Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

a fejedelmi rendeletnek, mint az országos törvénynek ? kérdék töprengve magoktól, ki tudja, hogy az új ég és új föld, melyre a fejedelem mutatott, nem lesz-e a fejedelmi kegy színjátéka? Nem támad-e ismét sötét felhő nyugotról ? De később reményt merítettek, mindenfelé új imaházak emeltettek. Pesten nem volt IOO evangélikus család, de a kik voltak, kötelezettséget vállaltak magukra, hogy elviselnek annyi egyházi terhet, a menynyit ioo család szokott viselni. A szabadelvű fejedelem meghajolt ezen magyazázata előtt a türelmi rendeletnek; megadta az engedélyt, hogy gyülekezetté alakulhassanak, s e hó n-ikén mult ioo éve annak, hogy e gyülekezet első lelkésze elfoglalta helyét s az első istenitisztelet tartatott egy magán ház termében. A jelenések könyve a jók megdicsőülését ragyogó képekkel festi, menyaszonyát látja abban, az első Pünköstkor zugó szél között töltetett ki a sz. lélek. Mind megannyi képe a lelkesedésnek. Ilyen lehetett most apáink szellemi lelkesedése. Keljetek ki apáink szellemi, mélységes sírotokból, beszéljétek el, mit éreztetek, midőn először hallottátok az igét saját lelkészetektől. Mit éreztetek, mikor már siiem volt a tenger«, a szenvedések tengere, mikor révparthoz értetek, s örömmel üdvözöltétek a haza közepén az új eget, új földet, az új világosságot. Legyetek áldottak poraitokban is! A második részben rajzolta szónok az új ég és föld kifejlődését, megszilárdulását, feltüntetvén azt a munkát, kitartást, melyet az ősök az egyház építésében kifejtettek, s a protestántismus nagy elveinek s világtörténelmi hivatásának megértésében tanúsítottak, s melyeknek eredménye az lett, hogy míg ezelőtt ioo évvel, egy evang. egyház volt a fővárosban, most van három, akkor egy lelkész hirdette az evangéliumot, most 5 rendes* és 2 segédlelkész szolgálnak az Úr oltára körül; míg ezelőtt 90 évvel egy tanító oktatott, összesen 90 növendéket, most 36 tanár és tanító működik több mint 2000 növendék közt. Milyen lesz az egyház jövője? Bizton reménylhetjük a legjobbat, reménylhetjük, hogy újabb lelkes áldozatra kész nemzedékek fogják az egyházat örökségül bírni. Nem lehet, hogy a kik egyszer az evangelium világával megismerkedtek, visszatérni kívánnának az emberi vélemények zavaros tavához, hogy külsőségekbe keressük a vallás lényegét, s nem értett, nem érzett vallás híveűl szegődjünk. A lelkes ősök példája lelkesítőleg fog hatni, s mint ők, úgy utódaik is ragaszkodni fognak egyházunk viharok által megedzett önkormányzati alkotmányához. Állani fog a jövőben is egyházunk és iskolánk, s nevelni fogják az ifjúságot a vallásosságban s a józan szabad gondolkozásban. Hirdetni fogjuk az Isten és emberek iránti szeretetet, hit és nemzeti különbség nélkül, ápolni fogjuk a szegényeket, árvákat, gyógyítgatni a társadalom sebeit. Büszke önérzettel tekinthetünk viszsza egyházunk múltjára, kedves reményekkel annak jövőjébe, annak jövő nagyságára. Adja Isten, hogy úgy legyen. A nagy szónoki hévvel előadott lelkes beszédet díszes közönség hallgatta végig, melynek soraiban ott voltak : báró Prónay Dezső főfelügyelő, Fabinyi Teofil és Péchy Tamás kerületi felügyelők, báró Kochmeister Frigyes, Sárkány József, Hunfalvy János, Földváry Mihály, Földváry Miklós, Fuchs Guszláv, Zsilinszky Mihály, Bánó József, Rakovszky Aladár, Zsigmondy V., az evang. papság köréből Szeberényi püspök, Láng A. esperes és a szomszéd egyházak lelkészei. A pesti reform, egyházból meghívott vendégekként jelen