Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

leinél? Mi érdekelheti az embert jobban azok törté­neténél ? Az ősök történetének megismertetését tartom én te­hát a magyar protestáns tudományos irodalmi társaság első feladatának s egész szivemből, teljes meggyőződé­semből helyeslem ennélfogva az »alapszabálytervezet« erre vonatkozó pontjait, szakaszait. Ha mi ezzel egyszer már megnyertük a nagy ma­gyar protestáns közönséget, nyert ügyünk lesz, velünk jön az tovább! Hiszen, fájdalom, magyar protestáns egyházunk története még ismeretlen egyházunk zöme előtt. Tárjuk fel csak annak dicső, annak lélekemelő képét népünk, egyházunk közönsége előtt, s az lelkesülni fog érte. Lelkesülni fog ügyünkért! Pedig óh be sok részlet ismeretlen még. Oh beh sok dicső hős tette várja még megérdemlett méltatását. S mily örömmel fogja olvasni a magyar protestáns ember ősei viselt, dicső tetteit, dolgait ! Nem akarom említeni, hogy ez urainkra nézve is, kiknek családi levéltárai e tekintetben kimondhatatlan becses szolgálatokat vannak hivatva tenni, mi kellemes, mi szívesen fogadott dolog lesz, hiszen hála Istennek a mi uraink, mint azt a példák fényesen igazolják, úgy is velünk jönnek! Ezen előny mellett azonban van ennek még egy másik nagy előnye, hogy úgy mondjam, áldása is. Az egyház jelen életét is jobban meg fogjuk érteni, ha múltját teljesen ismerjük és a mi fő, a mult élet képe, a magyar protestáns élet múltjának ismerete, egyúttal útbaigazítást is fog nékünk adni a jövőre is ! Megismervén a magyar protestáns életet a múlt­ban, a magyar protestáns tudományosság őskorát, képe­sekké leszünk a magyar protestáns tudományosság jele­nét is megalkotni és biztosítani a jövő fejlődést. Nemzeti alapon indulnak és nemzeti alapon fej­lődnek ki a nemzeti intézmények. Magyar protestáns tudományos alapon fog kifejlődhetni a magyar protes­táns tudományosság is. A mely család gyermekéül születik, viselje annak nevét becsülettel, szolgálja érdekeit híven az uj szülött, mert csak úgy számíthat a család szeretetére, segélyére, rokonszenvére. A magyar protestáns egyház köztudata, a magyar protestáns egyházi élet közszükséglete szülte a magyar protestáns tudományos társaságot. Annak érdekeit szol­gálja tehát, annak szentelje életét. Nem egyesek vágyát van hivatva szolgálni, hanem a mult traditióihoz híven, az alapot megtartva, az irányt nemzetinek megőrizve, igaz magyar önálló alapos, nem külföldi morzsalékokon élősködő, hanem a maga becsü­lettel megszerzett kenyerén élő tudományosságot nevel­jen s hogy ehez erős alapot szerezzen, nyerje meg első sorban a közönséget, az által hogy feltünteti a dicső mult fényes ábrázatát. Hiszen míg a prot. egyházirodalom többi téréin még csak a kezdetnél vagyunk, történetíróink, kitűnő ilyen erőink, hála Istennek nagy számmal vannak s így kitűnő dolgokat nyújthatunk. És kitűnő táplálékkal jól felneveljük az ifjút; az ifjú társaság erőit! A magyar protestáns tudományos irodalmi társa­ság tehát legyen első sorban protestáns történelmi társa­ság, mert közös multunk, közös örömeink, közös fáj­dalmaink összehozhatnak bennünket, ez megerősítheti társaságunkat, míg minden más veszélylyel fenyeget. Van itt tenni való elég, sőt sok! De ha még kevés volna is, egyelőre legfeljebb a mi már e becses lapok hasábjain s másutt is pengetve volt, a protestáns népies irodalom felkarolását, hogy ezen az uton minél inkább nyerhessük meg népünket, tartanám helyesnek. Mert népünk e tekintetben igen elhagyott. Rosz táplálékra szorult. Hogy miért kívánom én a m. p. t. i. társaság működési terét legalább a kezdet elején megszorítani, azt röviden csak azzal jelzem, hogy a theologiai vagy általában vallás-bölcsészeti egyéb szakmákra való kiter­jeszkedés könnyen Eris almáját dobhatná a működők közé, mindjárt kezdetben. Hadd fejlődlék e társaság aegise alatt nemzeti irányban, nemzeti szellemben az ősök lassanként meg­ismert nyomán az iskolák közvetítésével még a magyar prot. tudomány, s csak azután nyújtson más gyümöl­csöket, mikor már azok érettek lesznek, s lesz ki elfo­gyaszsza, mert különben nagyon félek tőle, hogy szivé­től idegen termékek kerülnének asztalára. Tompa Mihály egyik kitűnő költeményében azt mondja, hogy nem ellenségeitől félti nemzetét, de a szelid öleléstől; és a társaságot szinte nem féltem más­tól, hanem nagyon, helyesebben túl buzgó bankjaitól. A kik túlságosan szeretik. Mindent akarnak általa. Mert hiába »a ki sokat markol, keveset szorít!« Nem aggódom, a mint hittem megszületését, bíz­tam hogy magának létjogot szerez, úgy bízom abban is, hogy azon nyomon fog haladni, melyen egyedül érheti el a célt; mert hiszen csak vezérférfiaira kell te­kintenem s a legszebb remények kelnek szívemben. Születése napján tehát nem is kívánhatnék néki mást, mint a mit a római egykor a maga császárjának kívánt, midőn üdvözölte : »Sis felicior Augusto, melior Trajano!« Alapítsd meg a magyar protestáns egyházi tudományos irodalom egységét, egyesítsd erejét s uralkodjál rajta azután böl­csen, hatalommal! S az Atya Istennek kegyelme, a Jézus Krisztus szeretete és az egyházat éltető Szent lélek vigasztaló és bátorító ereje, vezessen győzelemre, az elfogultsággal, szűkkeblűséggel, nyílt és alattomos elleneiddel szemben! Hörk József. ISKOLAÜGY. Külföldi oktatásügyi mozzanatok. A külföldi szaklapok sorában jelentékeny a „Pae­dagogische Bldtter fiir Lehrerbildung und Lehrerbildungs­anstalténE két-két havi folyóiratot Dr. Kehr Károly góthai tanitóképző-intézeti igazgató tanár (f 1885. jan. 18.) alapította 1872-ben. Jelenleg Schöppa G. delitzsch-i tanítóképző igazgató szerkeszti e folyóiratot. Évi ára 7 frt 44 kr. Folyó évben már két száma jelent meg oly tartalommal, amely hazai oktatásügyünket is érdekelheti. Az első számban közölt cikkek közül kiváló figyelmet kettő érdemel: »Az eskü szentsége és fontossága«, és »Statisztikai tudósítások a porosz királyi tanítóképző intézetekről**. Tanulságot nyújt mindkettő. 1. Az eskü szentségéről és fontosságáról szóló cikk kiemeli, hogy 1872 óta feltűnően gyarapodott a hamis eskütételek, az erkölcs és élet ellen elkövetett vétségek, rablások, csalások, gyújtogatások száma. — A hamis eskütételek 1872—1884-ik években 83%-kal szaporod takj holott a népesség gyarapodása csak 28%. A mult

Next

/
Thumbnails
Contents