Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-13 / 46. szám

szép feladatának a legszerényebb mértékben is megfelelhetne. Évenkint igen számos folyamodót üres kézzel kénytelen az »Eötvös alap« jótéteményeit osztó országos bizottság elutasítani, pedig épen most, ez idő szerint kezdődik az »Eötvös alap« legnehezebb korszaka, minthogy napról-napra szaporodnak azon kiérdemült tanítók, a kiket pénzügyi tekintetek következtében az 1875-diki országos tanítói nyugdíj törvény csak azért zárt ki a tanítói nyugdíj-intézet áldásaiból, mivel e törvény szentesítésének idejében már betöltötték volt életöknek 50-ik évét. Ugyanezért az »Eötvös-alap«-ot gyűjtő és kezelő országos bizottság azon alázatos kérelemmel fordul a hazának minden egyes hű fiához, különösen pedig a népoktatás-ügy iránt melegebben érdeklődő iskolaszéki tag urakhoz és a királyi tanfelügyelőségekhez, fogadják az »Eötvös-alap« ügyét hathatós pártfogásukba és figyelmeztessék a hazának polgárait is arra, hogy emlékezzenek meg filléreikkel a nemzet legszegényebb napszámosainak jótékony egyesületéről. A haza minden egyes néptanítóját pedig ezennel ismételve felszólítjuk, lépnének azon néhány ezer lelkes kartársaik sorába, kik már évek óta hetenkint 2—2 krral évenként 1 frttal járulnak a kartársi közérzület és szeretet szent oltárához, annyival is inkább, mivel hogy ha a hazának minden egyes néptanítója ezen aránylag csekély összeget meghozná, országos jótékony intézetünk évenként 25,000 frttal gyarapodnék és a magyar tanítóság hozzá méltó önérzettel tekinthetne az »Eötvösalap í-ra, mint olyanra, a mely még a németországi tanítók Pestalozzi alapját is felülmúlja, nemcsak a célt, hanem áldásos működésének sikerét tekintve is. — Tisztelettel alulírottak készséggel szolgálnak gyüjtőivekkel és alapszabályokkal minden egyes iskolai hatóságnak és iskolának, a mint erre levelezési lapon felszólíttatnak. Eddigelé kibocsátott gyüjtoioeinknek gondozóit pedig alázatosan kérjük az »Eötvös-alap* országos bizottságának nevében: legyenek szívesek azokat a gyűjtés eredményével együtt az * Eötvös- alap* pénztárnokához, Orley János fővárosi tanító úrhoz (Budapesten, VIII. ker. ősz-utcai közs. el. iskola) legkésőbb 1888. január 10-ig beküldeni, hogy a nyilvános nyugtatványozást a »Néptanítók Lap*-jának hasábjain eszközölhessük. A midőn a magyarországi tanítók >Eötvösalap «-jának érdekében fölemelt esdő szózatunkat e becses lapok mélyen tisztelt olvasóinak kegyes pártfogásába ajánljuk, maradtunk kitűnő tisztelettel Budapesten, a tanítók »Eötvös-alap*-jának bizottsága nevében Péterfy Sándor, elnök. Luttenberger Ágost, titkár. TÁRCA. A régi jó öregek. A »jó pásztor* lelkiismeretes gondossággal megválasztja a területet, melyen nyáját legelteti, ép oly szorgosan ügyel a forrásokra, melyekből itat. Mivel a prot. istenitisztelet legfontosabb része az igehirdetés : rendkívül nagy jelentőséggel bír, hogy milyen forrásokból merítjük prédikációnkat. A mai prédikáció-irodalom bő termése mellett, úgy látszik, felesleges s kárba veszett munka, a régi tarlókon böngészgetni. Nagy munkába kerülne az avult köntösű, ódon nyelvezetű öregeket divatosan fölöltöztetni; s kérdés : van-e bennük használható s tanulmányozni való ? Megérdemlik-e