Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-22 / 17. szám
áldozatot hozott, alsóbb testületei és egyesei pedig szép számú tagokat szolgáltattak. Miért nem vétetett be Vályi János, Szabó János, Kiss Áron, Lukács Ödön s több más tekintélyes egyházi és irodalmi férfiú, kiknek némelyike ha ellenezte is az unitáriusok felvételét, de minden egyébben a többséggel tartott s az egyesület létrejövésében eselekvőleg is befolyt ?! Ismétlem, hogy ez a bizottság ideiglenes, hogy midőn végleges igazgató választmány szerveztetik, akkor lesz helye minden jogos tekintetet figyelembe venni ; de azt is hangsúlyoznom kell, hogy e figyelmetlenségből vagy feledékenységből vagy bármi okból származott hiba széles körben rossz vért szült. Az első rendes gyűlés tapintatától elvárjuk, hogy választásait egy irodalmi társaság természetének és hivatásának megfelelő tekintetek szerint fogja eszközölni. Az a választmány úgy alakítandó meg, hogy a prot. irodalmi ügy pártfogóinak és munkásainak azon elemeit egyesítse, kikben elszánt akarat és kipróbált képesség van arra, hogy a társaság érdekeit szolgálják. A választmányban kell koncentrálódni a társaság szellemi és anyagi erejének, tekintélyének és munkaképességének. Üdvözöljük a megalakult irodalmi társaságot, őszinte szívvel kívánva, hogy kitűzött szép céljait anyaszentegyházunk javára megvalósitani képes legyen! Szőts Farkas. T A R C A. A modern bölcsészet fejlődése, felosztása és irodalma.*) i. A modem bölcsészet alapjellegének meghatározása legkönnyebben ugy eszközölhető, ha azt az antik és középkori bölcsészet fejlődésével hasonlítjuk össze. Az antik görög-római philosophia túlnyomókig aesthetikai jellegű, mely állásponton szépség és igazság elválaszthatatlan egymástól, a mint az a harmonikus „Universum( C -bnn a művészi alkotású »/i~or7//og«-ban talál kifejezésre. Ép annálfogva kosmologiai is egyszersmind, mivel annak fő problémáját a világ lényegének meghatározása képezi. A középkornak gondolkozásmódja, az ó-kornak aesthetikai világnézetével s az újkori tiszta tudással szemben sajátszerű vallasos jelleget visel. Mig Ugyanis a középkori bölcsészet a kijelentett hittől — a maga ismeretének tárgyát és határát, azért túlnyomókig theologiai jellegű s a transcendens dolgokról philosophál. A legsubtilisebb élesértelműség működik a dogma szolgálatában, mely dogmatistikus módon megdönthetetlen igazságnak vétetett, onnan a formai tudomány a benső mystika mellett. Mindezzel szemben az tíjkori bölcsészet antischolastikus jellegű, mely az egyházi dogma és Aristoteles feltétlen tekintélyével szemben a szabad tudomány fejlesztését tűzte ki feladatul, miért is jogosan mondhatja Erdmann : »Az újkori bölcsészet: protestantismus a gondolkodó szellem sphaerájában.« — Csakis a szabadság s az öntudatos gondolkodás talaján tenyészhet a valódi bölcsészet. A modern bölcsészet ezen negatív mozzanatának positiv kiegészítése a humanismus, vagyis a szabad és nemes emberiségnek klasszikus ideálja. Ép azért hangsúlyozza a források tanulmányozását, a keresztyén mellett az embernek, a vallásosság mellett a tudomány és művészetnek, a földi feladatoknak, szóval az emberi szellem természeti képességeinek sokoldalú fejlesztését, a miben egyszersmind annak anthropologiai jellege is rejlik. Végűi a középkori bölcsészet egyedüli tárgyával, a dogmával szemben az újkori bölcsészetben a theologia helyébe a természettudomány lép, amennyiben kedvelt tárgyát a természetben s annak mathematikai módszerében látja, a melyet mint a jelenségek természetes magyarázatát a tudás többi ágaira is, névszerint a politikai és ethikai térre is alkalmaz. Ilödviden : a modern philosophia antischolastikus, humanistikus vagy