Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

kívül, igen sok emlékezetre méltó dolgot feljegyezgetett, a mint látni fogjuk. Helyén valónak tartottam itt emlékezni meg a lelkésznek 1714-ben levő fizetéséről, mert ez úgy tünteti fel előttünk a fáészi Anyósokat, mint hitbuzgó, vallásos földes urakat, akik jobbágyaik lelki építéséről is eléggé gondoskodtak, elannyira, hogy a felső-örsi lelkipásztor haszonélvezetére oly nagy darab földet adományoztak, hogy jóllehet a prédikátor maga is szántatott, vettetett eleget, » mégis földjének nagyobb részét tized alá adta ki, s úgy használta,« evvel akarván prédikátorukat a plébanustól megkülönböztetni. Ezt tudva nem fogunk csudálkozni azon, ha Felső-Örsnek mindig tudós tekintelyes és egyházmegyei hivatalokat viselt papjai voltak, s olyan nevezetes hely volt, hogy nem a vidék székhelyén Veszprémben, hanem itt tartott a veszprémi kerület 1707-ben egy rész-zsinatot, vagyis közgyűlést, melyen az egyházakban való rendről, fegyelemről szigorú törvények hozattak. Ezen zsinat határozatait jónak tartottam egész terjedelmükben ide igtatni.* A veszprémi egyházkerületnek ekkor a háborús \ ilág miatt nem volt püspöke, hanem a veszprémi esperes Hodosi Sámuel igazgatta az egész vidéket, mely oly nagy kiterjedésű volt, hogy a mai mezőföldi egyházmegye egy nagy része is hozzá tartozott, s alesperese is volt a vörös-herényi lelkész, Csoó István személyében, ki később felső-örsi pap is lett. A zsinattartás ideje alatt Gyimóthi István volt felső-örsi prédikátor. A már említett határozatok pedig ekképen vannak: >>1707. junius 28-án Felső-Orsön sokaktól látogatott egyházi részgyűlésünkben minémű törvényes végzéseink lettenek a szent egyesületnek egyező akaratjából — hogy mindenki magát ahhoz alkalmaztassa és jövendőre tudatlansággal magát senki ne mentegethesse — ím itt következnek. I. Hogy a hatalmas Isten e világi nagy méltóságoknak szíveiket a szent békességnek s egyességnek szent szeretetével egybecsatolván, megromlott hazánkban, s édes nemzetünkben a nagy vérontást s régtől fogva való hadakozást megszüntesse, aranynál drágább s felbomlott, kívánt békességünket helyre állítsa : az ő felsége íéllobbat haragjának megszüntetéseért, minden újhold csütörtökön háromszor szent gyülekezetünk legyen, melyekben az Istennek haragos orcáját (a régi szenteknek úgy mint Dávidnak, Josafátnak, Eszter asszonynak, Mardokeusnak és egyebeknek követésre méltó példájuk szerint az Istennek is parancsolatjából Jóel I. 14. II. 12. 13. 14. indíttatván) engeszteljük. Ügy hogy reggeli órán idvességes tanítás, délesti s estéli órákon pedig áhitatos penitenciájához illő könyörgések legyenek; és valamely tanító, vagy iskolamester, akkor akkor ekkíézsiájában nem tapasztaltathatik, hanem hivatalát elmulatja, tisztétől bizonyos ideig megfosztatík, Kornjáthi kánon. 111. osztály j8. kánon. A mely hallgató pedig ezt az egyetlen egy napot a hónapnak napjai közül, az Istennek számára, külső munkáitól való megszűnéssel, böjtöléssel, istenitisztelettel atyafiúi szeretetnek és irgalmasság munkáinak gyakorlásával (Esaiás MII. 7. 