Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

nek utiáltalányul a gondozása alá beosztott hívek sza­bályszerű lelki ellátásáért 150 frt utalványoztatott. A Horváth-Szlavon missziói területen : a verőcze-vidéki misz­sziónárius lelkésznek 200 frt, a Nagy Kanizsa-Muralcöz Varasd és Kőrös vidéki misszió szükségletére 500 forint évi segély ; a daruvári missziói lelkésznek uti-általanyul IOO frt, a Icorencsai kizanicsai (Daruvár fiókjai) missziónak egyszer s mindenkorra őoo frt, évi segélyül pedig 150 forint; Brekinszka misszionáriusának 200 frt, tanítójának 150 frt állandó ; fiumei misszionárius lelkész részére 500 forint évi segél)' ; végre a belsŐ-somogyi missziói bizottságnak a horvát-szlavon s fiumei misszió ellenőrzésére útiáltalá­nyul évi 150 frt. III. A tiszáninneni egyházkerületben az eperjesi egyháznak az ecetre, ha tényleg megalakul, évi 500 frt segély, az alakulásig az abauj vajkóci lelkész­nek útiátalányul 200 frt ; a minoji lelkésznek 300 frt évi segély, a gyülekezetnek adósság-törlesztésre egyszer s mindenkorra 200 frt; a jenlcei missziói lelkésznek évi 300 frt ; a szentesi (alsó-zempléni egyházmegye) lelkész­nek a környékbeli hívek missziói gondozásáért évi 200 frt; az ózdi vándor lelkész-tanítónak segélyül és utiáltalányul 500 frt; a homonnai missziói lelkésznek évi 500 forint; a lucskai vándor tanító-lelkésznek évi 300 frt. IV. Ti­szántúli kerületben a békés-bánáti egyházmegyének, utó­lagos elszámolás kötelezettsége mellett, a Temes- és krasómegyei szórványok ellátására 1500 frt; az erdőhegyi missziói lelkésznek évi 150 frt; a Uppai egyháznak, ha szervezkedik 150 frt, a lelkészi gondozást végző m.-gyo­roki lelkésznek 100 frt ; a borossebe.^i missziói körleik sz­nek 300 frt; a polgári misszióiegyháznak szervezkedésre IOOO frt egyszer s mindenkorra és évi 100 frt a lelkésznek ; a kőrös-nagyrévi missziói s. lelkész részére 200 frt; a bilkei missziónak 200 frt évi segély; a m>m­kács-dávidházi missziói kör ellátása végett a munkácsi lelkésznek missziói káplán-tartásra 600 frt; a mármaros­szigeti missziói kör se^édlelkészének évi 300 frt; a técsői­huszti-ökörmezei missziói kör lelki gondozására a nagy­szőllősi lelkésznek évi 300 frt. V. Az erdélyi egyházke­rület missziói céljaira a mult évben megszavazott 3250 frt a püspöki jelentés szerint az alábbi egyházak körlelké­szei közt következőleg osztatott meg s most is meg­szavaztatott. E szerint kapott a csíkszeredai körlelkész 500 frtot, hosszú/alui 300 frt, mikály falvi 200 frt, szamos­újoári 150 frt. ördögkuti 300 frt, noszolyi 150 frt, mező­záhi 100 frt, maros-Hlyei 150 frt, piski-petrozsényi 200 frt, tancsi 150 frt, uzdi'szentpéteri IOO frt, o.-topliczai 150 frt, /eltörjai IOO frt, segesvári IOO frt, ilosvai 200 frt, gör­gény-sz.-imrei 100 frt, detrehemi 200 frt. Ugyan ezen egyházkerületnek most tett felterjesztése alapján a mocsi körlelkésznek évi 100 frt, a gyülekezetnek egyszer s min­denkorra IOO frt, a maros-ludasi körlelkésznek évi IOO frt, a gyülekezetnek egyszer s mindenkorra IOO frt; a szi­nyei körlelkésznek évi 300 frt, és IOO forint utiáltalány ; az esztényi körlelkésznek 200 frt, végre a romániai mis­sziónak 32 évi törlesztésre 1000 frt utalványoztatott. Ezek szerint misszióra adatott: Dunamelléknek egy­szeri segélyül 2000 frt, állandó segély 2500 frt, össze­sen 4500 frt. Dunántúlnak: egyszeri segélyül 600 frt, állandó segély 3300 frt, összesen 3900 frt. Tiszáninnennek : egyszeri segélyül 200 frt, állandó segély 2600 frt, ösz­szesen 2800 frt. Tiszántúlnak: egyszeri segélyül 1000 frt, állandó segély 4300 frt, összesen 5300 frt. Erdélynek : egyszeri segélyül 200 frt, állandó segély 5050 frt, össze­sen 5250 