Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

munkálkodásra szánt időt pusztító pazarlások is tapasztaltattak ezen eset alkalmából. Ugyanis nemcsak hogy a mezőberényi városi hajdúnak és >egy iparos«-nak kellett mozgósíttatniok a végből, hogy az illető evangelikus lelkész október 10-én a szentszéki urak előtt megjelenjen ; nemcsak, hogy a nagyváradi püspök ő nagyméltóságának okt. 22-én 246. számú rendeletét kellett kibocsátania és ugyan e tárgyban Békésmegye alispánját megkeresnie a végett, hogy nevezett lelkész okt. 27-én róm, kath, parochiára »elővezettessék« illetőleg az alispáni hivatal »alantas közegei által eljárásának helytelenségéről felvilágosíttassék,* s mind ezt a kívánt siker nélkül : hanem amint az az e tárgyban váltott hivatalos iratokból kitetszik, a nagyváradi főtisztelendő szentszéknek folyó évi nov. 8-án 260. sz. a. kelt intézkedése folytán, a szentszéki vizsgáló bízottságnak ugyan ez ügyben november 10-én még harmadszor is Mezőberénybe kellett fáradnia és ott, az alispáni rendelet által időközben a tanuzás alól felmentett evangelikus lelkész megjelenésére, hasztalanul várakoznia. Tekintettel ezen, céltalanoknak bizonyult erő- és időbeli áldozatokra, méltán felvethető azon kérdés : vájjon tisztelt szentszéki urak azon, annyi anyagi és szellemi veszteséggel járó munka helyett, melyet a házassági ügyekben jelenleg dívó bíráskodási rendszer mellett, a perlekedő és egymástól válni kivánó házasfelek legkisebb haszna nélkül teljesíteni kénytelenek, nem volnának-e hajlandók valami hasznosabb és gyümölcsözőbb foglalkozással boldogítani az emberiséget ? De ezeken kívül még egy igen fontos ok működik közre arra nézve, hogy a nagyváradi 1. sz. püspök úrnak itt ismertetett rendeletét végrehajtani nem lehet. Tudvalevőleg a debreceni ev. ref. országos zsinat által 1882-ben első izben felterjesztett egyházi törvények a nevezett felekezet egyházi bíróságai előtt való tanuzási és eskü-kényszert szinte kimondották. De ezt ő Felsége nem fogadta el, s Trefort miniszter a zsinat elnökségéhez 1S82. augusztus 7-én intézett leiratában ezt a következőleg indokolta : »A tanuzási kényszert s eskü-kényszert ugyanis, az egyházi fegyelmi bíróságokra vonatkozólag ő Felsége nem tartja elfogadhatónak, mert ily kényszer az egyházi házassági bíróságokra nézve sem áll fenn. Az egyházi házassági bíróságok, ha a megidézett tanú nem jelenik meg, vagy ha a vallomástételt és esküt megtagadja, a rendes polgári bíróságokat keresik meg a tanuk kihallgatása végett. Az ellen azonban nem tehető észrevétel, hogy a tanú, a ki önként megjelenik, és önként vallomást tesz és késznek nyilatkozik az eskü letételére, kihallgattassék és megeskettessék,« Ime! itt egy, ő Felsége nevében tett miniszteri nyilatkozat, mely által konstatáltatik, hogy még a róm. kath. vallásit hívek sem kényszeríthetők a saját egyházi házassági bíróságaik előtt való vallomástételre és esküre ! Hogy ezen miniszteri nyilatkozatot maguk a zsinati törvények alkotására közvetlenül befolyt zsinati tagok így értelmezték és hogy ezen, legfelsőbb helyről jött nyilatkozat lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a zsinati törvények, a tanuzási és eskü kényszernek a polgári törvényszékekre való hárításával, megfelelőleg módosíttattak, azt az említett zsinaton szerepelt, országos tekintélyű férfiaknak ott tett nyilatkozatai igazolják. Már most hol van az a fórum, a mely előtt dr. Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök abbeli követelését, miszerint a mezőberényi evangelikus lelkész »a szentszéki kiküldöttek előtt megjelenjen és tanúvallomását annak módja és rendje szerint jegyzőkönyvileg felvétesse,* érvényesíteni tudná ? Hol van Magyarországnak azon törvénytudója, a ki nevezett püspöknek Békésmegye alispánjához e tárgyban idézett levelében foglalt amaz indokolást, melyszerint »Magyarországban az egyházi törvényszékek által elrendelt intézkedéseknek mindenki engedelmeskedni tartozik«, aláírná, midőn az ő Felsége nevében tett miniszteri nyilatkozat szerint még a római katholikus vallású állampolgárok is jogosan megtagadhatják a saját egyházi törvényszékeik előtt való megjelenést és tanuzást ? Nem tudjuk ugyan, hogy ezen ügy, melyről dr. Kovács Sándor debreceni jogtanár és a tiszántúli ev. ref. egyházkerület világi aljegyzője azt írja, hogy azt ^minden protestáns enibenrnek mágáéva kell tennie.« *) a kormány részéről, melyhez felterjesztetett, minő elintézésben fog részesülni ? de annyi bizonyos, hogy a mezőberényi róm. kath. lelkész, akár saját felelősségére, akár felsőbb helyről nyert utasítás alapján folyamodott ezen nagyon kényes ügyben, mint első forumhoz, a városi hajdúhoz : szolgálatot tett vele a közvéleménynek azon kérdések tisztázása és végleges megoldása céljából, melyek ép ez idő szerint nagyon intensive foglalkoztatják az elméket! K. 1). K. T A R C A. A pisteologiai kérdés a hittanban. A hitről szóló tant az ó-prot. orthodoxismus korában a »prolegomenák* képezték, mint a melyek a hittan tartalmára átvezetnek. De ezek az újabb orthodoxiában is — mint esetlegesen összehalmozott hittételeknek gyűjteményei — elévültek, s egy tudományosan összefüggő hitrendszernek alapjául nem szolgálhatnak. Valamivel tudományosabb alakot nyertek akkor, a midőn a hittani tartalomnak apologetikai alapjává dolgoztattak fel. A hitről s tartalmának közvetlen bizonyosságáról szóló tan nélküiözhetlen előfeltétele a hittan rendszeres felépítésének, mert a hit mint személyes szellemi élet, kell, hogy megelőzze a hittant., mint ezen hit kifejtésének tanát. Azonban a hit nem minden egyes alakjában lehet alapja és kiindulási pontja a tudományos rendszeres hittannak, hanem csak azon hit, mely úgy tartalmára, mint becsére nézve a legtökéletesebb fokon áll. S miután a hit mint ilyen a közvetlen bizonyossággal fellépő objectiv keresztyénséggel való egyesülésére megy ki, azért a hitnek teljessége egyrészt azon törvények szerint Ítélendő meg, a melyek szerint a közvetlen bizonyosság származik, másrészt azon mérték szerint, a mely szerint az objectiv keresztyénség tartalma elsajátítandó. Ebből folyólag a hitről szóló tannak tárgyalnia kell a keresztyén hit fokozatos fejlődését azon pontig, a hol az objectiv keresztyénséggel való egyesüles a maga központjában érhető el s ebből a közvetlen vallásos bizonyosság elnyeretett, mert csak Ís ez utóbbi fokon képes a hit arra, hogy a ker. tartalom megállapításának elve legyen. Hogy a hit a keresztyén hitrendszer felépítésének nélkülözhetetlen feltétele, a melynek a hittan tudományos *) Debrecennek nagyhírű jogtanára nem fogja indiskreciónak tekinteni, hogy levelére, melyet e tárgyban az »eló'vezettetni« kivánt lelkészhez intézkedni szíveskedett, s melynek nagybecsű, alaposan tájékoztató sorai velem közöltettek, e helytt hivatkozni bátorkodom. K. D. K.