Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-13 / 46. szám

nek házában megfordulva ekéjüket (könyvtár) kerestem, bizony csak komáromi, jobb esetben — ha papja rá erőltette — Prot. naptár képezte könyvtárát. Tudok oly tanítót is, kinek felesége Beszéd és értelem gyakorlatok lapjával gyújtott tüzet a konyhán, pedig ez a könyv aligha pénzébe nem került, s aligha szüksége is nem lett volna rá. Nodel bizonyosan így védekeznék ha kérdőre vonnók . eszközének ily módon lett elprédálásáért: »Tudom azt •én kívülről, minek akkor már!« Szegény tatár!., hat te nem készülsz elő az egyes tantárgy magyarázatára ? Ha tudod is tartalmát, legalább azon könyvben levő szavakat, illetőleg kifejezéseket, mint a tiednél helyesebbeket sajátítanád el. Felejthetetlen emlékű közoktatásügyi miniszterünk B. Eötvös, s méltó utódai látva azt a nemcsak nagy hiányt, de lanyhaságot is, mit a tanítóknál — tisztelet a kivételeknek — ma is sok helyen tapasztalunk, mit vagy a szegénység (ámbár ez sem kifogás) vagy a semmittevés, tétlenség, s rideg közöny szül, segíteni véltek a bajon azzal, hogy egy pádagogiai szaklapot — állami költségen fentartva — ingyen-küldenek minden népoktatási intézetnek, s azt a kor kívánalmának megfeleloleg bővítették, s javítottak. Mit tapasztalunk ? Azt, hogy egyetlen szaklapunk is több helyen kivágatlanúl kerül a többi közé, ha ugyan ezek is előbb már meg nem nevezhető helyre nem kerültek. Mit néhány helyen magam is tapasztaltam, pedig olvashatná a címszalagról, hogy az nem ó neki, hanem az iskolának van címezve ; sőt volt rá eset, mikor a szerkesztőség tudatta is, ki annak tulajdonosa. Nem volna-e helyes, sőt szükséges valamely úton a tanfelügyelőknek, illetve esperesi hivataloknak tudomást szerezni arról, megvan e a hatáskörükben levő intézeteknél a nevezett lap minden száma? Lehetne pedig minden évben egyszer számon kérni az iskolának vagyonát egy leitaron, melybe a Néptanítok lapja is pontosan bejegyezve lenne; hogy így mintegy kényszerítve lenne illető pályatársam a lap pontos összegyűjtésére. Ha valamely száma nem érkezett meg, a tanító — mert felelős \olna érte — reklamálná, mivel tudom, nem annyi számot nyomatnak, mennyire szükség vaij, hanem többet, s így megküldené a kiadó hivatal a hiányzó számot készségesen. Mily boszantó, midőn szeretne olykor az ember valamely régen megjelent cikket olvasni, talán fel is használni, de nincs, nem lehet, mert a hivatali előd fidibust gyártott a szerencsétlen Néptanítók lapjából. Pedig mi tanítók, kiknek nem igen telik egyszer, másszor megjelenő fontos művet meghozatni használatra, az iskolákat fentartók pedig vajmi ritka helyen tartanak tanító könyvtárt, nem nagy hasznát vennénk-e a húsz vaskos kötetet Kitevő Néptanítók lapjának, ha meg volna az iskola tulajdonában ? Husz kötetnyi könyv, mennyivel már a Néptanítók lapját meggyiijtő tanítók bírnak, már ez is egy egész könyvtárt képvisel sok és gazdag tartalmával. Nem szépen lehetne-e hozzá évenként a megjelenő szak.könyvek közül beszerezni ? Hiszen az országos törvény is módot nyit a tanító-könyvtár előállíthatására, midőn kimondja : a büntetés (mulasztási) pénzekből iskolai szükségleteket kell beszerezni. Lehetne a Néptanítók lapja mellé, illetőleg szükséges volna, egy szaklapot (Pádagogiai szemle) járatni, mert mentül több oldalról vitatott, illetve felfogott munkát olvasunk annál biztosabb alapc n áll gondolatunk. Továbbá ismertebb pádagogusok munkáit, vezérkönyveket is kellene beszerezni ; mert