Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

Különösen joggal felvehetjük ezt, a midőn oly nézetekről van szó, a melyek régiek és széles körben elterjedtek és mindenek előtt azon esetekben, a melyekben eleitől fogva fennálló és általánosan igazaknak ismert tételekkel vagy elvekkel találkozunk. Ellenvethetné ugyan valaki, hogy az ily nézetek vagy vélemények elterjedtsége legtöbbször a tekintélyhitben leli magyarázatát; hogy azok, a kik ezeknek igazságát vitatják, bebizonyításukat rendszerint meg sem kísérlik s hogy így a hívők száma és a hit vagy vélemény igazsága között nagyon laza összefüggés létezik. Azonban a dolog nem így áll. Ugyancsak oly nézet, mely kritikai vizsgálat nélkül széles körben elfogadtatik, éppen ez által szolgáltat bizonyságot a mellett, hogy összhangzásban van azok egyébb nézeteivel, a kiknél ilv gyors és könnyű elfogadásra talált; ezen összhangzás azon nézetekkel, melyek megfigyelés és következtetés útján jöttek létre, közvetve kezességet nyújt a vizsgalat nélkül elfogadottra nézve. Meglehet, hogy ezen kezesség csekély értékű; azonban még ez esetben is valamilyen értékű. Egyfelől tehát menteknek kell lennünk az olyas előítéletektől, a melyek: »A mit mindenki vall, okvetlenül igaz«, vagy »a nép sz.ava Isten szava«-féle mondatokban szoktak kifejezést nyerni; más oldalról meg azon igazságnak túlságos előtérbe helyezése altal, a mely szerint a nagy tömeg Ítélete rendesen tartalmaz tévedést, ne hunyjuk be szemünket az ellenkező s mintegy kiegészítő állítás előtt se, a melyszerint az nem csupán tévedést tartalmaz. Ilv módon azután oly talizmánhoz jutunk, a mely mindig útmutatóul fog szolgálni az igazságnak a tévedések labyrinthjaból való kibonyolításaban. Ezen talizmánt pedig a következő eljárásban nyerhetjük meg: Mindennemű nézeteket összehasonlítunk, azokból a speciális és concret elemeket, melyek azokat ellenmondásba hozzak — egymást részben vagy egészben megsemmisítvén — kiküszöböljük; megvizsgáljuk, hogy e művelet után 1111 maradt meg, mint mindannyiban feltálalható közös elem s ennek számára alkalmas abstract kifejezést keresünk, a mely a különböző nyilvánulásokban az alapigazságot fogja szolgáltatni. E módszer megvilágítására és helyes voltának mintegy próba kövéül vegyünk vizsgálat alá egy oly nézetet, a mely ősidőktől kezdve uralkodik különböző alakban minden egyes népnél, t. i. a kormányzat kérdését. A különböző időkben és népeknél a kormányzás formájáról, eredetéről, hatalomköréről és feladatáról a legváltozatosabb és egymástól nagyon eltérő nézeteket találunk. A civilisatio alacsony fokán, sőt egyes műveltebb népeknél is még nem rég azon vélemény uralkodott, hogy a kormányzói hatalom isteni jellegű s ehhez képest az uralkodók is az alattvalók élete és vagyona fölött szabadon rendelkező istenek vagy fél istenek, vagy legalabb is Isten helyettesei e földön. Ma pedig néhány vad nép kivételével az uralkodók isteni volta a hihetőség határait túllépő képtelenségnek tekintetik s csak néhány helyütt találunk még némi nyomára azon felfogásnak, mintha az uralkodókat bizonyos természet feletti jelleg különböztetné meg a többi halandoktól. A legtöbb művelt állam, a mely még a felsőség isteni jogát elismeri, a királyok isteni jogát már rég elvetette. Máshol meg az a hit is, mely a törvényes rendet valami magasabb hatalom nyilvánulásának tekinti, kihaló félben van : némelyek a törvényeket tisztán conventionalis jellegűeknek tekintvén; mig a túlzók tana szerint a kormányzásnak sem önmagaban véve, sem közmegegyezés folytán nem tulajdonítható semminemű