Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-30 / 5. szám

Nem szolgál előnyül a tanévnek harmadokra osztása sem, a két félévre való felosztás visszahozásával több sikert lehetne elérni. Nagy hátrányt látok abban is, hogy a tanulók oly gyakran változtatnak gymnasiumot és pedig épen a gyengébbek. Valahány ház annyi szokás. S új viszonyok között kevésbé tudják magukat bele találni a helyzetbe s ez által előhaladásuk még inkább hátráltatva van. E vándorlási áramlat ellen valami ellenszert valóban jó lenne i kigondolni s foganatba venni. Leginkább biztosítja azonban a sikert a helyes tanítás, a mely a gymnasiumban nem a pusztán előadó, hanem inkább ama socratesi kérdezgető modorban áll, melynek segítségével mind közelebb-közelebb lehet férni a tanítványok értelméhez, szívéhez és lelkületéhez s reájok nézve a tárgyat nemcsak könnyűvé, de érdekessé is tenni. Ily módon a tantárgyakat már annyira meg kell értetni s felfogatni és úgy be is gyakoroltatni, hogy azokra a tanuló otthon rövid ismétlés s egybefoglalás után könnyen elkészülhessen és szórakozásra is időt nyervén, pihenés után az önmunkálkodásra kedvet nyerjen. így fog megvalósulni az elv, hogy non scholae sed vitae discimus. E célra szolgál, ha a laisser nous fairé elvénél fogva tér engedtetik a tanárnak, hogy tanítói egyénisége által is hathasson s ne kényteleníttes^ék minden legkisebb dolgában is chablonszerűleg eljárni. Kívánatos, hogy az iskola emberei is, tanügyi reformokra nézve véleményadásra felhivassanak. S minthogy az állami intézetek mellett felekezeti iskolák is nagy számmal vannak, valahányszor tanügyi tanácskozmányoknál ezek érdekei is érintetnek, felekezeti férfiak is hivattassanak meg. így nem történik meg olyasmi, a mi a szóban forgó értekezleten megtörtént, hogy református férfi nem lévén jelen, a tandíjakra nézve ott tett nyilatkozat a reformátusokat illetőleg nem rec- i tificáltatott. De általában is magának a tanügynek jól felfogott érdekéből folyik az. Jól tudom, hogy ezekbe nincsenek kimerítve minden a tanítás eredménytelenségét megszüntethető tényezők, csak azokra mutattam rá, melyeket leginkább tapasztal az, a ki naponként szívja az iskola porát. Nem szóltam az iskolák kezdetleges állapotáról, a tanárok anyagi ellátásának az élet követelményeihez képest, csekély voltáról, melynek következtében üzletszerű tankonyvirásra, vagy magántanításra kénytelenek hivataluk hátrányára idejöket s erejöket fordítani, mellőztem a protestáns felekezeti tanárokra oly. fontos nyugdíj kérdést, melynek életbeléptetését a kormány kilátásba helyezte. De bizonyos, hogy mindezek a napirend pontjai közé tartoznak. A kezdet nehézségeinél vagyunk még. A középiskolaí törvényben meg van vetve az alap. Ki van tűzve a cél, melyre a gymnásiumi oktatás törekszik. Ha ezen cél elérésére az államkormány és felekezetek mint iskolafenntartók és minden érdekeltek egymás közt egyetértve s versenyezve és nem egymást gyanúsítva vagy egymás iránt bizalmatlankodva, felhasználják a rendelkezésökre álló eszközöket és módokat, a siker nem maradhat el. Egy ref. tanár, TÁRCA. A legújabb theologia történetéből. (Folytatás.) III. A közvetítő theologia.'-) A spekulatív theologiával szemben, mely a bibliaiegyházi gondolatokat átalakította s részben kérdésessé tette, azon törekedtek némely józan theologusok, hogy a) vallásos ismereteiket az irásra állapítsák, de amellett b) az újabb bölcsészet vívmányait is lehetőleg értékesítsék. így keletkezett az u, 11. közvetítő theologia, mely újból az irásra tért vissza s azt józan történelbirálati exegesis útján magyarázta. Ezen irány bölcsészeti gondolatokkal konstruálja a hit- és erkölcstani rendszert, de csak addig, a míg azok az írással megegyeznek. A közvetítő theologia, mondja helyesen Ilagenbach '), osztja úgy a rationalismussal, mint a mysticismussal azt a törekvést, hogy a külsőleg nyújtott anyaggal bensőleg is számol, a vallásos eszmék örök tartalmát azoknak külső megjelenési alakjától megkülönbözteti, a történelmi anyagot s annak okiratait előítélet nélkül bírálja s a keresztyénséget a modern míve'tség igényeivel kiengesztelni törekszik. Es ezen feladatát magasabb szempontból fogja fel, mint a rationalismus. Krisztus történeti személyiségében a vallásosság eszméjét látja megvalósítva, ki által egyedül jön az üdv a világnak. A Krisztusnak isteni méltóságára s a tőle kiinduló, világot legyőző megváltás hatalmára vonatkozó határozott hitében nem teszi a keresztyénit függővé valamely dogmatikai formulától, melynek csak relatív jelentőséget tulajdonít, mint olyannak, melyben a vallásos hit lehetőleg adáquát kifejezést nyert. Krisztus vallásos tekintélyeinek hangsúlyozása s az ő tana és személye iránt tanúsított szeretet közös jellemvonása a közvetítő theologiának s a pietismusnak, csakhogy dogmatikailag szabadabban mozog s a keresztyéninek és emberinek magasabb eszményi összefüggését keresi, onnan indulván ki, hogy a keresztyénség mint új életelv és humanismus nem képezhetnek ellentétet, sőt maga a keresztyénség — mint Ilundeshagen mondja — a legtökéletesebb humanismus. Arról is meg van győződve, hogy isteni ige és irás nem azonosítható, s hogy az isteni szellem az iráson kívül is működik. Általában véve pedig a kijelentésben nem ismeretet, rendszert, hanem isteni életet lát. A felekezetiség jellegére nézve pedig távol áll a közvetítő theologia úgy az ellentéteket elmosó közönyösségtől, mint a fejlődést megakadályozó merev és élettelen felekezeti orthodoxiától s a közvetítő theologiát általában az evangyéliom alapján álló unió iránti előszeretet jellemzi s ezen szellemben működnek összes követői.2

) , A közvetítő theologusok sorában mint fáradhatatlan *) V. ö. Schwarz—Kovács i. m. közvetítő theologia* fejezetének első részét, 396—480. 1., Landerer i. m. 349 s köv. 1., Ilase i. m. 568 s köv. 1., főleg pedig Herzog »Realencyclopadiájának< ide vágó cikkeit. *) Encyclopadie der theol. Wissenschaften.io. Aufl. von Iíautzsch 87. I. Irodalmát lásd a 95. 1. 2) Mindezt tagadja Schwarz—Kovács i.m. zárszavában és Nitzsch, Miítter s Dorner tudományos képzettségét, finom érzékét s mély belátását elismeri ugyan, de nagyon is korlátozza, a midőn nálok az egyszerűség, valódiság s az egészséges teremtő erő hiányát látja s őket mesterségesen összeszőtt theelogiával »Réjlexions-kiinstelei* vádolja. Különben Ilase is i. m. 569. 1.: »schwebenden und künstl. Charaktcr«-t tulajdonít ezen theologiának.