Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

Valóban okunk van ezen tudatot érvényre jutatni. Csak így bontakozhatunk ki a tengődésbol és így fejthetünk ki pezsgő életet. Azért békés napokban ne mulaszszuk el híveink leikeiben ezen tudatot ébreszteni, ápolni, nagygyá nevelni. Ha híveink tudni fogják, hogy mit jelent az, pro* testánsnak lenni, akkor minden panasz, melylyel ma bajlódunk egyházi életünkben, elnémul; akkor zsinatolni, szervezkedni, egyetemes egyházzá alakul ni fogunk ; akkor nagyok, tekintélyesek leszünk csöndes napokban is. Bierbrunner Gusztáv. Egy püspöki rendelet, melyet végrehajtani nem lehet. A lapok nem rég közölték dr. Schlauch Lőrinc nagyváradi I. sz. püspök azon levelét, melyet a tudós főpap a f. évben »az országgyűlés tartama alatt Budapesten nov. i-ről keltezve Békésmegye alispánjához intézett, a végett hogy egy a csanádi szentszék előtt perlekedő házaspár ügyében tanuként megidézett, de a szentszék előtt megjelenni vonakodó evangelikus lelkészt »alantas közege altal eljárásának helytelenségéről felvilágosíttatva, utasíttatni szíveskedjék, miszerint a bírói kiküldöttek előtt megjelenjen és tanúvallomását annak rendje szerint jegyzőkönyvileg felvétesse.« Hogy mi értendő azon »felvilágosíttatás« alatt, melyet a nagyváradi püspök a békésmegyei alispán alantas közegei által az illető evangelikus lelkész irányában alkalmaztatni kivánt, azt nagyon kézzelfogható módon megmagyarázta a püspök úr azon alantas közege, a ki ez ügyben való szereplésével a fentebb említett püspöki levélhez a szükséges előzményeket szolgáltatta. Ugyanis Apóstul Ubald, mezőberényi róm. kath. lel kész a fenntebb említett tanút névszerint id. Jeszenszky Karoly evangelikus lelkészt, mindenek előtt a városi hajdú altal, utóbb — a mint maga elbeszéli a »Pesti hírlap« nov. 11-ki számában — egy »iparos* útján közvetített parlamentirozás mellett iparkodott arra rábírni, hogy előtte, mint szentszéki kiküldött előtt október 10-én dél előtti 9 órakor tanuzás végett okvetlenül megjelenjen. Midőn ezen sajátságos »birói megidézés* célhoz nem vezetett, akkor említett szentszéki kiküldött egy hivatalos levél Írására szánta el magát, melyben »« nagyváradi püspök ő nagyméltóságának okt. 22-én 246. sz. alatt kelt rendelete alapján« a fentebb nevezett evangelikus lelkészt arról értesíti, hogy ha okt. 27-én a róm. kath. parochián meg nem jelennék, »elővezetését illetőleg püspök ő nagyméltósága, fog gondoskodni«. Ezen nagyon világos hivatkozást a fentebbi püspöki levéllel egybevetve, kitűnik, hogy az ez utóbbiban említett »felvilágosíttatás« alatt tulajdonképen annyi értendő, miszerint az alispán úr nevezett lelkészt alantas közegei által a róm. kath. parochiára »elővezettetni* szíveskednék. így kivánt ő nagyméltósága ^gondoskodni* arról, hogy a szentszék által ez ügyben elrendelt intézkedéseknek elég tétessék. A megbízott és megbízó által használt kifejezések különfélesége tehát csak is irályi szempontból Ítélendő meg. Amaz rideg, köznapi, ez sima, szónoki. Amaz a városi hajdúk számára kiadott szolgálati utasítás szótárából van merítve, ez l'estalozzi-féle tanulmányokra emlékeztet. Az elérni kivánt eredmény különben mind két esetben egy és ugyanaz: okulás, belátás a »felvilágosíttatnÍ« illetőleg »elővezettetni« óhajtott lelkészre nézve, s az elért siker felett érzett lelki öröm és gyönyörűség