Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-13 / 46. szám
gombán írtam és cselekedtem, azokat az úr Isten tudja csak ; emberek is láttak benne. Tholnai iskolában tanultam 4 eszt. Debrecenben azután 4. eszt. Szegeden mester voltam 2 eszt. Veresmarton ís azután 1 eszt. Cegléden ordinált Johannes Kertvélyesi, ki aklcor püspök volt 1592 ult. Junii. Adácsi prédikátor voltam 2 eszt. Tököli nehezen másfél esztend., Fogtövi alig másfél eszt. I'átkai kezdettől 1 eszt., Makádi ma lőn 3 esztendeig. Jaj ki sokat bujdostam közbe-bözbe.« Az én szememet mindig bántotta a történelmi hézag, mely a dunamelléki ref. püspöki széket 1572— 1607-ig üresnek mutatja fel; mert ez jele lett volna — a külső bajok mellett — nagy benső harc és züllöttségnek, a mi a reformátió ama koráról s Sz. Kiss István kerületéről nyomban holta után, alig tehető fel. És Íme csakugyan kitűnt, hogy ez a szék nem állott üresen. Nem volt fejetlen test ez a kerület, melyben Körtvélyesy János ceglédi pap és püspök 1592-ben papokat szentelt. Körtvélyesy János püspök — s tán több társa — neve is hogy mehetett feledésbe, arra a török-világ zavarai adhatnak feleletet. Elfeledett porlepte aktákban ha e névvel találkozunk, ne siessünk el mellette, talán kiderül, mely időre esik tiszte annak, kiről ma csak annyit tudunk, hogy mint püspök szentelt papokat 1592. junius utolsó napján. Vac. Vörös Károly, ref. lelkész. KÜLFÖLD. A keresztyén vallás ellen intézett legújabb támadások. 1. The Service of Man: an Essay towards the Béliqion of the Future. B\) I. Cotter Morison. (London, '1887. XXXI. 318. I.) 2. Über religiöse u. ívissenschaftliche Weltanschauung. 'Ein historisch-kritischer Versuch von Prof. Dr. LJ. Büchner (Leipzig, 1887. 75. I.) >Ours is an age of apologetic* — »korunk az apologetika korac mondja egy angol iró s a mondás igazsága oly evidens, hogy minden bizonyítgatás fölösleges volna. »Kettős áramlat szorongatja a Krisztus egyházát, a műveletlen tömeg elveti a vallást praktice s a vallás iránt ellenséges tudomány theoretice igyekszik a theologiát leküzdeni. A tömeghez tudós magyarázatokkal férni nem lehet; itt a munkás, segítő s építő szeretetnek kell közbenyulnia s ha a pártok el tudnák magukat határozni arra, hogy e téren egymásnak kezet nyújtsanak, ahelyet hogy dogmatikai civódásokkal egymást leküzdeni igyekeznek: egyházunk dolga bizony jobban állna. A vallás praktikus elvetése azonban még sem egészen független a theorice ellene irányzott támadásoktól, ha lassan, is de mégis közkincscsé válnak a kutatás eredményei. S így követve hasznára van a vallásosság praktikus emelésének, ha a vallás jogosultsága s jelentősége a tudomány támadásai ellenében kimutattatik« — mondja Pünjer nagy obb művében (Geschichte der christ. Religionsphilosophie seit der Reformation I. Band.) S bizony erre nagy szükség van. Csak egy pillantást kell vetnünk arra a másfél évtizedre, mely Strauss hirhedt »Régi és új hit« című művének megjelenése óta elfolyt s egy rövid pillantás elég arra, hogy majd minden évben új és új, a vallás s különösen a keresztyén vallás ellen intézett támadásokat konstatáljunk. Nem hiányzanak ugyan apologetikus művek sem, de míg a vallásellenes könyveket ezer és ezer hasonló szellemű lap ajánlgatja az olvasó közönségnek, a vádiratokat sajtó ő nagyhatalmassága agyonhallgatja s a szakkörökön kívül alig vesz róluk valaki tudomást. Szomorú dolog, hogy Tompa szavai a keresztyénségre alkalmazhatók Ki sem mult még a hős oroszlán — — — — S felette már a ronda varjak Ehserege megjelen, hirdetve á la Hartmann »DÍe Selbstzersetzung des Christenthums.* Ilyen a keresztyénség végfelbomlását károgó varjú a két föntebb nevezett munka is. De hátha a leányzó nem halt meg, csak aluszik ?! hátha a varjak károgását a föltámadás győzelmi éneke váltja fel! »Láttam én már nagyobb viharokat is« — mondhatja a kétezredéves ' épület. Angolországban a »Supernatural Religion« megjelenése óta (1874) aligha intézett valaki a keresztyén vallás ellen erősebb támadást, mint Morison »Az ember tiszteletéivel (a magyar kifejezés nem egészen találó, s kissé szokatlan is, ellentéte : istentisztelet). A mű, dacára hogy több mint 300 lapot foglal magában, töredék ; szerző előszavában elmondja, hogy szándéka volt a régi dogmák helyébe valami positivumot állítani, de ebben betegsége megakadályozta. Mi ezt Csak sajnálattal vehetjük tudomásul; de hogy a könyvnek pusztán negatív eredménye van, hajlandók volnánk inkább a dolog természetének, mint Morison úr egészségi állapotának tulajdonítani. Oh a rombolás munkája oly könnyű, senkisem volt benne nagyobb mester, mint Strauss, de ha positivumot keresünk nála, ha a régi, itt-ott talán szürkés falak helyettuj pompás épületet várunk: mily keserű a csalódás! A jövő vallásának képe nem képes bennünket kielégíteni, a jövő vallása nem képes az evangélium vallását kipótolni! Ha nézzük Hartmannt, mint ez a jövő vallását festi, szánalmas mosolynál egyéb ajkunkra nem jöhet. Ha halljuk a norvég költőt, Ibsent a mint stockholmi tósztjában kifejti, hogy a legrövidebb idő alatt költészet, bölcsészet és vallás egy új kategóriává s új élő hatalommá olvadnak össze, melyről egyébiránt a most élőknek világos fogalmuk nem lehet : — hát (ezt megbocsátjuk a költőnek, bár ilyes valamit képzelni eszünk csakugyan nem képes, de viszont a költő is megbocsát nekünk, ha élő hitünket egy most még világosan nem képzelhető egyvelegért I elhagyni semmi kedvünk sincsen. Morison is valószínűleg elődei sorsára jut, ha positivumot nyújt s hogy meggyődését műve utolsó két fejezetében s a címmel csak jelzi, ez megóvja őt a fiascotól, mely a jövő vallása építési vállalkozóit eddig érte. A könyv tartalmát a következő pontok képezik: 1. Ugy Angolországban, mint még inkább egyéb országokban a keresztyén hittől való eltávozás mind jobban észlelhető; s a mai kor skepticizmusa sokkal komolyabb és tudományosabb, mint a mult század deizmusa volt. 2. A keresztyénség vigasztaló hatalma nagyon nagyítva van, s fölvethető a kérdés nem több aggályt s lelki kint szül-e e vallás, mint a mennyi örömet, megnyugvást s vidámságot ád. 3. A bűnbánatra következő bűnbocsánatnak nagy