Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

vinista egyenesen a Krisztus testét és vérét eszi és iszsza az úrvacsorájában ! ? ... Mindezek után ismételten kijelentem, hogy Thury újabb tévedéseit nem azért tártam a közönség elé, hogy talán azok segélyével Bornemisza felekezeti álláspontját bizonyítgassam. Erre már nincs szükség. Az a Bornemisza, aki nemcsak hogy soha egy szóval sem tért el a Luther úrvacsorai tanától, hanem félreérthetlen határozottsággal kijelentette, hogy a Luther tanítását tartja a próféták, Krisztus és apostolok tanításával megegyezőnek, s hogy Kálvin tana különbözik az ő értelmétől — mondom : az a Bornemisza ezen nyilatkozataival történelmi hitelességgel megállapította azt, hogy ő lutheránus volt. Zoványi Jenő. KÜLFÖLD. A keresztyén vallás ellen intézett legújabb támadások. (Vége. *) 2. Ueber religiöse und wissenschaftliche Weltanschauung. Ein historisch-kritischer Versuch von Professor dr. L. Büchner (Leipzig, 1887. 75. I,) Büchner könyvére térve, elmondhajuk, hogy nem ül kényesebben a huszár a lovon, mint Büchner az ő vessző paripáján. A »Kraft und Stoff« szerzője szegény magunk forma halandókra csak azért pillant, hogy tudatlan voltunkból új erőt merítve az apoldai Freidenker-Bundban »a vallásos és tudományos világnézletről* az ő rég ismert szellemes modorában felolvasást tartson. A felolvasás bővítve ellőttünk fekszik, s miután szerző az előszóban föntebb jelzett főművére utal, s miután e föntebb jelzett főművet én is voltam szerencsés olvashatni, megkezdhetjük a jelen irat olvasását is, föltéve, hogy van bátorságunk a tudatlanság ellen intézett kartács-záporba rohanni. A történelmi-kritikai kísérletnek van mottója is, és pedig szépen hangzó motto : »az igazság szabadosokká teszen titeket. Krisztus.* Látni való, hogy Büchner egészen pártatlan, elismeri azt a mi jót ellenfele . .. ellenfél ? 1 . .. Büchner és Krisztus ... ah ! a szegény ábrándozó ott a galiléi tenger partján, hogy lehetne egy Büchnernek ellenfele 1 Egy Büchnernek, ki könyve első lapján kimondja, hogy a vallás forrásait a tudatlanság s műveletlenség képezik, melyhez mint harmadikM egy bizonyos ösztönszerű félelem járul, mert hisz mar a római iró Petronius megmondta: »Timor fecit primos orbi deos!* Ha nem megvetéssel is, legalább szánalmas mosolylyal tekint le Büchner arra, a ki — nos a ki, a tényt elvitázni nem lehet, — a világtörténelemnek új fordulatot adott. Új fordulatot ád e a »Kraft und Stoff« a maga 15 német s számos más nyelvű kiadásaival? a kérdésre bajos volna igenlőleg felelni. A vallás tehát vagy mint a francia Veron magát kifejezi, »a természet fölöttiben való hit« tudatlanságból vette eredetét s mi természetesebb ennélfogva minthogy »minden lépéssel, melyet a tudomány előre tesz, Isten egy lépést hátratenni kénytelen ; mert a természetfölötti lényekre való hivatkozás, legyen bár nevük Zeus, Jehovah, Allah vagy Absolut, Akarat, Tudattalan stb. legyenek bár theologiai vagy philosophiai természetűek, e lényekre való hivatkozás, mondjuk, nem képes a tudomány *) Lásd e lap 46. számát. vagy az egészséges logika világát elviselni.