frt, tehát misszióra Összesen 21,750 frt. A missziói bizottság indítványára rnaga a bizott­ság megbízatott egy rovatos mmta-ív elkészítésével, egy­szersmind arra is utasíttatván, hogy azt a kerületeknek észrevételezés végett megküldje. A presbyteri szövetségbe való belépés tárgyában Szilágyi Dezső jelenti, hogy a miután szövetkezet alap­szabályai szerint nem érintetnek az egyes egyházak hit­vallomása, alkotmánya, államjogi viszonya; a szövetke­zet célja tisztán vallásos és egyik főcélja a presbyteri rendszer terjesztése, továbbá az evangéliumi élet erősí­tése, missziók szervesése, a vasárnap megszentelése, a mértékletlenség kiirtása: ennélfogva a belépésnél a szo­lidáritás létesítése a döntő szempont, minek folytán ő ajánlja a szövetkezetbe való belépést. A Konvent a szövetkezet iránt érzett rokonszenvét és szolidáris testvéri érzületét már az által is kifejezte, hogy megbízottakat kért fel a legközelebbi londoni nagygyűlésre, hogy azok ott rokonszenvünket és üdvözletünket tolmácsolják. De mivel a belépés kérdését kellőleg megérleltnek és elő­készít ellnek most még nem látja, a belépés felett rögtön határo'ni még korainak tartja: ezért az ügyet kiadja az egyes egyházkerületeknek, hogy ezek tanulmány tárgyává tegyék, s a be- vagy be nem lépés felett határozzanak , Utolsó nap tétetett arra nézve is intézkedés, hogy az e tárgyban korábban hozott határozattal szemben, a Jordán I. volt özvegyének életére kötött biztosítást a Konvent közgyűlési végzés alapján felbontja, illetőleg a további befizetést megszünteti. Világi elnök jelentésére, melyben előadatott, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium jövő évi költ­ségvetésében az egyházkerületek eddigi álla msegélyéből levonás van tervben, elhatároztatott, hogy az elnökség személyes befolyásával, vagy ha szükségét látja, a Kon­vent nevében teendő felirat utján, az eddigi segély kiutal­ván)^ozását igyekezzék kieszközölni, Itt említem még föl néhány kisebb fajta ügy elin­tézését: hogy Tóth Sámuel jegyzőnek a »Névtár* elké­szítéséért 500 frt honorárium, az egyházi elnöknek irodai költségekre szintén 500 frt szavaztatott meg. Erre aztán az ü'és megható bezárása következett. Vay Miklós báró: 2Egyéb tárgy nem lévén, a ma­gam részéről vagyok bátor hálás köszönetemet nyilvání­tani segítségükért, melylyel kötelességem teljesítését meg­köiinyűették. Meg vagyok győződve, hogy e Konvent igen sok jónak magvát hintette el. Óhajtom hogy a mag kikeljen. Ebben a reménységben, s abban, hogy ha nem is én, de a kik élnek, a jövő Konvent alkalmával már tapasztalni fogják az előnyöket, melyeket most megszerez­tünk : magamat kegyességükbe ajánlom.« (Elénk éljen­zés). Szász Károly: »M>után az utolsó szónak az Isten iránti hálaadásnak kell lenni, azt hiszem, hogy az egész Konvent érzelmének adok kifejezést, midőn ennek előtte általában az elnökség, de különösen Vay Miklós br. világi elnök úr iránt a hálának és elismerésnek azon kife­jezését adom, mely abban leli szívből fakadó legegyszerűbb tolmácsolását, hogy egyetemes Konventünk — kimon­dom — egyetemes egyházunk ő reá mint vezér férfiúra, mint hajónkon ülő ősz kormányosra tekint és addig érezzük megnyugodva magunkat ügyeinknek bölcs, igaz és sike­res vezetésére nézve, míg az ő ősz hajának fehér lobo­góját látjuk phalanxunk élén 1 Kérjük a Mindenhatót, hogy őt tartsa meg és kívánjuk neki, hogy nemcsak a leg­közelebbi Konventen, de a Konventek hosszú során necsak éljen, hanem mosdani lelki és testi erejében vezérelje anyaszentegyházunkat.« (Hosszas szűnni nem akaró él­jenzés.) Végül Kun Bertalan püspök hílaadó imájával el­hangzott az utolsó közgyűlési szó. Szőts Farkas, 98

Next

/
Thumbnails
Contents