Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

községekben s annak tagjaiban folyton ébren tartja az érdeklődést, a Társaság célzata iránti benső buzgalmat, áldozat készséget, szellemi s anyagi erőforrásokat nyitván ezáltal, minthogy a Társaságnak a prot. magyar egyhazkörében számtalan külön kis védvárakat emel. Ennélfogva, hogy azon szellemet, melyet a Társaság működése által életre kelteni, fenntartani, általánosítani törekszik, magukban az egyes egyházközségekben, mint a melyek az anyaszentegyház fenntartásának fundamentumai, ezen benső érdeklődést, a Társasággal a szolidoritást biztosítsa : indítványozom a parochiális könyvtárak megalakulásának célozását. Azt hiszem felesleges e kérdést bővebben fejtegetni. Tisza Lajos gr. módosítványához még e pótlást kívánom csatolni : »és az egyes egyházközségekben parochiális könyvtárak létre jöttének előmozdítása. « (Helyeslés). Gr. Tisza L. módosítványa és Szász D. pótló indítványa egyhangúlag elfogadtatik. A 3. §-hoz először gróf Tisza L. terjesztett be pótló indítványt, mely az eredeti szöveg megtartása mellett, a §-t a népies vallás-erkölcsi iratok felölelésével kívánja kiegészíteni; majd Vályi János a maga és érdektársai részéről minden indokolás nélkül a következő módositványt nyújtja be. Módosítás az alapszabálytervezet 3. §-hoz. »E cél elérésére a társaság az ág. és helvét hitvallású testvérfelekezetek híveiből az írók és történetkedvelők egyesítése, egyes egyházkerületek és esperességek közreműködésének bevonása, egyháztörténelmi dolgozatok írása és kiadása, valamint levél és könyvtárak tanulmányozása és ismertetése, végre a népies irodalom rendszeres ápolása és fejlesztése által törekszik.« Vályi János, Kiss Áron, Isaák Dezső, Bernáth István, Dávidházy János, Könyves Tóth Kálmán, Nagy Ferenc, Nagy Lajos, Kiss Albert, Dicsőfí József, Révész Kálmán, Csiky Lajos, Szél Ák os. A módosítványokhoz hozzá szóltak: Könyves Tóth Kálmán. Nagymélt. elnökség, tisztelt közgyűlés! Mint a debreceni ref. egyház képviselője bátorkodom a legmélyebb tisztelettel szót emelni, hogy rámutassak azon álláspontra, melyről egyházunk, ha múltjához hű és következetes akar maradni, le nem térhet. Igazi benső öröm, vallásos ihlettség hatotta át egyházunkat, midőn tudomásara jutott, hogy e hazában egy prot. irod. társaság létesitése terveztetik, melynek magasztos célja az egyház és irodalma jövőjének fejlesztése. Nem új eszme ez, mert tudjuk mindnyájan, hogy nagy nevű elnökünk báró Vay Miklós és boldogult Révész Imre közreműködése mellett erre nézve megtétettek már régebben a kezdeményező lépések, és az is köztudomásu dolog, hogy jelentékeny ajánlatok tétettek e nemes cél valósítására; ámde akkor a kedvezőtlen viszonyok elhárithatlan akadályokat gördítettek az alakulás útja elé. De időről-időre foglalkoztatta e cél valósítása a prot. vezér-férfiainkat. Természetes, ha most a rég pihent terv újra ébredése alkalmávál igazi öröm és ismételten mondom, benső vallásos ihlettség hatotta át egyházunkat, mely a prot. egyház szent érdekeit mindig szívén viseli, szíves örömmel buzgó áldozatkészséggel lép be most is a pártfogó tagok sorába, oly módon azonban, hogy a felhívásban világosan jelzett ama protestáns kifejezés történelmi, hitelvi hűsége a társaság szervezetében épen és félremagyarázhatlanul megőriztessék. Ehhez képest a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek közt, melyekkel az egyetértést fenntartani mi is szívünkből óhajtjuk, kizárólag az evangelicus ref. és ágostai hitvallású evang. testvérfelekezet tagjaiból alakuljon és