voltak: Szász Károly püspök, Ballagi Mór, Papp K., Farkas J., Vámossy M. stb. Istentisztelet végeztével, déli fél egy órakor a díszes közönség felvonult a gymn. díszterembe, hogy az egyház első alapítóinak, Beleznay-Podmaniczky Anna Mária bárónőnek és gróf Teleky-Róth Johannának arcképe leleplezésén jelen legyen. A prot. legény-egylet dalkörének több jó akarattal, mint sikerrel előadott megnyitó éneke után dr. Králik Lajos gimn. főfelügyelő lépett a szószékre, hogy felolvassa a Busbach Péter egyházi főfelügyelő által szerkesztett beszédet, melynek elmondásában szerzőt hirtelen támadt betegsége akadályozta. A beszédet — előadója szivességéből — bő kivonatban ezekben ismertetjük. Budapest balpartí részén, az egykori Pesten van j két ház, melyek egyházunk megalapításában históriai érj dekkel birnak. Az egyik a Ferenciek terén még ugyanazon állapotban, mint ezelőtt 100 évvel, egy ódon emeletes épület, a másik a Szervita-téren, ma már modernizált stylu nagy sarok-épület. Az előbbi gróf Beleznay \ Mildósné szül. báró Podmaniczkg Mária Anna, az utóbbi gróf Teleki Józsefné szül. Király falvi Róth Johanna úr: hölgyek tulajdona volt. E két úrnő, kiket a gondviselés apostoli misszióval bízott meg egyházunkban, a főváros| bari tartózkodásuk alatt házaikban maguk köré gyűjték a fővárosban elszórtan és támogatás nélkül élő evangélikus híveket, s azokban a nehéz időkben fenntartották bennök az önbizalmat, hitet és reménységet. Megnyitották fényes termeiket az egyszerű polgárok előtt is, és a keleti fényben sugárzó csarnokok, hová rendszerint csak az üde öröm és a tarka szórakozás tartja bevonulását, a komoly tervezés és bámulatos kitartás apostolainak lőnek gyülekező helyei, melyeknek a két nő volt éltető szelleme és a buzditó lelkesedés terjesztő jó geníusa. A két lelkes nőnek buzgó munkatársai voltak a hitben erős Pongrácz Boldizsár ügyvéd, Liedemann János Sámuel, Schedius Lajos, Glosius Sámuel, kiknek emléke a hálás utódók lelkében mélyen bevésve kell hogy maradjon. Ez a kis társaság volt lelkes úttörője az 1 egyházalapítás nehéz munkájának. Első összejövetelüket j Beleznay Podmaniczky M. említett palotájában tartották s ott folytatták tovább is a nemes munkát, melyben Balogh Péter akkori egyetemes felügyelő s később báró Prónay Sándor részéről hathatós támogatásban részesültek. A mű sikerült, a gyülekezet egyházzá alakult: papjául Molnár János előbb radványi lelkészt, helyi felügyelőül dr. Glosius Sámuelt, iskolagondnokul Liedemann J. Sámuelt, iskolafelügyelőül Schedius Lajost választotta meg, kiegészítvén presbyteriumát Pongrácz Boldizsár, Nisnyánszky György, Werthesz Frigyes (első protestáns tanár az egyetemen), és Jenichs Keresztély egyháztagokkal. Az ekként megalakult egyház 1787 nov. 11-én tartá első' istenitiszteletét a kalap-utcában, a »kalap«-hoz címzett máig Ís meglévő házban. Az egyház első papja magyar ember volt, de gyülekezetének többségét német és tótajkú hívek képezték. Kezdetben a lelkész belátására volt bízva, hogy a minden vasárnap délelőtti német és délutáni tót istenitisztelet mellett évenként hány magyar istinitiszteletet tartson. Az 1798-ban tartott első canonicavisitatio havonként 3 német és 1 tót istenitiszteletet talált, magyart pedig évenként csak 4-et, ezeket is csak katholikus ünnepeken. — Az egyház alapításával karöltve járt az iskola szervezése, mi körül Schedius Lajoson kívül Fuchs Keresztélynek vannak kiváló érdemei, kiknek méltó munkatársai valának Petz Sámuel és a Jármay-i család akkori feje.