Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

képviselőiben, hogy midőn a felhívás a most elfogadott egyetemes alapon 14 hónappal ez előtt kibocsáttatott, miért hallgattak, miért nem jutott eszükbe hitelvi nehezségeiket akkor érvényesíteni, s miért csináltak zavart most a 12-ik órában? Az eredeti szöveg ellen való oppositiójuk, dogmatikai szempontból, némileg még érthető, mert ott a theologiai mezőn is volt tervezve némi közös működés ; de menydörögni a módosítva elfogadott alapszabály ellen, mely a társaság működéséből éppen az ellenzék kedvéért az aggodalmat kelthető hittani kérdéseket teljesen kizárta s az egyesület tevékenységét — a theologiai tudományos irodalom nem kis kárára — pusztán csak az egyháztörténelemre és a népies irodalomra szorította, oly eljárás, melyet még a felekezeti erősebb öntudat indokával sem lehet nyomósán védelmezni. Rövidlátó, politikátlan, eszélytelen eljárás, melyet, kimerem mondani, még a Méliusz emlékéhez való hűség és ragaszkodás sem igazol, mert meg vagyok győződve, hogy a XIX. század Méliusza ismerné és követné is azon valláspsychologiai szabályt, ho°v türelem és erkölcsi ellenállás 1 vallásfele-O J lekezeti propaganda leghathatósabb ellenszere, míg az üldözés biztos eszköze a vallási reactio lángra gyújtásának. Miután azonban az oppositio egészen jogosult a szabad meggyőződést követő protestantismus alkotmányos életében, mi egyetlen egy szóval sem akarjuk elvitatni K. Tóth K. és Dicsőfi J. uraktól, hogy midőn módosítványuk kisebbségben maradt, szabadságukban állott azt tenniök, a mit tettek, kijelentvén, hogy a tanácskozásban többé részt nem vesznek s tüntetőleg oda hagyták a termet. Azt is természetesnek találtuk, hogv nvert utasításuk' o ^ hoz képest az értekezleten teljes erővel ellenezték az eredeti alapszabály-tervezetet, melyben némi dogmatikai közösség kontempláltatott. De midőn már az előértekezleten épen a dogmatikai surlodások kikerülése céljából bejelentetett a nagy elvi engedményt magában foglaló módosítvány, mely a perhorreskált dogmatikai közösséget a társaság »tudományos« címével együtt elejtette, sőt a népies irodalom felvételét az általuk kivánt nyomatékkal hangsúlyozta: akkor nézetünk szerint a további ellenzékeskedés tárgytalanná vált, a rideg magatartás idétlen tüntetéssé fajult, melyet, ha egy kissé fejlettebb parlamentaris érzékük van, a tüntetők szépen elkerülhettek volna, megbízóik pedig oda haza valószínűleg megköszönték volna. Mert kérdjük: vájjon nem eszélyesebb és higgadtabb volt-e a Vályi János, Kiss Áron, Kiss Albert és a többi elvtársak eljárása, kik mikor leszavaztattak, alkotmányos és protestáns érzékük sugalmát követve, tovább is részt vettek a tanácskozásban és nyomós módosítások benyújtásával cselekvőleg elősegítették az alapszabály jobbá tételének nem csekély munkáját?! Különben a gyűlés lefolyása, az emiitett sajnálatos incidens leszámításával, elég sima és gyors tempójú volt s a tárgyalás eredményét feltüntető alapszabályzat egészben véve oly alapot vetett az irodalmi társaságnak, melyre tapintatos vezetés mellett szilárdnak Ígérkező épületet lehet emelni. Az egyháztörténelem művelése méltó helyet nyert. A népies vallás-erkölcsi irodalom felkarolása kiváló nyomatékkal soroztatott a társaság feladatai közé. A parokhiális könyvtárak létesítésének előmozdítása szintén felvétetett az egyesület céljai közé. Szóval az elhintett magban erő és életképesség mutatkozik. Mindössze azt sajnáljuk az elfogadott alapszabályzatban, tehát a társaság uj keretében, hogy a theol. tudományok rendszeres művelése kiszorult belőle. Már pedig egy protestáns irodalmi társaság, ha igazán az egyház közérdekének kiván szolgálatokat tenni, a theologiai s különösén a bibliai tudományok rendszereres műveléséről le nem mondhat. Mi protestánsok, az evangelium alapján álló keresztyének vagyunk, kiknek erőnk, fegyverünk a szentírásban van, melynek tudományos és népszerű megértése mindenkor fő-fő törekvésünket kell hogy képezze. Az irodalmi társaság midőn túlzott óvatosságból e nagy cél ápolásáról lemondott, az iránta való érdeklődés oly gyökérszálait tépte szét, melyeket a különben egészen üdvös népiratkák felkarolásával sem lesz képes kellőleg ellensúlyozni. Tartani lehet tőle, hogy a theologiai kérdésektől való e tervszerű óvakodás a hit iránti közönyösség vádját lógja a társaság ellenségeiben feltámasztani. Megnyugvásunkra szolgál azonban azon körülmény, hogy az alapszabályok illető pontja a kiadandó folyóirat tartalmául első sorban »a prot. egyházi és iskolai élettel összefüggő kérdésekről szóló értekezéseket^ jelöli ki, a mi ha külön theologiai kiadványokat nem is contemplál, de lehetővé teszi az ily kérdések tudományos tárgyalását. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül a társaság ideigl. végrehajtó bizottságának s ezzel a majdan állandósítandó választmánynak összeállítását. Az alakuló gyűlés végén felolvasott névsor ellen, mert ideiglenes, nem volna kifogásom, ha összeállításában a gyűlés folyamán felmerült nevezetes körülmény kellő figyelembe vétetett volna. Abban a névsorban a tiszántúli egyházkerületből egyetlen egy név sem olvasható, pedig ez a kerület a társaságnak maga is nagy