Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Hogy ezen »hazafiatlan törekvések« inficiáló hatása ellenében a leghazafiasabb irányú tanári kar működése sem tekinthető biztos óvszernek, azt nem szükséges bizonyítani. Csak sajnálni lehet tehát, miszerint az esperesség intéző fétfiai, miután a miniszter által az esperességi tanintézet környékét veszélyeztető kigőzölgésekre, mint a tanuló ifjúság némely Írásbeli dolgozatain már is meglátszó ártalmas hatásokat, figyelmesekké tétettek, ahelyett hogy a levegő desinfectiójához alaposan hozzálátnának, inkább a lárma harang kongatásához folyamodnak.® A miniszteri leiratnak ezen magyarázata nagyon felindíthatta a békési ev. esperesség valamely lelkészét, a ki a »Pesti Napló « szept. 2Ó-iki számában magát meg nem nevezve, de lelkészi minőségét hangsúlyozva, egy, felette szenvedélyes hangú apologiát irt az esperességi határozat alapjául szolgált felfogás mellett. Egyfelől védelmébe veszi a minisztert, mint a ki saját közegei által félre volt vezetve, másfelől Békéssy tankerületi főigazgatóra nézve kimondja, hogy »a ki ezt teszi, (mit 15. tett) nem jó hazafi, annál kevésbé magyar jellem.« E mellett egész vehementiával küzd azon felmerült vélemény ellen, mely szerint a miniszteri leiratban említett »hazafiatlan törekvések és hatások* esetleg kivülről eredőknek is tekinthetők s nem foglalnak magukban vádat a tanári kar és iskola működése ellen. Végre is ezen, egymást kizáró felfogások harcát végérvényesen eldöntötte azon miniszteri leirat, melyet Trefort miniszter az esperességnek hozzá felterjesztett határozatára f. évi dec. 7-ről keltezve 37158. sz. alatt, a bányakerületi püspökhöz intézett s mely így hangzik : »A békési ág. h. ev. esperességnek f. évi augusztus 25-én kelt abbeli iratára, melyben f. évi febr. 15 én 37218. sz. a. kelt iratomban foglalt azon kifejezés ellen, hogy a szarvasi ág. h. ev. gymnásium VIII. osztályának egy két magyar dolgozatában oly kifejezések találtattak, melyek a magyar hazafiság eszméjének az ifjúság lelkében meggyökerezése elleni munkálkodás eredménye gyanánt tűnnek fel,« mint be nem bizonyított állítás ellen felszólal, s az így létrejött sérelemért erkölcsi elégtételt kiván, kijelentem, hogy legkevésbé sem kételkedem a szarvasi fogymnasium tanártestületének hazafiságában s a sérelmesnek talált megjegyzés sincs a tanártestület vagy iskola ellen intézve. Csak figyelmeztetés volt az az éberségre oly esetekkel szemben, midőn a hazafiatlan érzület kivülről csempésztetik be, miként az más szintén hazafias intézeteknél is megtörtént. Az ily bajok ismétlődése a legnagyobb óvakodást kivánja meg s e tekintetben nem csak a határozottan káros, hanem kétes érzelmű, félreértést vagy gyanút keltő jelenségek is, minők a fennforgó ügy alapját képezték, s melyekről a bizonyítékok — csak figyelmeztetésről lévén szó — nem szereztettek meg, kiirtandók vagy meg akadály ozan dók. Felkérem Nagyságodat, szíveskedjék a békési ág. h. ev. esperességet ily értelemben értesíteni. Trefort.« Ezzel tehát végmegoldást nyert azon ügy, mely a szarvasi fogymnasium tanári karának becsületkérdésévé élesíttetett egy, nem egészen helyes magyarázat alapján. A »vakmerő kihívó vádé, mely »elégtételadást« követelt és minden »kedélyeskedés«-nek véget vetett, kellő értékére szállíttatott le. Vége vettetett a vgalád játéknak, mely a hazafiság szent nevében űzetik e hazában«, s a fbecsületorzók« illetékes helyről sújtva lettek! — J. T A R C A. A legújabb theologia történetéből.*) Jelige: »IIaben die veschiedenen theologischen Schulen niclit einen gemeinsamen evangelischen Boden ? Gehen sie nicht allé von der Anerkennung Christi als des Trágers der höchsten göttlichen Offenbarung aus und von der Voraussetzung, dass in Christo alléin das Ziel der Welt begründet liegt? Stelien sie nicht zusammen im Kampfe gegen den Materialismus, Katholicismus und das Sectirertum ? Ist ihnen nicht gemeinsam die Ehrfurcht von den Grundsátzen der Reformation und des Urchristentums, der Glaube an das Evangélium Jesu Christi ? Sie mögen sich in ungezáhlten Einzelfragen trennA, im religiösen l'rincip sind sie einig.