* A tudomány vagy az egészséges logika persze csak a materiálistáknál található. S mily egészséges logika az, a mely szerint az anyagból öntudat lesz, a mely fölötte áll az anyagnak, bár az anyaghoz van kötve véges alakjában. Ily logika hallására nem kell-e fölkiáltanunk Lotzeval: »az emberi szellem tévedései közt azt találjuk legkülönösebbnek, hogy saját létezésén kételkedhetik, s hogy ezt a kültermészet produktumának tarthatja, azon természet produktumának, melyet mi csak másod kézből s épen a tagadott szellem közvetítése folytán ismerünk.® Hogy ily logika előtt a vallás nem állhat meg, azt beláthatjuk magunk is, csakhogy ily logikát bármily egészségesnek vallja is magát, kénytelenek vagyunk a nem egészséges osztályba sorozni. »De igaztalan s téves volna — s Büchner nem akar sem tévedni sem igaztalan lenni — ha a vallás ezen háttérbe szorítását csak a tudománynak akarnók tulajdonítani.* Oh nem, a »józan emberi ész« is sokat segített a hősi munka végzésében. Jámbor »józan emberi ész« csakhogy egyszer a te érdemeidet is elismerik ; persze mikor a szabad akarat kérdésénél vagy a felelősség érzeténél szavadat hallatni mered, akkor el kell némulnod, mert a tudomány beszél, s a tudomány nem tűrheti, hogy te is moccanj 1 Annál is inkább örülj most, midőn a beszéd meg van engedve, a midőn a tudomány annyira leereszkedő, hogy megveregeti arcodat, mint engedelmes jó fiúét. De nehogy örömedben szerénytelen találj lenni s többet szólj mint szükséges, mert akkor jaj neked, a tudomány újra lakatot rak ajkaidra. Büchner úr azonban megy tovább fölvetve a kérdéseket, mik régiségük dacára sem vesztik el, úgy látszik, értéküket. Miért nem jelentette ki magát az Isten minden népnek egyformán? miért tűri, hogy a kétkedők száma napról-napra gyarapodik ? és a többi hasonló. Ilyen kérdéseket mi ís tudnánk tenni, figyelembe véve az élet praktikus szükségleteit — ezeret, de hagyjuk inkább azoknak, kiknek nincs egyéb dolguk, mint fejüket ilyes kérdésekkel törni, a melyekkel azt gondolják, hogy a vallást semmisítik meg. Büchner úr tetszelegvén ily kérdésekben egy ideig, az ókor vallási türelmét magasztalja, hirdetvén, hogy »a rómaiak eme türelme s elnézése (á la Alex. Severus) bizonyára nem kevéssé mozdítá elő a keresztyénség későbbi győzelmét.* Ki tagadhatna el Büchner úrtól mélyreható történeti ismereteket s mégis nekiink úgy tetszik, hogy itt vagy történeti ismeretei hagyták cserben, vagy nem akart a keresztyének üldöztetéseire reflektálni. Mert az összefüggésből az tűnik ki, hogy a keresztyének a római császárok alatt valóságos arany napokat éltek s »Róma bizonyos tekintetben az Istenek köztársasága volt*, a hol természetesen a zsidó-keresztyén Jehova Zeussal békében trónolt. Pedig hát a dolog nem egészen úgy áll, az arany napok nem voltak számosak a Nérók idejében s hogy Alexander Severus a 3-ik század elején kivételt képez: lelkiismeretes történetíró e kivételt nem teszi szabálylyá, hogy saját céljára kovácsoljon belőle fegyvereket. Némely hyperkritikusok kedvenc eszméit, hogy t. i. egy közönséges zsidó reformtörekvésből a keresztyénség csak Pál apostol erőfeszítése folytán lett világvallássá, Büchner is elfogadja, pártatlanságának újból szép jelét adva. Nekünk nem a nagy apostol előtérbe állítása ellen van kifogásuk, a keresztyénség terjesztése körül bizonynyal ő tett az apostolok közt legtöbbet, de kifogásunk van az ellen, hogy Jézus föllépése nem volt egyéb mint zsidó reformtörekvés.