Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

és a vonakodók magatartásában egy olyan csomó, melynek szerencsés megoldásától sok minden íügg a társaság sikerdús működésében. E kis csomóban az aggodalmasabb természetűek már előre a társaság hajójának zátonyát hirdetgetik. De én bizom az alakuló gyűlés bölcs tapintatában és higgadt józanságában, hogy sikerülni fog az e tekintetben fölmerült nehézségeket eloszlatnia s az ellentéteket kiegyenlítenie; én hiszem, hogy az az igazi ügybuzgalom, mely az Irodalmi Társaság nagy fontosságú eszméjének ily meleg és széles körű felkarolására hevített, az ügy szentsége érdekében, a protestáns becsület megóvása szempontjából találni fog módot arra is, hogy a fölmerült ellentéteket nem hatalmi szóval, hanem őszinte megnyugvást keltőleg kiegyenlítse. — Csak az egyetértésnek, a ker. szeretetnek és a kölcsönös bizalomnak lelke ne hagyjon el bennünket, akkor erős a remény, hogy a protestantismus szilárd talajon veti meg fundamentumát a tudomány és vallás ez új templomának, melyből megizmosult tudás, megiijult hit és fölfrisült erkölcsi erő életnemesítő igéi fognak hangozni kunyhóba és palotába! A bölcs indulástól sok függ: függ a társaság békés és közhasznú működése, az iránta való bizalom megszilárdulása és emelkedése a munkások számának és kedvének növekedése. Legyünk rajta teljes erővel, hogy a megalakulandó Társaság szellemi-erkölcsi tekintetben is kedvező kilátásokkal biztasson és hogy méltó legyen azon tekintélyes anyagi áldozatokhoz, melyeket testületek és magánosok érette meghoztak! Isten hozott titeket, protestáns testvéreink, az áldáshozó munkára, Isten lelke vezéreljen a bölcs megalakításban és kitartó munkásságban ! Es kérlek titeket, Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevére, hogy mindnyájan ugyanazon egyet szóljátok és ne legyenek ti köztetek hasonlások, de legyetek egybekötöztettek egy akarat és egy értelem által. (I. Korinthus i. 10.). Szőts Farkas. A magyar prot. tudományos irodalmi társaság születésnapjára. Nem csalódtunk tehát! Az ige testté lón! Minek a magyar protestantismus fényes, nagy korában, a XVI. század végén s a XVII-dik században oly nagyszerűen meg volt vetve alapja, az habár későn, de hála Istennek még is (talán még nem igen későn) elkészül, a magyar protestáns tudomány hajléka, adja Isten mielőbb palotája. A magyar protestáns tudományos irodalmi társaság a magyar protestáns tudományosság hajlékává lenni van hivatva. Ha az ember házat épít, nem a szomszéd szükségleteit, nem a szomszéd életét veszi mérvadóknak, hanem a maga szükségletét, a maga életét. Azt mondják: tekints egy ember házába s meglátod abban az embert önmagát. Ebben sok igaz van. A magyar protestáns tudományosság háza, a magyar protestáns tudomány képe leszen ! A magyar protestáns élet sok tekintetben elmaradt a külföld nagy boldog protestáns egyházai fejlődésétől, de sok tekintetben meg is előzte azt. S a mi a szellemet illeti, büszkén hivatkozhatik több százados egész múltjára. A mit még a nagy német protestáns egyház is csak megvalósítandó célnak tűzött ki, (ezelőtt több mint egy negyed századdal,) a »protestáns egylet« megalakításakor, az minálunk százados intézmény volt, p. o. az egyes gyülekezetek széles körű autonomiája stb. És így van az más tekintetben is. A miben pedig megelőzött bennünket a külföld, abban azért múlt felül bennünket, mert intézményeit nemzetiekké tette. Ebben látom én a magyar protestáns tudományosság jövőjét is. Legyen az nemzeti, s akkor jövője van. Járjon a maga lábain s önállóvá fejlődik. És abban látom a magyar protestáns tudományos irodalmi társaság legfenségesebb hivatását, hogy hivatva van magyar protestáns tudományos eletet teremteni. Elég sokáig jártunk már újabb időben más nemzetek nyomán, más egyházak útján; elég sokáig gondolkoztunk már a mások fejével, gondolkozzunk immár, hiszen értünk hozzá, a magunk fejével. Erdélyi Jánosunk egykor kimutatta, hogy eredeti magyar bölcsészetünk is volt és a ki a magyar nép józan, világos látású eszét ismeri, az nem kételkedik azon, hogy ilyen van is (de még lappang!) s lesz is. Az egykori »Sárospataki Füzetek«, Révész Imrének működése s a »Protestáns egyházi és iskolai lap« első korszaka világosan megmutatták, hogy magyar önálló tudományosságunk is lehet. Ujabban felpezsdült egyházi irodalmunk is. Ez is biztatóan szól hozzánk. Erőben tehát nincs hiány. De most legfőbb feladat, hogy azt nyerjük meg, a minek hiánya ama nagy első kezdeteket folytatás nélküli kezdetekké tette, a közönséget. Miért nem sikerültek a legnagyobb forradalmak ? Mert bár nemzeti mozgalmak voltak, nem voltak a nép tényei. Nem vett bennök részt az egész nép! Egy nagy osztálya a nemzetnek mindig távol maradt tőle ! Sokat tanulhatunk szomszédainktól mi magyarok és valóban »felix quem faciunt aliena pericula cautum«, tanuljuk meg még ezt is. És nekünk, kiknek politikai közéletünkben sikerült rövid pár évtizedes fejlődési processus után utóiérni az európai mívelt nagy nemzeteket, sikerülni fog egyházi közéletünkben is versenyt haladhatni külföldi hitsorsosainkkal. Hogy a magyar protestáns tudományosságnak jövője legyen, első szükségünk, hogy a magyar protestáns közönséget nyerjük meg. Ha ezt megnyerjük, van alapunk, melyen állunk, van terünk, melyen működhetünk. Ámde ezt csakis magyar zamatú művekkel s első sorban csakis az őt közelebbről érintő, érdeklő munkákkal nyerhetjük meg. Mi állhat közelebb az emberiséghez őseinél ? szü-