Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-19 / 8. szám

Harmincegyedik évfolyam. T- • - 8. sz.

Budapest, 1888, február 19. PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-ufca 29. sz. 1. em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ""fSB Az egyetemes gyám- és nyugdíj-intézet kérdéséhez, Ma a midőn minden állami, köz-, sőt magán-hivatalnokok a maguk s családjuk jövőjét — jobban, vagy roszabbul szervezett — gyám- és >

nyugdíj-intézetek által igyekeznek biztosítani ; ma, a midőn a reform, lelkészi kar, a nem remélt sikerrel megalkotott orsz. egyházi közalap érdekében oly önzetlenül, sőt önnyugalma föláldozásával éppen abban a reményben fáradott, hogy ez a nagy fontosságú intézmény áldásainak sugarait nem csak azokra fogja vetni, kik (legyének egyházak, lelkészek, sőt akár missziók is) bár a jelenben Ínséggel küzdenek, de a már ragyogó hajnalsugár számokra biztató jövendőt igér ; hanem azokra a leendő szegényekre is, kik míg a családfő él, ez intézmény áldásaira nem csak hogy nem számítanak, hanem annak jelentékeny részét maguk hordozzák, de a kik aT

családfő elhunytával a mai korban naprólnapra siralmasabb jövőnek néznek elébe, t. i. a közép sorsú lelkészek özvegyeire árváira is; ma — reményünkkel (melylyel legelőbb az e törvény 217. •§•. é) pontja biztatott volt) ott vagyí k, vagy talán ott se, a hol négy évvel előbb 3

állottunk. Tervek jőnek, tervek mennek, s az intézmény — marad. Az áldás forrása buzog évről-évre (vajha a konventnek a beszedésre vonatkozó közelebbi határozata meg ne lankassza, meg ne szűkítse e forrást!), az E. törvény 217. §. a, b, c, d, alatt említettek élvezik is, mentnek belőle; csupán az ej pont alatt említett cél számára nem jutott ez ideig egy csöpp is; mintha ennek szomja nem volna égető! S annyi év multán, ma is a kezdet pontján állunk, ama minden tiszteletre méltó kegyes nő adományával, mely mint elvetett mag vár — vár a kikelés, a virágzás tavaszára; de a mely • 47O-ös gyümölcsöztetés, s ilyen érdeklődés mellett, századok múlva sem következeiül be. A hivatok e) pont így szól: »elaggott, hivatalra képtelenné vált lelkipásztoroknak, lelkészek özvegyeinek és árváinak számára, egy nyugíj-intézet alkotását a közalapból adandó állandó segély által előmozdítani.« Vájjon, úgy értsük-e a törvény e szavait, hogy midőn egy tervezet általánosan, talán a következő zsinat által elfogadtatik, akkor adandó a segély ?r

Akkor mire való volt a zsinat határozota ? És ha a konvent a közalap évi jövedelméből eleitől fogva e célra semmit sem tett le, miként felelt meg a törvény világos szavainak ? Mennyi év telik el addig nyomtalanul ? Mennyi idő felhasználatlanul ? s mennyi pénz ment ki — erre a célra — visszahozhatatlanul ? Hát ha nem sikerült megalakítani az egyetemes nyűg- és gyám-intézetet, nem voltak-e e. kerületi, s még inkább e. megyei gyám-intézetek, melyek az évi segélyt nem kevésbbé érdemelték volna meg, mint a sokszor csak úgynevezett szűkölködő egyházak és lelkészek ? vagy ha ez a törvény intentióival összeférőnek nem találtatott, egy egyetemes nyugdíj-intézet célja mily nagyszerű előmozdításban részesült volna, ha kezdettől fogva a közalap bevételeinek egy bizonyos hányada e szent célra tőkésíttetik vala! A legmélyebb tisztelettel adózunk s a legnagyobb elismeréssel is kell ugyan hódolnunk egyháznagyjainknak, a konvent kiváló egyéniségeinek ama buzgalomért, melyet új és újabb tervek készítésében — e célra vonatkozólag — kifejtettek, s kifejtenek; de azért legyen megengedve nekünk, kiknek érdekében ez a működés történik, őszintén kifejeznünk, hogy tervezgetésekkel magunk is' elég, sőt az elégnél több időt vesztegettünk mar el ;

és hogy sikert