Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

Harmincadik évfolyam. 47. sz. Budapest, 1887. november 20. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-ufca 29. sz, 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. jpV Teljes szétm-m péld-áinyokival mindig szolgá.lb.a.tuzi.k:. Nagy Péter emlékköve leleplezésére. (1887. október 29-én.) Már negyedszer tarolja le a természet díszét hervasztó őszi szél, mióta a halál komor angyala gyors villámként lesújtva szétzúzta nemes vonásidat, kedves néhai főpásztorunk, fájdalommal, gyászszal borítva ezerek meg százezerek szivét. A negyedik hervadással újra megjelentünk a sírhant körűi, mely porladó tetemidet takarja; de nem sírni, nem gyászolni, nem a fájdalmat fel újítni jöttünk a haldokló természettel. A természet élete őszszel kihal, tavaszszal újabb tenyészetre ébred, csörgedez a patak, lombot hajt a fa, új virág és új kalász ékíti a mezőt. Meghal az ember is, de hasztalan várjuk az ébresztő tavaszt. Azon szív szeretettől többé nem dobog fel, azon ész szövétneke többé nem világol, azon szemek sugárzó fénye többé nem lelkesít, amaz ihletett ajkakról az igazság megelevenítő szavát hallani többé nem fogjuk. Meghal az ember, s előbb, semhogy elporlanék, elenyészik mindaz, a mi benne földi, véges emberi vala. Csuda-e, ha a megnyílt sírnál szemeinket csak az elmulóra fordítva, nem látjuk azt, a mi örökké tartó, ha, siratva azt, mit végkép elveszténk, nem tudunk vigasztalást találni abban, a mi maradandó nyereségünk ? Úgyde a mi Istenünk, nem a halottak, hanem az élők Istene. Minket is, az ő szellemének részéseit, életre, örök életre teremtett. Nekünk nem szabad az elmulandók felett vég nélkül keseregnünk, sőt inkább fel kell emelnünk szemeinket az örökkévalóra, a szellem maradandó műveire. Az örök Isten munkásságának nagy műhelyében testi szemeink ugyan csak folytonos változást, szakadatlan születést és halált látnak, de szellemünk felfedezi a mulandóban a maradandót, szellemünk előtt n/i' ^ánvalóvá lesznek Isten örök gondolatai, szeller ,' szemeink előtt a mulandóság világa átalakul Isten bölcs világterve megvalósulásának színterévé. Isten ezen nagy munkához társul szólítá az embert. Közülök koronként kiválaszt némelyeket, beléjök önti szellemét mérték nélkül, hogy felismerni tudják az ő nagy gondolatait, világoljanak társaiknak, irányt jelöljenek, erőt kölcsönözzenek az egymásra következő emberöltők munkásságának. Isten ezen nagy munkatársainak emléke fenmarad, fenn is kell maradnia a késő nemzedékre. De ezen emlék nem azt örökíti meg, mi velők együtt sírba szállt, sőt hova-tovább »— lerázva mindazt, a mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomul; Mely fenmarad s nó'ttön nő tiszta fénye, A mint időben, térben távozik, Melyhez tekint fel az utód erénye, Óhajt, remél, hisz és imádkozik.* Ezen emlékedet nem e hideg márvány örökitendi meg közöttünk! Gyarló emberi kéz műve ez, és csak a mi hálás kegyeletünk csekély, elmúlandó jele. Önmagad, a te hatalmas szellemed alkotott negyven éven túlterjedő lankadatlan munkásság utolérhetlen művészetével el nem muló emléket, ércnél és gránitnál szilárdabb anyagból, ama kősziklára emelt ház építésénél, melynek neve : Istennek anyaszentegyháza. Ezen élő emléket kell megragadnia és megörökítnie a mi hálás megemlékezésünknek is. Azonban érzem, remegve érzem, hogy ezen emlék hatalmas vonásainak kidomborítására gyarló az én tehetségem, erőtelen az én szavam. Mindazáltal van egy, a mi erőtelenségemben is szólnom kötelez, a mi biztat és felemel, a mi végig az én büszkeségem és dicsekedésem marad: az a mélyen érzett, soha nem lankadó hálás kegyelet, mely lelkemben él iránta, az ő atyai jósága iránt. És ha gyámoltalanságom érzetében ezen drága emlékhez fordulok erőért és útmutatásért: lelkemre újabb aggodalom boruja nehezedik. Félek, nehogy megcsaljon és félrevezes-93 4