Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-04 / 10. szám

Minden superintendentia önállólag gyakorolta a cenzúrát, oly formán, hogy a cenzori tiszttel eleintén a széniorok, illetőleg szuperintendensek, később pedig az egyházkerület által a papság köréből választott egyházkerületi könyvvizsgálók bízattak meg. Az író, mielőtt könyvét a nyomdába adta volna, benyújtotta azt az egyházkerülethez. Az egyházkerület aztán soha sem egy, hanem két vagy három cenzornak adta át megbírálás végett s a mennyiben a bírálók úgy találták, hogy az illető munka tartalma sem az ország törvényeivel, sem a vallás alapigazságaival nem ellenkezik, a nyomtatási engedélyt rendszerint meg is adta. A cenzori approbatió példájául álljon itt a Tóth Ferenc egyháztörténetének címlapján olvasható két cenzori jegyzet. Az egyik így hangzik : »Mivel a törvénynek rendeléseihez van alkalmaztatva, azonban hasznos munka is : kinyomattathatik. Laky Mihály túl a dunai ref. superintendentiaban törvényes könyvvizsgáló.« A másik előbb kelt approbatió, egyszersmind ajánlat is és így hangzik : »Ezen igen nagy mértékletességgel és szorgalommal írt históriát, melynek címje stb,; — mivel ez különben is sem a vallás fundamentumaival, sem a hazai törvényekkel nem ellenkezik, az én ítéletem szerint bízvást ki lehet nyomatni. 0svaid Sigmund a pápai ref. collegium curatora és a dunántúli superinten. könvvvizsgálója«. Ugyancsak a gyakorlat szabta meg azoknak a büntetését, kik cenzori approbatió nélkül adtak ki olyan könyveket, melyeknek tartalma ellenkezett az egyház tanaival, vagy a melyeknek hangja és modora a tisztesség szabályait sértette. A leggyakrabban alkalmazott büntetés nemek voltak: a reversalis-adás, a deprecatió (megkövetés) és a könyv elkobzása. A reversalisban, mely ünnepélyes formában állíttatott ki s a superintendentialis gyűlésen felolvastatván rendszerint jegyzőkönyvbe vétetett, az író fogadást tett, hogy az egyházkerület előleges jóváhagyása nélkül soha többé nem ad ki semmiféle könyvet. így terjesztettek pl. a nyughatatlan vérű Tolnai János elébe aláirás végett 1647-ben egy reversalist, melynek 4. pontjában Tolnai igéri, hogy »imide-amoda illetlen Írásokat, izengetéseket nem tészen és akármiféle könyvek kieresztésében is magát a püspök s az eklézsia híre, tetszése nélkül nem egyelíti.cc A deprecatió szintén az egyházkerületi gyűlés színe előtt ment végbe. A „ Vallási egyesülés ideájának" szerzőjét (.Pap István vilonyai ref. prédikátor), — hogy a sok példa közül egyet említsek — a Tatán 1823. május 29—31-én tartott superintendentiális gyűlésen Márton István, Sebestyén István és Koimár József recenzióinak meghallgatása után deprecatióra és reversális adásra büntették. Végre az incriminált könyv elkobzása az egyházi közigazgatás által történt. Az állami közegeket az elkobzás foganatosítása céljából már csak azért sem lehetett igénybe venni, mivel az egyházi cenzúráról a kormánynak akkor még hivatalos tudomása nem volt. Az egyházi cenzúrának a reformátusok legfőbb hasznát abban látták, hogy saját körükben a pártütők száma megfogyott s a nyugtalan elmék újításának megakadályozásával az egyház belső békéje annyira a menynyire megóvatott. A polemikus irók magasra lángoló szenvedélve kizárólag az ellentáborra tereltetett.« u O (Folyt, köv.) —y— BELFÖLD. Egy kedves ajándék története. (Három levélben.) 1. Szilágyi Benő ref. lelkész úrnak Gyomron. Nagytiszteletü úr ! Egy darab száz forintos aranyjáradék kötvényt szelvényeivel, s az erre vonatkozó alapítványi levelet oly kéréssel van szerencsém ide csatolni, hogy ezeket további intézkedés végett elfogadni, s ez alapítványnak rendeltetése céljára leendő fordítása fölött mindenkor őrködni méltóztassék. Fogadja stb. Budapest, 1888. febr. 20-án. Tisza Lajos, m. k. 2. Alapítvány-levél. Az ifjú gróf Eszterházy Lászlónak és gróf Teleki Katinkának 1888. január 31-én tartott esküvőjére utazott násznép, a mellékelt száz forintról szóló aranyjáradéki kötvényt oly feltétel mellett bocsátja a gyömrői ev. ref. népiskola tulajdonába, hogy az 1-ször ,,Katinka alapíivány" néven alapszerüleg kezeltessék; 2-szor évi kamatja fordíttassék az iskola legjobb tanulói között jutalomkép kiosztandó népszerű olvasó könyvek vásárlására. Budapest, 1888. febr. 20. A násznép nevében Tisza Lajos, m. k. 5-Nagymélt. Tisza Lajos úrnak Budapesten. Nagyméltóságú gróf, kegyelmes urunk! Az a kellemes meglepetés, melyben az ifjú gróf Eszterházy László és gróf Teleki Katinka folyó évi január 31-diki menyegzőjére utazott násznép nevében Excellentiád a gyömrői ev. ref. népiskolát, a száz forintról szóló aranvjáradéki kötvény kegyes ajándéka által részesítette, kedves kötelességünkké teszi, hogy hálás köszönetünket úgy Kegyelmességed, mint a nagylelkű s fenkölt gondolkozású násznép iránt mind magunk, mind egyházunk nevében őszintén tolmácsoljuk. Midőn ezennel kijelentjük, hogy,az alapító levélben foglalt feltételeket kötelességszerűleg híven megtartandjuk: egyszersmind örvendünk rajta, hogy a »Katinka alapítvány« szerencsés inventiója által, az előttünk különben is kedves és drága név, még késő unokáink előtt is örökre áldott és kegyeletes emlékezetben marad. Hálás köszönetünket megújítva mély tisztelettel maradunk Gyomron, 1888. febr. 26. Nagyméltóságodnak alázatos szolgái, a gyömrői ev. ref. egyházi és iskolai előjáróság: Szilágyi Benő lelkész, T. Kovács István, Potondi Mihály, Tóth János, Potondi András, Katona