10.) meg nem szenteli, az ekklézsiából, az ő botránykoztatásáért kitiltassék mindaddig, míg Istent s az ekklézsiát meg nem engeszteli. II. Az Isten káromlásokat és utálatos szitkokat, melyekkel az ő felsége félelemmel és rettegéssel emlí-1 i*i tendő szent neve megsértetik, sőt ugyan általszegeztetik, minden bírák és esküdtek igen keményen megbüntessék ; valakik pedig ezután azokban tapasztaltatnak, akár férfiak, akár asszonyok, akár leányzók legyenek, az ekklézsiából kitiltassanak; úgy szintén akik az Úrnak nyugodalmának napján, úgy mint vasárnapon (hanemha közönséges és elkerülhetetlen dologban) utaznak, dolgot tesznek, és szokott mesterségeket gyakorolják. Kornjáthi kán. III. oszt. 2j. kánon. III. A másokat fajtalan élettel, paráznaságokkal, kerítésekkel, ifjaknak elhitetésével, megbotránykoztató szemtelen emberek : bíráktól és esküdtektől ne erszényeknél fogva, hanem testeken való sanyarú megveszszőztetésekkel büntettessenek meg, és mindenütt az ekklézsiából kitiltassanak és midaddig be se vétessenek, míg próbálható megjobbulásüknak tapasztalható jeleit nem ' mutatják. IV. A lakodalmakban s vendégségekben való hegedűlés, muzsikaszó, fajtalan tombolás, táncolás, noha mindenkor sok gonosszal volt nagyon egybekötve, mint ezt a Siló leányainak elragadtatások, és a keresztelő Jánosnak, a Heródesnek és a Herodiás leányával lett buja tánciból, lett és következett feje vétele és szomorú halála nyilvánsággal mutatják; mihezképest, mint pogány bolondoskodást a szent írást ezt mindenkor tilalmazta, de kivált az ilyen szomorú időben, a mineműekre mi, mind nemzetiséges, mind szjemély szerint való )talatos vétkeinkért, Istennek igazságos ítéletéből jutottunk, melyekben nem örömre, nem vígasságra, hanem sírásra és keserűségre hív Isten bennünket. Akik azért ennek utánna ebben tapasztaltatnak, azoknak is hasonló büntetésük lészen; akinek házánál muzsikaszó hallatik, az egyházból kirekesztetik. Ha pedig valamely prédikátor, vagy iskolamester az ilyetén vendégségeken megjelenik, s elnézi és jelenlétével javallja : cselekedetéért tisztéből kivettetik. (Komj. kán. III. oszt. 24. kán.). Y. Valamely ember egészséges korában az Úrnak végvacsorájával való élést elmulatja, vagy annak megutálásától, vagy felebarátjával való mégbékélhetetlen haragtartás és gyűlölség miatt, vagy más akármi testi híjábar való ok miatt, az ilyetén embert a tanítók szorgalmatosan megjegyezzék és beteg ágyában is hozzá ne vigyék, sőt holttestét is minden temetési pompa nélkül és tisztesség tétel nélkül temessék el. (Komj. kán. III. oszt. 38. kán.). A I. Vasárnapokon, ünnep heteiben, és az előtt, valamint utánna való héten leánykérések, kézfogások és esküdíetések ne legyenek, lakadalmazások sehol meg ne engedtessenek. A tanítók is a házasokat egyébb napokon ki ne hirdessék, hanem csak vasárnapokon, a midőn a közönséges gyülekezet jelen vagyon. (Komj. kán. III. oszt. 58. kán.). Ha valamely tanító ez ellen cselekszik másoknak megbotránykoztatásával, minden maga mentsége haszontalan leszen és tisztétől megfosztatik. (Komj. kán. III. oszt. 59. kán.). \*II. Minekelőtte az új házasok egybekelésének idején, a leányok, vagy özvegy asszonyok a kérő emberek által megkerestetnek, tartozzanak az ekklézsiának, prédikátornak hírt adni felőlük, hogy végére mehessen, ha szabados személy-e, és valami atyafiság, avagy akadály, mely házasságukat meggátolhatná, nincsen-e közöttük, nehogy valami módon olyan személyek között legyen az összeházasodás, akik nem illendők. MII. Valamely külföldi ember más helyről magának feleséget veszen, tartozik a maga ekklézsiájabeli tanítótól maga mellett tanubizonyság hvelet vi ni afelől, hogy ő szabados személy; ha pedig a legény azt elmulasztja, sehol egy tanító is megesküdtetni ne merészelje büntetés terhe alatt. (Komj. kán. III. oszt. 17. kán.). IX. Pénteken szombaton senki az új házasokat meg ne esküdtesse, mivel az ilyenek vasárnapi lakodalmasságokkal gyakran megfertőztetik az Úrnak szombat-