Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

A templomépítés eszméjének Molnár János lelkész | volt ernyedetlen terjesztője, az egyház tagok nem kisebb | buzgalmú érlelői. Az 1798-ban még kalap-utcai imaházukban imádkozó hívek 10 év alatt nemcsak iskolát állítottak, nemcsak papot és tanítót alkalmaztak, nemcsak telket szereztek s azon építkeztek, hanem már a templom-építés nagy munkájára vállalkozni is éreztek magukban bátorságot. Az építést 1799-ben kezdték meg, megelőzőleg tekintélyes alapot szerezvén, melyhez gróf Beleznay-Podmaniczky M. 10 ezer, gróf Teleki-Róth Johanna 4 ezer frttal, és 340 ezer téglával, később végrendeletileg ismét 5 ezer forinttal járultak. A templom 1811-ben készült el és pünkösd napján szenteltetett fel az akkori bányakerületi superintendens, Lycí által a bécsi superintendens segédkezése mellett. A beszéd, további részében, az egyház folytonos gyarapodását vázolta nagy vonásokban, kiemelve, hogy benne különösen a magyarok erősödése volt rohamos, elannyira, hogy 1834-ben már elegen voltak ahhoz, hogy magyar gyülekezetet alakítsanak. Rövid 3 év alatt az is megtörtént s 1837-ben Székács József, az első magyar lelkész a gyülekezet 50 éves jubileuma alkalmával beállíttatott. A tetszéssel fogadott beszéd végeztével lehullott a lepel a két nagy alapító-nő arcképéről s a díszes közönség a sikerült festmények megtekintése után eloszlott, hogy az ünnepélynek a Vigadó éttermeiben lefolyt végső fejezetén ismét találkozzék. A két órakor kezdődött fényes bankett kitűnő hangulatban folyt le. Az első felköszöntőt báró Prónay D. mondta a királyra, majd Bachát főesperes a kormányt, Fabinyi miniszter Szeberényi püspököt, Szeberényi a pesti gyülekezet elöljáróságát. Sárkány J. a ref. testvéreket, Szász K. br. Prónay és Péchy felügyelőket, Péchy Doleschallt, ez a három I nyelvű, de egy hitű egyházat, Horváth S. Sárkányt, Hunfalvyt és Földváry Mihályt, Ballagi az új evang. templom apostolait, Fabinyi Gy. a tanárokat stb. éltették. Az ünneplő gyülekezet elöljáróságához az ország különböző vidékeiről az örvendező részvétnek több rendbeli nyilvánításai: üdvözletek, táviratok stb. érkeztek, többek között Szász Domokos erdélyi ref. püspöktől is, e szavakkal: »A jubiláló egyházközséget atyafiságos szeretettel köszöntöm. Segélje Isten, hogy századok hosszú során át haladjon a fölvirulás útján, mint az ! evang. hit és szeretet hű őre.« Mi is azt kívánjuk: vívat, crescat, floreat 1 Sz. F. RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter vallásfelekezeti álláspontja. (Válasz Zoványi Jenőnek.) (Vége.) Zoványínak ellenem intézett fő-fő támadása, azon levél magyar fordítása ellen van intézve, a melyben Bornemisza Beythe Istvánt a soproni protestáns egyháznak lelkészül ajánlotta és a melylyel — úgymond — csak saját nagy gyengeségemet árulom el. Nem vindikálom magamnak azt a mély tudományosságot, klasszikus nyelvismeretet, a milyennel tisztelt ellenfelem kérkedik: de igazolnom kell »azon bámulandó vakmerőségemet, hogy az eredeti szöveget oly botrányosan félre értettem és hamis fordítással egy történelmi kérdés eldöntéséhez nyúlni merészkedtem.* Először is kijelentem, hogy nagyon jól tudom, miszerint Bornemisza levele nyomtatásban már többször megjelent; 2