« T Ve mer, Die theol. Faculiáten und die evang. Kirche, »Prot. Kirclienzeitung*, 1886. ^6. Hogy vallás és dogma, keresztyénség és theologia, kijelentés és irás, evangyéliomi hitbizonyosság és hittani rendszer, kegyes vallásos érzület s annak hittani kifejezése nem azonosítható, az a legújabb theol. fejlődésnek eredményeként tekintendő, s oiy kincse és jótékony hatású eredménye a prot. tanfejlődésnek, melyet ma még a legridegebb orthodoxia sem vonhat kétségbe. Azon fogalmaknak tisztázására már saját jól felfogó'.t érdekénél fogva is szüksége volt a-theologiának, mert a theologia mint tudomány méltó helyet csak akkor foglalhatott a többi tudományok mellett, ha tárgyával tudatosan foglalkozhatott, ahhoz bírálattal közeledhetett s annak tartalmát tudományos elvekre, a személyes meggyőződés elveire fektethette. A mult században a rationalismus volt azon irány, mely a merev élettelen ó-protestáns scholasticismussal és az egyéni személyiség lényegét félreismerő supranaturalismussal szemben ezen fogaltnak tisztázását lényegesen elősegítette. A rationalismust, még pedig úgy a ledér ') és józan empirikus,") mint a későbbi Kantféle, tisztán gyakorlati rationalismust :

{

) nagativ kritikai törekvés jellemzi, mely a mély spekulatív és vallásos szellemnek hiányában csakis az ó-prot. dogmatismus megtörésén fáradozott, tehát tisztán negatív irányban működött, s a positiv alapgondolatok fölépítésével, a spekulatív és vallásos szellemnek mélyebbé és bensőbbé tételével adós ki ezt a tételt elismeri, az adhat nektek tanácsot, hogy mely tílon járjatok. De a ki tagadja, hogy tót, a ki nem ismeri el a fentebbi tételt és a nép vezéréül tolja fel magát, az árulója a hazának. Az a sdapátos* (Ilaviár Dániel) azt akarja, hogy magyar újságot tartsatok és olvassatok, melyeket megérteni nem vagytok képesek. Neki tehát nem a ti művelődésiek és a hazának felvirágzása, hanem inkább a nemzettől való elszakítás fekszik az ő fekete szivén. Megjegyzendő, hogy ezen lapnak magában Szarvason 52, ez egész espex-ességben sok száz rendes előfizetője van s legbuzgóbb terjesztői a nép között papok és tanítók. — J. *) Jelen újabb dogmatörténeti tanulmányra nézve v. ö. : Scliwartz »Zur Geschichte der neuesten Theologie,« 1856; 4. kiadást (1868) magyarította s »Adalékok a legújabb theologia történetéhez« cím alatt kiadta Kovács Albert, Pest 1872; Lanclerer: »Neueste Dogmengeschichte (von Semler bis auf die Gegenwart), Ilei'.bronn 1881, melynek alapgondolatait leginkább követtem ; Dorner: »Geschichte der prot. Theologie«, Berlin 1867 s »Glaubenslehre« 1S79 —1882; Hase: »Ivirchengeschichte« 11. Aufl. Leipzig 1886. »Die prot. ev. Kirche seit 1814« című fejezete az 550—608. lap; Henke: »Neuere Kirchengeschichte* Hal le 1874—1S80, III. k. 14—16. § ; Nippold : »Handb. der neusten Kirchengeschichte* 3. Aufl. Elberfeld 1880—83, mely műnek 3-ik befejező kötete épen a XlX-ik század prot. tudományosságának történetét fogja adni; Pfleiderer: >Religionsphilos. auf geschichtl. Grundlage,* 2. Aufl. Berlin 1883—&4I Herzog-Plitt: »Rea!enciplopadie fiir prot. Kirche und Theol.« Leipzig 1877—1886 eddig megjelent 17 kötete legtöbb anyagot nyújt az ujabb theologiához s végül Szlávik: »A modern theol. irányok s azok befolyása az újabb theol. tudomány fejlődésére* című tanulmánya a »Sárospataki Lapok« 1885. folyamának 32—34, számában. A ledér rationalismus vagy naturalismns képviselői : Edelmann, Reinmarus, Bahrdt stb. 2) Az empirikus kritikai rationalismus megalapítója Semler, hívei: Teller, Gabler, Henke stb. 3) Követői: Wegscheider, Paulus, Röhr stb.