Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

s — mert látnia adatott a setétséget — sokszor mélyen sújtja a jótettel űzött üzérkedés : de nem vonul vissza, a szív melege, ez az ő élete. De miért soroljam fel egyenként őket? Ki ne ismerné azt a századával egykorú öreg urat, ki fürgeséggel vesz részt mindenütt, hol a szeretet munkájáról van szó, ki kifogyhatatlan a tervelgetéshen, de a végrehajtásban is nagy és nehéz részt vállal magára ; ki ne hallotta volna nevét ama fővárosi nőknek, kik a legutóbbi évtizedek alatt nemcsak a fővárosi élet, de az egész magyar társadalom tényezőivé lettek ? Ok és társaik végzik itt a fővárosban a szeretet munkájának egy nagy részét, a hatósági tevékenység s az önsegély eredményre nézve nagyobb, de kevésbé fárasztó működésével karöltve. Az ő működésük az, a hol az emberszeretet hatalma legmesszebb világít, az ő működésük az, mely a sajtót leginkább igénybe véve legtisztábban tárja íel a hiányokat s ismerteti meg ennek a gyosan fejlődő nagy városnak sötétségeit. Még most sem ismerjük e sötétséget eléggé. Kevesen hatoltak el Budapest főváros pincelakásaiba, hol a legutolsó megszámolás szerint 40,000 égvén lakozik, negyven ezer, sokkal több ember, mint Kolozsvár vagy Fiume népessége, több mint a mennyi Aradon, Temesvárt, Kassán s más műveltséget terjesztő központban lakik. Pincelakó a főváros lakosságának közel tizedrésze, az Erzsébetvárosban s Józsefvárosban minden hatodik ember s ezen pincelakások között vannak azok a bún és ragálvgvártó lyukak, gyakran ablak nélkül, hol 10 — 15 ^bb egyén is összezsúfolva küzd a nyomorral kor és nem különbség nélkül. Pedig öt évvel a legutóbbi népszámlálás előtt még majdnem 10,000-el volt kevesebb ezeknek a szerencsétlen pincelakóknak a száma. Óriási gyarapodás, gyorsabban haladó arány, mint az összes népességé, mint a paloták számáé. Még kevesen ismerik a gyárak életét, Budapest lőváros ipara e hatalmas lüktető erének vérkeringését. Pár évtized előtt még Eldaradonak tartották a gyármunkások sorsát a magyar fővárosban, ma ezer és ezer ember szenved ily helyeken. A gőzmalmok s szeszgyárak munkásai 18 — 24 órát dolgoznak néha egy folytában, óránként 6 — 10 krajcár bérért; a hosszú munka közben alig van egy negyedórai szünet, mert megállítják a gépet olajozás végett. A nyomdákban, dohánygyárakban, varró-műhelyekben a szegény nők O j 7 J o J egy óráig tartó nehéz munkáért 3 — 6 krajcár bért nyernek, a szappangyárakban két krajcárt. »A fővárosi pálinka gyárakban — így van leírva a gvárfelügyelő miniszteri biztos hivatalos jelentésében — majdnem kizárólag felvidéki munkásokat alkalmaznak, mert ezek munkabére 2 és 3 krajcárral olcsóbb. Hogy e munkások ily olcsón megélhessenek, a gyárak háló helyet adnak nekik. Egy nagyobb szobában vagy teremben deszka emelvényre szalmát hintenek vagy szalmazsákot helyeznek el és betakarásra egy-egy pokrocot adnak. Itt hálnak — illetőleg mert más lakásuk nincs — itt laknak a gyári munkások. Agyneműről vagy mósdó helyről itt szó sincs és a termek tisztántartása és szellőztetése sem teljesen kielégítő. E munkások — így fejezi be leírását a rideg hivatalos jelentés — ezek a munkások emberhez nem illő módon élnek. Mintha hű társa volna ez a rajz I annak a modern fővárosi regévé vált nézetnek, hogy minden budapesti palota építése egy-egy szerencsétlen napszámos vérét követeli meg ! De nincs jogunk a halottakat tartani a legszerencsétlenebbeknek. Oda lenn már nem fáj semmi. Többet szenvednek azok, kik hosszu-hosszu napokat élnek át szárnyaszegett hittel, még többet, kiknek már megmerevült önnön fájdalmuk, mert szeretteik nyomorát érzik. A szemérmes koldus félénken kopogtat egyik-másik ajtón, a szemérempir lassanként eltűnik arcáról, a szerencsétlenből bűnös ember lesz. A becsületes munkást olcsó, de egészségtelen lakásán 00 megtámadja az emésztő kór, satnyuló egészsége kihat nemzedékekre, meggyökerezik köztük a nyomor s lassanként elválhatlan társává lesz a proteus alakú vétek A sül védés fokairól nagyon-nagyon nehéz a visszatérés : csak az prédikál könnyedén az erényről, ki maga nem tanult meg éhezni. A nyomor és bűn alkotta sötétség ellen küzdenek a jótékony egyletek. A mint tisztábban látják a sötétséget, izmosodik az emberi szeretet ereje; a bánat letörlött könyének számával arányban nő a résztvevő szív leleményessége az eszközök megtalálásában. Bálok, hangversenyek, sorsolások már nagyon közönségessé lettek; az emberszeretet a pénzgyűjtésnek új módját találta ki. Az egyik egyesület az eldobott rongyokat s szivarvegeket gyűjti össze, a másik a felruházott gyermeket s a karácsonyfákat állítja ki közszemlére, a harmadik megadóztatja poharazás közben társait, kik egv-egy idegen szót mondanak, avagy pohárköszöntőket tartanak. Itt jubileumokat és halál eseteket használnak fel alapítványi helyek gyűjtésére, amott perselyeket osztanak szét heti betétekre, vendéglőkben, üzletekben s más nyilvános helyeken ; elvonnak valamit a kártyanyereségből, megadóztatják a hiúságot azzal,