Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

hogv a jótékony célú épület alapkövébe évtizedekre szóló emlék-sorokat rakatnak be velők s ismét máshelyen magas állású egyének megjelenését s kézi munkáit használják tel pénzgyűjtésre. Uj évi köszöntések megváltása, alkalmi albumok hires emberek kézirataival, vándor előadások, a sajtó dicsérete, a hatósági személyek pressiója, a részvét a temetéseknél, a szülők öröme s a lakodalmas nép lelkesedése mind-mind fel van használva már. És még is : a küzdelmet ez a változatos alak csak látszólag könnyíti meg. Az adó sokfélesége itt-ott folyvást emelkedő ellenszenvet költ, s különböző egyesületek nagy száma ürügy a fösvénynek, igaztalan teher a jószívű embernek. De a nagy nehézségek dacára a jótékony egyesületek évről-évre örvendetesen gyarapoinak. A szeretet gyökeret vert közöttünk. A vöröskeresztegylet már többszörös milliomos, a sok ezer taggal biró általános munkás betegsegélyző-egvlet, a Stefánia gyermek-kórház egyesület s a régen alapított vakok intézetének vagyona meghaladja a fél milliót s legalább 20 más egyesület több mint százezer forint értékű vagyon lelett rendelkezik, az összes budapesti jótékony egyletek évi kiadása pedig jóval meghaladja a fél milliót. Maga az izraelita nőegvlet, e mintaszerűen vezetett testület, évenként több mint 40,000 frtot ad ki jótékony célokra, két árvaházában s magánosoknál száz árvaleányt nevel, száz ezernél több ebédet oszt ki szegények között, kiházasitásra, gyermekágyasoknak, lakbér pótlékul s alkalmi adományok címén 20,000 frtot osztogat szét. S mindez elenyésző csekély kivétellel az utóbbi pár évtized eredménye, valamint épen korunkról, a hitetlennek s erkölcstelennek mondott korról tudjuk azt, hogy a hatóságok s testületek külföldön is sokkal nagyobb gondot fordítanak a nyomor enyhítésére, mint bármikor az előtt. Yéletlenség-e az, hogy az emberszeretet évezredeken át nem tudott oly fényes példákat felmutatni, mint napjainkban ? Xem, bizonnyal nem. Könyörület volt csupán, a mi a mult századokban az egyházat s egyeseket jó tettekre buzdítá, az emberszeretet uralma csak most ver gyökeret, most ebben a korban, mely haldokolni látja a rabszolgaságot, az emberkinzást s a vallási türelmetlenséget; csak most ver gyökeret ebben a szép korban, midőn az általános művelődés, a nagyszerű találmányok s a mesés közlekedés mindinkább kevesebbé teszi ama milliók számát, kik absolute nem értik a nagy eszméket, az emberiség jövő szebb korának előhírnökét. Megújult az idő. Az Oberlinek s Peabodyk i emléke magasztosabbá lett s százezrek léptek követőik sorába. A humanisztikus eszmék fellendülése nem véletlen. Az a melegség fakasztotta ki, melyet az emberszeretet emelkedő napjának ide elhatolt sugarai ömlesztenek. Megújult az idő s nincs erő, mely ismét kedélyölővé tegye a részvétlenséget. A szeretet megoszolva nő, a humanizmus nyújtotta segély alkotó erőt fakaszt. Ne dobják reám az elítélés kövét, hogy ábrándozó vagyok, hogy nem ismerem a kor szellemét. Ma, midőn itt a mi földrészünkön évről-évre szaporodik ama milliók száma, kiknek mestersége az emberölés, ma, midőn még uralkodik az antisemitismus, ez a rút lelki betegség, mely ragályként terjeszti a gyűlöletet: még ma is láthatjuk itt, láthatjuk a földgömb művelt emberek lakta vidékén mindenütt, hogyan nő és erősödik az az erő, melv a »legnagyobb a három között«, mely valóban éltet s mely közelebb hozza egymáshoz az embert. Látom, örömmel látom, hogy Budapesten is otthont talált az emberszeretet s tudom, hogy az az otthon állandó leend; tudom, mert megtanultam szeretni. György Aladár. ISKOLAÜGY. Külföldi oktatásügyi mozgalmak. 3. Bibliai szemelvenyek. Mennyire céltévesztett dolognak tekintik a német tanférfiak az egész bibliát az iskolás gyermek kezébe adni, mutatja az e téren megindult élénk eszmecsere. Számos tanító-egylet nyilatkozott az »iskolai bibliatt eszméje mellett, sőt mar »Tervezet« is keletkezett; némelyek oly iskolai bibliát kívánnak, mely a kijelentés tanából és történetéből a szükséges tudni valókat foglalná magában. Ismét mások bibliai szemelvényeket követelnek, különösen a kijelentés tanából, még pedig csak az ó-testámentomból, az uj testámentomot rövidítés nélkül és változatlanul hagynak meg a gyermekek kezeiben. Míg az iskolai biblia mellett Backhaus a p.ommerani tartományi gyűlésen melegen és behatóan szóllott, addig a »bibliai szemelvényeket mellett Miscbke brombergi tanító kardoskodik a »Paedagogische Zeitung«ban (1886). Elvei, melyeket több tanító-egylet is magáévá tett, a következők: 1. A »bibliai kivonat«, illetőleg »szemelvények« az iskola számára gyakorlati és paedagögiai okokból jogos követelmény ; 2. a kivonatnak a kijelentés történetéből és tanaból a lényegesebb részeket kellene tartalmaznia ; de minthogy a bibliai történetek különben is már a kijelentés történetéből a lényeges dolgokat nyújtják, nevezett kivonatnak csak a kijelentés tanának szemelvényeire kellene szorítkoznia ; 3. a szemelvényeknek mindent kellene tartalmazniok, mi az iskola számára jelentőséggel bír és a bibliai történetek mellett egészen a konfirmációig a teljes bibliát pótolniok; 4. az anyag berendezése a szemelvényekben a bibliai könyvek rendjét kövesse