szervezkedjék. Debrecen és annak ref. egyháza már 1693-ban I. Lipóthoz intézett feliratában tartotta magát ez elvhez, melyet azóta 2 század éven keresztül mindenkor megtartott, és ahhoz hű maradt most is, ahhoz ragaszkodik, összeférhetőnek tartván ezzel az evang. alapon álló előhaladást, sőt összeférhetőnek tartja a tudományos előhaladás jogát és kötelezettségét is. Meg vagyunk erősen győződve a felől mi, hogy csakis ezen a kölcsönös alapon remélhetünk és várhatunk biztos sikert a társaságtól, a mennyiben mind a két vallás felekezet egy szeglet kövön állnak. Ezen kívül még szükségesnek tartjuk azon módosítást is, melyre reflectálni felesleges ís, a mennyiben Tisza Lajos gróf indítványa elfogadtatott, hogy a népies irodalom is behozassék a programmba, de kötelességem volt ezt is előterjeszteni, minthogy küldőim ezzel is megbíztak. Tisza Kálmán. Én a magam részéről is követni szándékozom a módositványt beadott főgondnok úr óvatos és tapintatos eljárását, s ennélfogva én is igen röviden akarok szólni. Én azt hiszem, hogy ezen javaslatnak elbírálásában nem a corpus juris szavai, hanem a protestantismus szelleme az irányt adó (Helyeslés). E szellem azt a kizárólagosságot nem ismeri. (Helyeslés). Szükséges jól tisztába jönni a dologgal, mert meg lehet, hogy némelyek — sajnálni fogom, ha úgy lesz — csak az esetben fogják támogatni az irodalmi társaságot, ha ezen exclusiv természetű javaslat jut diadalra ; de lehetnek mások — s azok között vagyok én is — kik visszavonulnak, mihelyt e nem protestáns szellemű javaslat fogadtatik el. Én a szakaszt Tisza Lajos gr. módosításával fogadom el. (Zajos helyeslés). Dicsőffy József. E javaslatra tegnap két észrevétel tétetett. Először, hogy nem idejében adatott be, másik, a mit Tisza Kálmán min. elnök úrtól is hallottunk, hogy ellenkezik a prot. felfogással. Igaz, hogy jobb lett volna előbb előállani, de most sem késő. Hiszen e társulatnak kerete bővült, nem csupán tudományos, hanem népies munkákat fog adni. Mi módon tudhatnánk mi a mi felekezetünk hívei kezébe adni azokat a munkákat ugyanazon firma alatt, melyeket az unitárius egyház érdekében kell kiadni, és ugyanazokat, melyeket a mi felekezetünk érdekében kötelességszerüleg kell kiadni. Ha a parochialis könyvtárak felállítása elfogadtatik, az egyházakra nem lehet az olyan munkák megvételét erőszakolni, melyek hitelveikkel ellenkeznek. A mi azt illeti, hogy e módosítvány ellenkezik a prot. felfoggással, arra nézve is vagyok bátor egy pár észrevételt tenni. E szó »protestáns« sokféle magyarázatnak lehet kútfeje. A speyeri birodalmi gyűlésen született és 359 éves lesz 3 nap múlva; e szűkebb magyarázat még minket reformátusokat is kizárna a protestáns nevezetből. Tágabb értelemben protestáns mindazon felekezet, mely protestál a római pápa ellen, de ez esetben a görög keleti egyház is protestáns lenne. Én a protestáns nevezet körét a következőleg állapítom meg: protestánsok azok, kiket ilyenekül a confessiók elismernek és ezen elismerésnek bizonyos iratokban kifejezést adtak. (Szóló hivatkozik symbolikai írókra.) A konfessiók tiltakoznak minden olyan felfogás ellen, a mit az unitárius egyház magáévá tesz. Az 1568-ki gyulafehérvári, 1569-iki nagyváradi és a csengeri zsinat végzéseit sem szükség felújítani. Az 1848-iki törvény 20. §-a, a 1868-iki törvény illető cikkében sincsenek a protestánsok és az unitáriusok egy kalap alá szorítva. Bővebben hitelvi fejtegetésbe nem akarok bele menni, de azt meg kell jegyeznem, hogy miután a főkérdés a Megváltó személye s ezzel áll és esik a keresztyén egyház,