlen két úrnak szolgálni: vagy legyenek kalmárok, vagy hogy kereskedjenek avval a talentummal, melyet Istentől vettenek, hogy azért fogyatkozásra ne jussanak és életüknek keresése miatt, tisztüknek gyakorlásától el ne vonattassanak. Tartozzanak a kegyes hallgatók is jó lelkiismeret szerint illendő jövedelmekről gondoskodni, azt az ő idejében illendően be is szolgáltatni, hogy így, akik az evangyéliomnak szolgálnak, a mellé rendeltetett tisztességes jövedelemből is éljenek. Akiknek mindazáltal Isten valami szőlő örökséget adott, vagy annyi gabonát, mely a maga cselédje között el nem kél, abból ha ki mit szakaszthat és holta után nagy gyámoltalanságra jutható szegény cselédinek jövendő hasznára tisztességes úton, módon házában szerezhet, azt senki nem ellenezheti. XIII. Sokssor tanítójukat a hallgatók vidékre nászban elhívjak, de utazásokban nem akarnak tőlük függeni, jó intésüknek engedelmeskedni, melyből sokszor már sztikségkívül való lövöldözések, emberölések, gyilkosságok, prédikátoroknak megnyomorítása és halála is következtenek; annak okáért egyenlő akaratból végeztetett hogy aféle helyre soha a tanítók ne menjenek, hanem ha kegyes és érdemes emberhez, oda is pedig igen nagy biztonság alatt, hogy sem lövöldözés, sem nyargalózás, sem táncolás és semmi egyébb botránykozás nem lészen; de ha afélét venne a tanító eszében, bánatpénz letevése nélkül el ne menjen. XIV. Akik valamely cégéres latorságukért az ekklézsiából kirekesztettek, ámbár prédikátorok lettenek legyenek is, senki azokkal ne társalkodjon, hogy velők való társalkodásukkal a gonoszt bennük javallani és abban az istentelenek karát megerősíteni ne láttassanak. (Komj. kán. III. oszt. 26. kán.), hanem amazok is magokat megszégyeneljék és jobban észre térjenek. XV. Valamely prédikátor vagy maga, vagy felesége, vagy leánya, ha lakodalmakban egyes poharakkal harcol, tombol, táncol, pogány bolondoskodást követ: maga a prédikátor tisztétől megfosztatik, mert minthogy a maga házában nem tud előljárni és egy kicsiny sereget bírni, méltatlan az Isten házának igazgatására. (Komj. kán. III—ik oszt. 24. kán.). XVI. A tanítók valamint maguk hivatalához úgy feleségeik is tisztességes asszonyokhoz illendő szemérmetes öltözetet viseljenek, mert ugyancsak nem illik a tanítók feleségeikhez semmiképen, a homlokra szemöldökig leenyvezett haj, hanem hogy szent Péter tanácsa szerint az ő ékességük belső legyen, úgy mint a szívben elrejtetett ember, a szelíd és csendes, léleknek rothadatlansága, mely az Isten előtt becsületes, melyekkel "^ama ^srent és Istenben bízó asszonyok is régen ékesítik vala magukat, engedelmeskedvén férjeiknek az Úrban, mint Sára is Ábrahámnak, kinek ők is úg}^ lehetnek hitbeli leányai, ha a jó cselekedetekben nyomdokait követik és így semmi telelem nem is retegteti őket. (I. Péter. III. 4—6 Komj. kán. III. oszt. 51. kánon.). Ezen egyházi törvényeknek egykorú példánya meg van saját gyűjteményemben, és ha mást egyebet nem tudunk szereztetésükről, mint csupán annyit, hogy 1707. junius 28-án Felső-ursön hozattak, maga ez az egy körülmény is elegendő arra, hogy nevezett eg}-ház történetének lapjain helyök legyen. Alkotásainak nagy részét ma ugyan már túl szárnyalta az idő, de nem egy rendelkezését még ma iske 11 kegyelettel felemlítenünk. Éppen azért e dolgozat III. részében vele bővebben és részletesebben fogunk megismerkedni. (Folyt, köv.) Thúry Etele. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. 1. Evangéliomi szövetség. Míg a prot. Németország a kultúrharc régebbi és újabbi kiadásának napjaiban meglehetősen passiv magatartást tanúsított, mely aztán benső egyenetlenségnek nyitott tért, addig az »evang. szövetség« tisztán benső protest. mozgalmának ügyében dicséretes haladás és fejlődés észlelhető. Beyschlag »Deutsch-Evang. Blattéra című jelesen szerkesztett lapjának mult évi utolsó száma azon örvendetes jelenségről értesít, hogy a szövetség ügye tért hódít Elzas-Lothringiában, Braunschweigban, Nassauban, a bajor Pfalzban, továbbá Anhaltban, Lipcsében, Magdeburgban és Wittenbergben. Mindenfelé keletkeznek fiókegyletek, s a majnai Frakfurtban tartott alakuló közgyűlésén megindított népszerű Luther-ünnepélyek ügye is termékeny talajra talált; így névszerint Berlinben, Boroszlóban, Lipcsében, Stuttgartban, és sok más, főleg rajnai és thüringiai helyeken. Egyedül a boroszlói rendőrségi hivatal okozott nehézséget a jelesen írt ismeretes Devrient-féle „Lutherfest-spielu

szinrehozatalában, a mennyiben ezen