felsőbb hatalom ; sőt ellenkezőleg csak annyiban van jogosítva hatalomgyakorlásra, a mennyiben azon morális pincipiumokat igyekszik érvényre juttatni, a melyek a sociális élet szükségképi alaphatározmányaiból levezethetők. Vájjon most már ezen, egyazon tárgyra vonatkozó nézetek közül egyet fogunk-e kijelölni absolut igazság gyanánt, míg a többieket feltétlenül téveseknek nyilvánítjuk ? Avagy nem helyesebb lesz-e oda nyilatkozni, hogy mindegyikben van bizonyos igazság is, a mely a tévedések által többé-kevésbé elhomályosítva jelenik meg bennök? A kérdés bővebb és alaposabb vizsgálata a mérleget mindenesetre az utóbbi nézet részére billenti t le. Tessék ugyanis közülök egyik vagy másik azok szemében, a kik nem az illető nézetekben nevelődtek fel, ; szinte nevetségesnek, mégis ezen különböző nézetek alapját és éltető elemét egy elvitázhatlan tény elismerése képezi. Közvetlenül vagy közvetve bennrejlik mindegyikben a postulatum, hogv az egyéni akarat bizonyos mértékben alárendelendő a sociális követelményeknek. Az alattvalói kötelességről alkotott legrégibb és durvább eszmétől le egész a mai fejlett politikai elméletekig a legnagyobb összhangzat uralkodik ezen pontot illetőleg. Habár azon vadnak nézete között, a ki életét és vagyonát az uralkodó önkényére bízottnak tekinti s az anarchistának nézete között, a ki minden kormányzattal szemben, legyen az autokratikus vagy demokratikus, tagadja, hogy joga volna az ő egyéni szabadságát korlátozni, első tekintetre teljes és kiegvenlíthetlen ellentét van, mindazonáltal szorosabb vizsgálat után azon-eredményre jutunk, hogy a két ellentétes vélemény közös vonása bizonyos hatások kijelölése, melyeket az egyéni cselekményeknek túllépni nem szabad: a mely határokul egyik a király akaratát, a másik a polgártársak méltányos követelményeit jelölik ki. így találhatjuk meg a fentebb talált módszer segélyével az igazságot, a melyet csupán egyik vagy másik nézet figyelembevétele mellett bizonyára magunk is tévesen fogtunk volna fel. Ezen módszer kiváló szolgálatot tehet azon chronikus ellentétek vizsgálatánál, a melyek ma is válaszfalat képeznek az emberek jó része között. Ezek közül a legrégibb, legmélyrehatóbb, legfontosabb és legáltalánosabb a vallás és tudomány közötti ellentét, mely azonnal jelentkezett, mihelyt a kezdetben általános fetisizmusnak a dolgok egymásmellettiségében és egymásutániságában felfedezett egyarántosságok határt szabtak s a mely ma is uralkodik a tudományok s általában a vélemények minden terén befolyásolván az embereket a legegyszerűbb mechanizmusok magyarázatában épúgy, mint a legbonyolultabb sociális kérdések eldöntésében; sőt a természet és életnek, a vallás és tudománynak összefértlenségéből eredő ellentétes megítélése befolyással van az érzelem alaphangulatára és a napi cselekvésmódra is. A kifejezett általános elv és az imént felhozott példa is azon felvételre jogosít bennünket, hogy a vallásos hit sokszerű nyilvánulásainak valamely végső tényben közös alappal kell bírniok. Vagy analógia szerint következtetve, ellehetünk rá készülve, hogy azok közül egyik sem lesz feltétlenül helyes, hanem mindegyikben több kevesebb része van az igazságnak tévedéssel vegyülve s néhol egészen beburkolva. Az ellenkező felvétel, hogy t. i. azok közül a légtöbb vagy talán valamennyi az' igazságnak semmi nyomát nem tartalmazná, az emberi értelemről nagyon lealazó bizonyítványt képezne. Azonban ezen általános oknak egyes speciális körülmények figyelembevétele még nagyobb súlyt kölcsönöz. Elsőben is nem kis fontossággal bír azon tény,