a vesződséget, a mikor a maiak szépen s minden fáradság nélkül bőven adnak minden kigondolható alkalom s ízléshez valót ? Rendkívül téves, sőt veszélyes ez a megszokott hiedelem. íme bemutatunk néhány régi jó öreget, kiktől sokat s bizonyos tekintetben többet tanulhatunk, mint a maiaktól. I. G o m b á s i. A mult szazad Hetesyje és Könyves-Tóth Kalmánja egy személyben. Jelenben már kevéssé ismert s még kevésbé méltatott kivá'ó predikáció-irónk. Ilomiletika-iróink — Tóth Ferenc, Zsarnay, Tóth Mihály és Mitrovics — nem hivatkoznak rá; miből azt lehetne következtetnünk, hogy nem tartják őt példányszónoknak, beszédeiben nincsenek szembeszökő rethorikai figurák, kitűnő szerkezet, meglepő invenció, eszmegazdagság ; vagy — a mit Mitrovics felszokott használni — nincsenek kirívó hibái; szóval: nincs benne semmi érdekes, a mit követendő, vagy kerülendő például fel lehetne mutatni. Közönséges hónak tartják, kit külön méltatni nem szükség, elég egyszerűen megemlíteni, hogy »fuit« ; és síriratul fejfájára vésni: »Sem nem rosz ez, sem nem jó, Mind csak hiábavaló.* Nem méltányos, nem igazságos! A jó Gombasi példányszónok. Igaz, nem rethorikai szempontból; de sok más tekintetben nagyon sikeresen lehetne rá a Holetikákban hivatkozni, s mint látni fogjuk, méltóbban, mint sok jelenkorira. 0 a -»f'<dusi prédikátorok« mintaképe; saját vallomása szerint »falusi pred kációkra kivánt utat mutatni « Kérem, ne tessék kicsinylőleg mosolyogni! A mi gyülekezeteink nem Genf, Berlin, London, még csak nem is Pest s Debrecen; a mi gyülekezeteink falusi fö'dmíves népből állanak. Ezek nyelvén tessék beszélni, hogy épülhessenek 1 Nagy mesterség ám ez. A mai források után hirdetni ezeknek az igét annyi, mint a népdalok, tilinkó és cigányzenéhez szokott népünket zongora-rapsodiák s ábrándok, opera-áriák élvezetére utalni. Az új nemzedék, ha nem irtóznék a régieknek már csak nevük s alakjuktól is, feltalalván valami öreg papi könyvtárban Gombásit, némi kis munkával sikeresebben használhatná, mint Hetesyt, vagy K. Tóth Kálmánt. Nem becsmérlem egyiket sem. Jó és dicséretes dolgot cselekedtek, midőn megismertették s izelítették a külföld jeleseit, s úgy tudom, átültetett munkáik eléggé használatnak s kelendőségnek örvendenek. Gombási ugyanezt tette ezelőtt egy századdal, egy maga, a mit ők ketten. Csakhogy ő »falusi prédikációkat* csinált az akkori nagy mesterek műveiből. És ha most Hetesy Gombásit adná új öltözetben, nem cselekednék roszat; mivel a készet, sült galambot röptiben szájába váró kornak a mult század legkitűnőbb francia, angol és német termékeit nyújtaná s azon felül egy, s mástól eltérő s elhanyagolt, de — szerintem helyes iránynak kovethetésére mutatna ösvényt, a mi már maga is nagy nyereség lenne. E jó öreg »falusi prédikátor* életviszonyairól — fájdalom — alig tudok többet, mint az Új Magyar Athenás mond. A mult század második felében Erdély különböző részeiben hivataloskodott s bizonyára nem valami szerencsés körülmények között; mert sok helyen megfordult s úgylátszik nem feljebb-feljebb, hanem alább-alább szállólag. Prédikációit sem a maga erejéből, hanem valami ismeretlen és önkénykedő Maecenás gyámoh'tásával adja ki. A Maecenás fentartja magának, hogy meghatározhassa :