Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-12 / 7. szám

midőn megértettek, hogy az ellenség az említett helységeken már által ment, azonnal a prédikátorok is hallgatóikkal együtt az említett helységekbe visszatérvén, előbbi isteni tiszteletetüket gyakorolták ? j-dik kérdés. Hát arra emlékezik-e, hogy a már közelebb levő időkben minemű változások történtek a már többször nevezett kálvinisták ekklézsiáin ? Nemde nem akkori főtisztelendő felső-örsi prépost, Bíró Márton uram erőszakkal vévén cl az imaházat a hol a prépost urak kastélya vagyon r Mindazonáltal az isteni tisztelet megszűnés nélkül mind ekkoráig gyakoroltatott Felső-Orsön, hol a falu házában, hol pedig Varga Istvánné, asszonyom nemes kúriáján bizonyos szín alatt, míg nem a mostani imaházukat Alsó-Örsön lakó nemes Móroca és Tóthy famíliák örökös nemesi fundusán minden ellentállás nélkül 1740. esztendőben építették; melyért is a felsőörsi helység utóbb felséges asszonyunknál bevádoltatván, a fenséges Helytartó tanács parancsolatjával száz forintra büntettettek; a vármegye pedig kiküldvén Dóci Ferenc főbírót, annak azt valósággal meg is fizették; e szerint ő felsége parancsolatjának a felső-örsi lakosok eleget tevén, 'mind imaházuknak, mind parókhiájuknak, iskolájuknak szabad birtokában meghagyattak, megerősíttettek. 4.-dik kérdés. Vallja meg azt is, letett hite után, hogy Alsó-Orsön megvolt-e mindenkor az istenitisztelet megszűnés nélkül? és hogy semmi egyébb újítás az imaházon nem történt, hanem elégetvén a török, egyedül a maguk költségével, a pápisták minden hozzá járulása nélkül fedél alá vették. A felső-örsi mostani imaház építésén pedig pápisták, sőt a káptalan kálvinista jobbágyai is, semmit sem dolgoztak? Még is így 5-dik kérdés. Mondhatja-e jó lélek szerint azt, hogy valaha ezen helyben, nevezett szerint az alsó-örsi helységben plébánus lakott volna, és az Alsó- s Felső-örsi helységben levő előbbi vagy mostani imaházakat valaha pápisták bírták volna? Mely kérdésekre 1756. január 3-án Veszprém városában a következő, s hitüket letett tanuk hallgattattak ki, u. m: . 1) Koncol András, veszprémi lakos, helv. hitv. 80 év körül van; 2) nemes és nemzetes Torma István, veszprémi lakos és veszprém vármegye esküdtje, róni. kath. körülbelül 78 éves. — Január 4-én Szent-István-Kiraly-Szabadjait pedig a következők: 3) nemes Pap Szabó Péter, szabadi lakos, helv. hitv. körülbelül 84 éves. Január 5-én Felső-Orsön : 4) Rása István róm. kathol. a prépostság jobbágya, körülbelül 68 éves. 5) Bencsik Máté, Tailián Ignác jobbágya, helv. hitv. körülbelül 60 éves. 6) Kis Ferenc ugyanannak jobbágya helv. hitv. körülbelül 70 éves. 7) Antal Zsuzsánna asszony, helv. hitv. nemes Antal András hátrahagyott özvegye körülbelül 110 éves. 8) nemes Rosos Mihály Sz.-K.-Szabadjai lakos és birtokos, helv. hitv. körülbelül 72 éves. Január 6- és j-én Alsó-Orsön pedig a következők hallgattattak ki : 9) nemes Tóthy Zsuzsánna asszony, Kun Istyán házas társa, körülbelül 60 éves. 10) Banka István ftetv. hitv. körülbelül 90 éves; az itt elő számlált tiz tanú hite után letett vallomásának összege ím ez : Az első kérdésre: Mindnyájan megegyezően azt felelik : sem a török, sem a tatár járáskor a felső- és alsó-örsi helységek soha úgy ki nem pusztultak, hogv egészen üresen maradtak volna. Ha elmenekültek is az ellenség elől, de mihelyt az a helységen keresztül ment, hajlékaikba még azon nap vagy másnap visszatértek, sőt többnyire