valamint földművelőt eke nékül, csizmadiát kaptafa nélkül lehetetlen képzelni, úgy jó, valóban jó néptanítót sem lehet képzelni, ismeret bővítő eszközök nélkül. Ha földrajzot, avagy történelmet magyaráz a tanító, miből merít magának anyagot a tantárgyak hű és élvezetes magyarázásához ? ha nincs neki vagy iskolai könyvtárában meg p. o. Horváth M. vagy Kerékgyártó-féle történelmi könyve; a földrajzot pedig, hogy száraz tantárgy ne legyen, ki kell cifrázni való történetkékkel vagy útileirásokkal; de ha nem bírja p. o. a következő műveket : Széchényi utazása Keleten, Vámbéry utazása Közép-Ázsiában, Stanley utazása Közép-Afrikában ; hasznos könyvek még Mentovich, Xanktus, Király Pál és Ballagi féle könyvek. Egyszóv al, a milyen hasznos a pádagogiai lapok, könyvek olvasása, ugyan e célra nélkülözhetetlen a fentebb mondottak bármelyike is. Miután — tisztelet a nem kevés kivételeknek — sok helyen hiányzik a jó akarat, a kor kívánalmának kellően megfelelő, berendezett iskola, a jobban gondolkodó tanító-társaim nevében felkérem iskoláink fó-felügyelőit, találjanak utat és módot arra, hogy ha eddig nem volt is meg teljes számban a Néptanítók lapja, ezután minden iskola-könytárában mesr legyen. S hassanak oda, hogy egy némely szükségesebb vezérkönyveket is beszerezzenek. Legalább alkalom nyittassék a tanítóképezdébe vitt, később onnan kihozott s még szűkkörű ismereteit a tanító könyvtár használata által az illető tanítónak kibővítenie. Csak így érhetjük el a társadalom becsülését s leszünk rá érdemesek, ha minden szabad időnket értelmünk tisztázására és öregbítésére fordítjuk. Nem kell tehát a mitsem tevés puha párnáján pipázásal tölteni szabad időnket, mint leginkább falusi pályatársaink némely része tesz korbeli különbség nélkül; hanem olvassunk, dolgozzunk, hogy méltó tagjai lehessünk a népnevelők táborának. Engedjenek meg kedves pályatársaim , hogy ily leplezetlenül mutattam fel a valót, de mint előbb irám, a szomorú tapasztalat indított erre. Feljebb valóimnak pedig kérem — bár ezzel új teherrel járó — bölcs intézkedését, ez iigy mihamarább foganatosítása végett, mert a ki munkálkodik nem unatkozik. Ordason, 1887. október hóban. Somogyi László, néptanító. A magyarorszagi tanítók országos segély-egylet ügy eben szerkesztőségünkhöz beküldött alábbi felhívást s a bennük ismertetett »Eötvös-alap*-ot, mint a hazai tanítói kar nagyfontosságú jótékony intézetét melegen ajánljuk olvasó közönségünk hathatós pártfogásába. — »A magyarországi tanítók •» Eötvös-alap*-ja, mely a hazai tanítók özvegyeinek és árváinak, valamint a nyugalomba lépő kiérdemült agg tanítóknak 50—100 frtnyí segélyösszegeket és felsőbb iskolákba járó jelesen tanuló tanítógyermekeknek 50—IOO—200 frtnyi ösztöndíjakat nyújt, jótéteményeit felekezeti és nemzeti különbségre való tekintet nélkül osztja ki. Ezen országos jótékony egyesület 12 évi működése alatt 129 róm. kath., 59 ev. ref., 59 ág. hitv. ev., 5 unit., 4 gör. kath. és 40 izr. vallású, összesen 295 tanítói csaladot segélyezett s e célra együtvéve 22,180 frtot utalványozott. Ezenkívül két ízben tekintélyes összegeket gyűjtött az árvíz sújtott vidékek tanítói számára, és 9 év óta két egyetemi tanulónak, a kikvidéki tanítók fiai közül választattak, évenké.it 120—120 összesen 2160 frtot juttatott irodai segédkezésiikért, továbbá a tanítók országos árvaházát is 500 frtnál többel támogatta. — A tanítók ezen országos jótékony intézete azonban még ma is sokkal gyöngébb, semhogy kitűzött