a másik részen 1 Azonban Békésmegye alispánja nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy alantas hözegeit ama fentebb jelzett »felvilágosíttatás« eszközeiül felhasználtassa. A nagyváradi püspök megkereső levele tárgyában akként intézkedett, hogy nov. 5-én 718/1887. sz. alatt kelt átirata által a vizsgálati egyházi küldöttséget a megidézett evangelikus lelkész személyére nézve a tanú kihallgatási eljárás mellőzésére és a köztisztviselőkre nézve a polg. törvk. rendtartás 107. §-ában előirt rendelkezés szigorú betartására utasíttatni rendelé. így tehát nemcsak a városi hajdú és »egy iparos* által tényleg gyakorolt, hanem az alispáni hivatal »alantas közegei« által eszközölni kivánt »felvilágosíttatás« reménylett sikerei is elmaradtak. De nemcsak ezen okból nem lehet végrehajtani dr. Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök fentebb idézett rendeletét. Maga a kiküldött szentszéki bizottság által részben foganatosított tanúkihallgatás lefolyása és véletlen esélyei nevezetes módon hozzájárultak ahhoz, hogy a szentszékeknek, mint házassági bíróságoknak végelgyengülésben való kiszenvedése, bizonyos körökre nézve nagyon szomorú kilátásba helyeztessék. Ugyanis a róm. kath. vallású alperes, nem tudni, miféle befolyások következtében ? jónak látta a csanádi szentszék előtt nemcsak a fentebb említett evangelikus lelkészt, a ki őt eskette és tőle válni kivánó feleségével háromszor törvényesen békéltette, a maga tanújául bejelenteni, hanem vele együtt még egy egész csoport evangelikus vallású polgárra, mint olyanokra hivatkozni, a kik az ő ártatlanságát voltak bizonyítandók. Ez utóbbiak, hasonlókép a városi hajdú által levén berendelve, október 10-én valósággal meg is jelentek Apostol Ubald úr, illetőleg a szentszékí küldöttség színe előtt. A szentszéki küldöttségnek nem volt sürgősebb teendője, mint az egyenként bebocsátott tanukat előzetesen a feszület előtt megesketni. Hogy mire? azt csak utólagosan tudhatták meg, miután a hozzájuk intézett kérdéseket hallották. Ezen tanuk közt szerepelt egy bizonyos Klein József. Meg is jelent Klein József uram, a német evangelikus gyülekezet egyházfia a szentszéki urak előtt. Le is tette az esküt »annak rendje szerint.« A kérdések alatt azonban kitűnt, hogy a rá hivatkozó alperest soha életében nem látta és az általa bizonyítani kivánt körülményekről legkisebb tudomása sincs. A polg. törvényk. rendtartás 195. §-a ily esetekre vonatkozólag igen érzékeny büntetetéseket szab meg. De a t. szentszéki urakat ezen körülmény egy cseppet sem alterálta. Egyszerűen konstatálták, hogy a megesketett tanú helyett tulajdonképen a felperesi ügyvéd hasonnevű megbízottját kellett volna a városi hajdú által maguk elé idéztetniök. Egy másik tanúnak, miután előzetesen szintén megeskettetett volna, azon körülményre nézve kellett vallomást tenni: hogy az alperesnek legifjabb gyermeke, ki az anyakönyvben annak nevére törvényesnek beíratott, tőle az alperestől származik-e vagy nem ? Igaz, hogy a polg. törvényk. rendtartás 22. §-a a születés törvényességének kérdése iránt való kereseteket a szentszékek illetékessége alól elvonta, de hát mit akadályozzák efféle világi törvények a szentszéki urakat arra irányult buzgalmukban, hogy minél több evangelikus vallású polgárt esketessenek meg a feszület előtt ? De még egyébb defektusok, nevezetesen a hasznos