az alsó-örsiek is a felső-őrsiek templom kerítésébe zárkóztak ezekkel együtt. A másodikra: Mindnyájan megegyezően azt felelik : egész életükben úgy hallották és tapasztalták, hogy ezen két helységben a kálvinistáknak mindig szabad vallás gyakorlatuk volt, és mindig református prédikátort tartó helyek voltak, s egyébbként soha a vallásgyakorlat meg nem szűnt, hanem csak úgy és akkor, és addig, mikor a török jövetelét közel lenni hallottak, s előle elzárkóztak; mihelyt pedig az itt keresztül ment, prédikátoraik hallgatóikkal együtt visszatérvén előbbi lakhelyükre, vallásukat szabadon gyakoroltak. A harmadikra-. Mindnyájan jól tudjak, hogy a mostani veszprémi püspök, Bíró Márton uram ő kegyelmessége, mint akkori prépost erő hatalommal vette el a felső-örsi reformátusoktól azon egyházakat, a hol most a prépost kastélya fekszik; és akkori prédikátort Deáki Istvánt is halálra kergettette a pápista diákokkal, annyira, hogy ha utóiérték volna, bizonyosan kivégeztette volna a világból. De azért nem szűnt meg a vallás szabad gyakorlata közöttük; hol a falu házában, hol pedig Varga Istvánné nemes kúriáján szín alatt gyakorolván azt, míg a nemes Móróca és Tóthy famíliáktól vett nemesi funduson mostani imaházukat a fölségnek, vagy a nemes vármegyének tilalma nélkül 1740-ben felépítették. Hogy pedig a felső-örsiek szembeszállással vádoltatván felséges asszonyunk előtt, s azért száz forintra büntettettek, melyet Dóci szolgabírónak le is fizettek s azután templomuknak, iskolájuknak használatában meghagyattak s erősíttettek,, jól tudjuk. A negyedik tanú azt vallja itt, hogy »a reformátusok a katholikusoknak tilalmazása és ellentmondása dacára építették fel a templomot«, célozván itt azon felyebb előadottakra, mikor Tóthy kényszerítésére Dóci szolgabíró s Szalai János esküdtek arról bizonyítványt adtak. Az ötödik tanú ennek a feleletét evvel bővíti ki: »Mielőtt Bíró Márton elvette volna a felső-örsiek templomát s imaházukat, megkínálta őket ötven forinttal, hogy engedjék néki át, ő enged másutt fából építeni akárhol, s mivel erre nem álltak rá, úgy kezdett az erőszakoskodáshoz.« Hihetően tudta ő azt, hogy nem levén hozzá semmi jussa, egy könnyen nem férhet a jószághoz. A negyedik kérdésre azt felelik. Mindenkor megvolt, megszűnés nélkül Alsó-Orsön az isteni tisztelet gyakorlata; és más újítást nem tettek a templomokon, csupán annyit, hogy elégetvén a török, mint az előtt volt fedél alá vették a maguk költségükön, legkevesebbet sem fizetvén a pápisták. A felső-örsi mostani imaházon sem dolgoztak sem a pápisták, sem a káptalan jobbágyai. A negyedik tanú a többiektől eltérőleg azt vallja itt : »nem dolgoztak ugyan a káptalan jobbágyai, hanem csak költségekkel segítették a többieket, mert Kovács István maga mondotta a tanúnak, hogy ő egy akó bort adott volna belé.« Az ötödikre még Rusa István is azt feleli a többiekkel együtt, hogy sem nem hallotta, sem nem tudja, hogy a nevezett helységekben, különösen Alsó-Orsön plébánus lakott volna. Felső-Orsön bírta ugyan ember emlékezetétől fogva a prépostság a maga jussát, de azt vagy kiadta árendába, vagy máshonnan munkáltatta, telette csekély levén itt birtoka és csak Bíró Márton voli a legelső prépost az ő hallomásukra s tudtukra, aki ott helyben lakott volna. Az alsó- és felső-örsiek előbbeni és mostani imaházát soha a pápisták nem bírták. Ezek ekképen végbe menvén az előadottaknak bizonyítására nevemet és szokott pecsétemet aláírom