Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

A keresztyénség-, dacára, hogy Pál világvallássá j emelte, nem benső jóságának, hanem a kiilkörülményeknek, éhséges esztendőknek, barbarok beütéseinek stb. köszönheti elterjedését. A régi kintorna hangjai gyö' törnek újból bennünket, a minek minden józan gondolkozású történész csak másodrendű szerepet tulajdonítana, az Büchnernél et conp. első és kizárólagos helyre jut. Ily divatú történetírásból elég egy adag! Pedig kell hallanunk egyebet is »az új vallás által előidézett állapotokról*, különösen a 7-ik században, a hol »keresztyén butaság, tudatlanság és gőg az erkölcsök határtalan vadságával volt párosulva.« Távol legyen tolunk a középkor tisztázását megkisérlenünk, csak nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a vallás, mely e korban uralgott, nem bibliai keresztyénség, hanem annak meglehetős elfajulása volt csak s hogy ép úgy, mint Morison, Büchner is szándékosan választanak oly kort, melyben a keresztyén vallás a sokféle befolyás következtében megfosztva eredetiségétől, alig-alig tengődött. S az erkölcsök, Büchner úr legyünk méltányosak, dacára durvaságuknak — az északi népek alig tértek még át a keresztyénséghez — a középkorban oly fokon mégis csak állottak, ha fönnebb nem, mint a római császárság századaiban. így megy a történetírás Büchner úr kezeiben tovább; a reformatio emberei nem egyebek, mint korlátolt elméjű, tudatlan fanatikusok és a többi. Az olvasó türelmét tenném próbára, ha minden egyes »pártatlan* mondást kritizálnék. Térjünk át inkább az erkölcstan terére, a hol Büchner úr e dilemmát veti föl : »Törekvésünket a földi vagy a mennyei életre, a földi vagy a mennyei moralra kell-e intéznünk ? E két lehetőség közt kell választanunk s korunk elég érett a választásra, ha a józan ész és tudomány szavára akar hallgatni.* Piát csakugyan nem volna több lehetőség e kettőnél ; nem feledett ki Büchner úr valamit a számításból, pl. azt, hogy a menny és a föld oly éles ellentétbe állítása csak a katholicismusban van helyén, s hogy a protestantismus visszahívja az embert az életbe, kimutatja neki a munkakört, melynek becsületes betöltése kedvesebb Isten előtt, mint a remetéskedés. Nem lehetne még egy harmadik lehetőség is, pl. ez : törekvésünket a földi és a mennyei életre kell irányoznunk, vagy amint Kálvin oly szépen mondja : »Istent rendelése, hogy mi e földön járjunk.* A földi morál nem lehet más, mint a mennyei s a mennyei nem lehet más, mint a földi, persze ez utóbbit nem materialisztikus értelemben véve. Mert bármint igyekezzék Büchner úr a »Religion des Freidenkers* — a jövő vallása — meghatározásánál a felebaráti szeretetet előtérbe tolni, ez a felebaráti szeretet s a jézusi, alapjukban különbözők egymástól. Sőt tovább megyünk, materiasztikus állásponton felebaráti szeretetről beszélni contradictio in adjecto. A logika itt úgy látszik cserben hagyta a mi, különben oly logikus vezetőnket. Materialisztikus állásponton lehet beszélni okos önsztretetről, de felebaráti szeretetről soha. Az egyedül konzekvens morál rendszer e szempontból az utilitarianismus. De ha én ifjú korom óta azt hallom hirdetni, hogy nincs Isten és semmi, a mitől függjek, nincs semmi nemesebb, a mi után törekedjem, ha elég vagyonom vagy más előnyeim vannak : mi akadályoz engem abban, hogy saját kényem s kedvemre éljek, ha bár ez másoknak kellemetlenségeket szül is. Az édes >én« csak ott nem töltheti kényét-kedvét, hol velem szemben erősebbek vannak, de ahol védtelenek állnak előttem, miért korlátoznám én vágyamat. Együnk, igyunk, élvezzünk minden módon, nemsokára úgy is meghalunk. Nem kell a következményektől visszaijedni jó urak ; hogy aza