anthropologiai és natúralistikus jellegű. *) A mi pedig a bölcsészeinek a nemzetiséghez való viszonyát illeti, úgy a görög bölcsészet határozottan nemzeti jellegű, a görög nép sajátszerű egyéniségében gyökerező philosophia; a középkor mint minden világi, úgy a nemzeti különbségek iránt is közönyös volt, a miért is annak bölcsészete kosmopolitikai, katholikus jellegű, a mi már a latin nyelv általános használatában is kifejezést nyert; míg az újkori bölcsészet újból az ó-kori philosophia nemzeti jellegére tért vissza, a nemzetiségek egyéniségénei: gyümölcsöző önálló munkálkodás-a való serkentés is egyik feladata az akad. tanárnak, ezt pedig az egyes bölcs, rendszereknél és irányoknál csak az irodalomban való biztos tájékozás eszközölheti. Az irodalomnak lehető pontosággal való megfigyelése és közlése mellett, a mennyire t. i. magánkönyvtáram mellett itt Eperjesen hozzáférhetek, a bölcsészeinek hazai fejlődésetörténetére is tekintettel vagyok, s fölhívom a bölcsészetet tanitó összes kartánaimat teljes tisztelettel arra, hogy e téren is igyekezzünk hazai multunk megismerésére, a nemzeti szellem s az ebből kifolyó felfogás érvényesítésére. Ott van p. o. Apácai Csere J , ki Descartes és az eperjesi Bayer, ki Bacon rendszerének követője, sőt előbbi legelőször szólaltatta meg a philosophiát hazánk nyelvén, továbbá Kant, Hegel stb. magyar követői. Természetes, hogy e téren nagy nehézségekkel kell küzdenem s Erdélyi művén kívül eddigelé egyedül a pataki Radácsi az, ki részint üdvös útbaigazításokkal szolgált, részint a pataki aranybánya gazdag irodalmi kincseit rámnézve is megközelíthetővé tette, sőt az akadémia részéről lehető erkölcsi és anyagi pártolást is kilátásba helyezett. Még egyszer ajánlom bölcsészettörténeti kísérletemet a prot. jogi- és theol. akadémiák és Lapunk t. olvasóközönségének szíves figyelmébe és nagylelkű pártfogásába. Ha csak ?negközelitőleg is fedeznék az előfizetési díjak nyomtatási költséget, úgy a művet még jun. végével sajtó alá adom. Előfizető bejelentéseket május hó végéig fogadok el; a műnek árát 2 frtban állapítottam meg. Azon reményben, hogy a tömeges előfizető bejelentések biztosítandják művem mielébbi megjelenhetésének lehetőségét, vagyok mély tisztelettel Eperjes, 1888. nagypénteken. Dr. Szlávik Mátyás. ') Helyesen emeli ki Falckenberg, hogy az egyház iránti közönyösség, a mi a modern bölcsészet egy fővonásának tekintetett, korántsem azonos a keresztyén vallás iránti ellenségeskedéssel, hanem csakis a keresztyénség középkori egyházi formája és szerzetesi világ nézete elleni oppositióval. *) E b. lapok 2. számában kiadásra ielzett ., Bölcsészettörtén-em felhívására nz előfizetők igen gyéren jelentkeznek, a mi engem, prot. tanügyünk egyik fiatal szerény munkását arra a meggyőződésre vezetett, hogv tán nem alkalmas az idő ily nagyobb, 20 ívnyi bölcsészeti mű közrebocsátására. Mivel művem első sorban akadémiai hallgatók számára vezérfonalnak készül, azon biztató remény is táplált, hogy úgy saját egyh. hatóságom, mint más prot. egyház-iskolai elöljáróság méltányolni fogja ebbeli törekvésemet, s lehetővé teszi e hézagpótló bölcs, műnek mielébbi megjelenését. Hézagpótlónak mondom szerény kísérletemet, a mennyiben — mint arra a múltkor is utaltam — nincs oly röviden összefoglalt bölcsészettört. mű — tán Pauer ma már ritka művét kivéve — édes hazánk bölcsészetileg is zengzetes szép nyelvén, mely a rendszerek fejlődését compendiumszerű alakban a legrégibb időktől napjainkig összeftiggésökben tárgyalná és ismertetné, s a mellett — a mi szem elől soha sem tévesztendő — az irodalomra is lehető tekintettel volna ; mert meg vagyok győződve, hogy a positiv ismeretek terjesztése mellett az