) és épen azért voltam oly »vakmerő*, hogy a Sopron város levéltárában őrizett eredeti levelet felkeressem s abból magából vonjak le oly »botrányos* következtetéseket, mert a Gamauf gyűjteményéből, tehát másolatból közölt nyomtatásban egy lényeges sajtó hiba van, hogy micsoda hiba — mindjárt látni fogjuk. De előre bocsátom, hogy igyekeztem fordításomnak egy kis külső csínt, gördülékenységet is adni, úgy azonban, hogy a szabad fordítás mellett az értelem ne változzék. Nem is változott; de ha Össze-vissza forgatjuk a mondatokat, vagy az egészből csupán egyes szavakat kapkodunk ki, akkor igenis egészen más értelem jön ki belőle. Tehát »Bornemisza örvend a soproniak tiszta istenitiszteletének s azon törekvésüknek, hogy a Krisztus kerítései között megmaradjanak* írja, ha úgy tetszik, fordítja Zoványi. Jól van; de bátorkodom kérdezni a tudós tanártól, hogy ha így fordít, mire magyarázzam e szavakat: -»gaudeo, quod complures Ghristi tenetis« ha nem arra, hogy Bornemisza azért örül, mert a soproniak a Krisztusnak többféle szolgáit tartják maguknál. Jól megjegyezzük többféle. Vájjon miféle ? Bizonyosan nem olyan, mint a többiek (mert ekkor már három evang. pap van Sopronban) és ez az egyik ok a melyért azt bátorkodtam következtetni, hogy ezen leveléből az ő lutheránusságát senki ki nem magyarázza. A mi ezután következik, azt sem fordíthatom másképpen. Ám nézzük meg: -»et quod inter vos fovetis purum Dei cultum, fiáélemque operám datis, ut se vestri cives inter Ghristi septa -contineant«, ami azt teszi magyarúl, hogy : és (t. i. örülök), hogy közöttetek az Istennek emberi találmányoktól ment tiszteletét (mert a purum Dei cultum-ot miért ne fordíthatnám így, mikor az »a tiszta istenitiszteleti, amint Zoványi fordítja, ha megmagyarázom, éppen ezt teszi) ápoljátok; (mert ha szíves lesz megengedni, foveo a melenget és felmelegít értelmén kívül még azt is teszi, hogy ápol); és hűséges munkást visztek (fidelemque operám datis), hogy az titeket a többi polgárok között elkülönítve megtartson a Krisztusnak. Es miért bátorkodom így fordítani az -»ut se vestri cives inter Christi septa contineantv. kifejezést? Azért, mert jobban hangzik fülemben mintha úgy fordítanám, hogy a többi polgárok kerítései között tartsa meg őket a Krisztusnak, vagy mint Zoványi fordítja, hogy »a Krisztus kerítései között meg maradjanak;* mert így a * cives*-nek ott semmi értelme sincs, holott a suly éppen erre van irányozva. Hogy Beythe igaz szolgája a Krisztusnak, azt én is úgy fordítottam, akit szép elégiái költeményei is ajánlanak. És itt szabad legyen figyelmeztetnem az egyháztörténelem íróit egy tévedésre, ha úgy tetszik egy, még eddig figyelmen kívül hagyott momentumra, amire különben már Beythének kortársa, Bornemisza utal bennünket, a mikor azt írja, hogy »ő szép elégiái költeményeivel* is ajánlja magát. Mert, tisztelt ellenfelem, az eredeti levélben nem »elogiis*, hanem »elegiis« van, és miért ne fordítanám én azt e szerint? Tudjuk, hogy Beythében költői ér is volt, ha csak el nem disputálja valaki tőle azon egyetlen ismeretes költeményét, a melylyel Pathai István pápai prédikátort, a későbbi veszprémi református püspököt, mint Agenda írót megtisztelte. Mert ki tudja más ma még Bornemiszán kívül, hogy ő elégiákat is írt akkor, mikor még Alsó-Lyndván a Bánfiaknál nevelősködött és Sopronba nem került ? Mert nem lehetséges-e, hogyha egy Balassa Bálintnak szerelmi 2) Zoványi csak két helyen említi, de megjelent ez a Fabó által külön is kiadott »Beythe István életrajzá*-ban a 49. 50-ik lapon, de mindenütt hibásan.