összeadás helyes volt-e, a kivonás mutatja meg. Antal Géza. IRODALOM. Egy vékony lassú szó. Szentkuthy Károly úrnak e Lap közelebbi számaiban megjelent szemléjét újabbkori prédikációirodalmunk felett, atyafiúi szeretettel olvastam. Távol van tő'em eszméje eredetiségét Stöckicht: Ein Gang durch die neuste Predigtlítteratur — című munkájával hozni viszonyba; hiszen Sz. úr nem Luthardtról, Trickeről, Schwarzról Bömheldről stb.; hanem az ev. »Lelkészi Tár* s tán a »Protest. Pap« munkásairól meg Hetessyről, Tóth Kálmánról stb. beszél. Még rólam Ís megemlékszik, mint elő tilalomfáról a ki ütve van által útnál egy csekély halomba. (Arany T.) Dicsérem szorgalmát, a pontosságot, melylyel a bevételi naplót vezeti, elitélem vele együtt újabbkori prédikáció irodalmunk nagy százalékának toast-szerűségét, mely egy emberi gyarló gondolat paraphrasisát prédikációnak akarja nézni és nézetni, mely előtt a legsületlenebb tudós ötlet, tán széptani bölcsészeti vagy erkölcstani hypothesis — kellőleg formulázva többet nyom, mint a kijelentett ige egész sommája. Ballagi M. — Bevételi és kiadási naplója egybevetéséből azt is látom, hogy jó gazda; sokat vesz be, keveset ad ki; pedig mint cikke is mutatja, nem megszakadozott zsákba teszi keresményét Jerem. és a talentummal a mi rá van bizva keres két annyit — Jézus (Két beszéde megjelent az »Ev. Leik. Tár* V-ik évifolyama 194—204. lapjain). Nem vonom kétségbe bírálói illetékességét, melyet ő maga ha a legutolsó hallgatónak is meg ad : hogy ne adnék én meg az olvasónak. Kegyelettel vagyok prédi» kációirodalmunk régi jelesei iránt: Szélessy Györgynek, a mult század usolsó negyedbeli nagy-kőrösi papnak s országgyűlési szónoknak prédikációit nagy gyönyörrel olvastam, sőt kortársának Salzmann gothai superintendensnek prédikációiból, egész böjti beszédsort át is dolgoztam egykor. Becsülöm Gombási vallásosságot lehellő prédikációit a nélkül, hogy csontjaival az unokákat megverni akarnám. Sajnálnom kell, ha az ev. »Lelkészi Tár«-ba irodalmi színvonal alatti művek kerültek be, és a mea culpa l mea maxima culpa ! e feletti érzetét azon meggyőződés enyhíti némileg, hogy ha lehet is ott néhány gyengébb toast: sokkal több a derékmunka a nemesen népszerű irályban, pl. a művészi berendezés és Krisztusi szellemben culmináló Gulyás, a termékeny és előbbivel sokszor hangot találó Thomai, a lelkes Böszörményi, a kedvesemlékű Győri és kitudná egy rövid lapon jelezni Szentkuthy úrral együtt hány derék munkás műveikben ; mert az 1887-dik év március havában a nagybányai egyházmegye lelkészi értekezlete akkori elnökének én tettem az első indítványt egy gyakorlati lelkészeti vagy homiletikai szak folyóirat alapítására, és körünkben fenntartására és az ő öntöző Apollós-keze alatt az eszme ma már az egyházi szónoklat történetének tárgyáva realisálta magát. Glória in excelsis Deo! Sz. úrral való mind ezen megegyezésem és előnyére tett engedményeim mellett is szerzőmnek Lugernek beszéde főtárgya és felosztása szövegszerűségét, a tartalom keresztyéni krisztusi voltát védem és fent ártom. Mert tulajdonképen az én tudományom, melyet hirdetek valll, nem az enyém, hanem Luger brémai lelkészé, kinek