Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

7-diki panaszom előtt Zs. »hűséges« beszámolásai dacára a számvizsgáló bizottság (ha ugyan létezik ilyen bizo­nyítványi dijakés önképzőkört pénzek számára f) nem birt tudomással Zs-nak több rendbeli zsarolásairól, sőt a kerületi gyűlés még f. é. augusztus 1 o-dikén is csak az »ifjúsági alap« (1?) »magas« kamatait említi; továbbá a zsarolási ügy jegyzőkönyvei azt tanúsítják, hogy Zs. csak panaszom után készíttetett több évről számadást, még pedig növendékek készítették azt három héten át (jan. 10-től febr. 9 ig) 1 És lett is sikere e számadásnak, mert e három hét alatt az állítólagos 1 frt őo kr. pénz­alapból egyszerre 23 frt 30 kr. ifjúsági pénzalap lett! Kérdés tehát : lehet-e általában »hűségesnek* jelezni a számadást, ha az elszámolandó bevétel ismeretlen (pl. bizonyítványok 1—4 frtnyi dija stb) Vagy pedig : mért lett az én panaszom után beszüntetve oly bevétel s az a kamat, melyről előzőleg a »hűséges* beszámolás kifogás nélkül tudomásul vétetett volt, a melyet a 36. pont is kifogás nélkül említ ?! Már az eddig felhozott tények s körülmények megingatják a jegyzőkönyvi 36. pont alap­jainak hitelességét. De továbbá a nm. minisztériumtól érkezett leirat szerint a tanfelügyelői feljelentésben nemcsak a zsaro­lás ügye támadtatik, hanem a tanitó-képezdében kőzve­tetleniil tapasztalt tanszervezeti hiányok is. Csak egy-ket­tőt említek közülök : Zs. igazgató tanulókat a tanítás látogatásatói eltilt (hivatalos látogatása alkalmával a tan­felügyelő tapasztalta ezt); ugyanaz a magyar nyelvet hiányosan beszéli; a tanítóképző intézetnek az 1868. XXXVIII. t. cikkben követelt gyakorlóiskolája nincsen stb. Ugyan ki »vádaskodott* e hiányokról? Senki más mint a kir. tanfelügyelő személyes tapasztalata. Mákok­nak is vannak ilyen tapasztalaik, mert könnyen szerez­hetők! Ha tehát a ker. gyűlés jegyzőkönyve csak a kir. tanfelügyelő » értesítéséről* bir tudomással, ugyan mért nem említi a zsaroláson kivül annak egyéb panaszait is, amelyek talán nem »alaptalanok* s amelyek elintézése csakugyan a kerül, gyűlésre vár. Folyó évi szept. 9. főt. püspökünk Eperjesen levén, egy ülésben tudomásomra adta azt, hogy a folyó év augusztns 10-iki kerületi gyűlés de me sine me rosza­lását fejezte ki amiatt, hogy a tanítóképezde két tanára, én és Gamauf, a tanítóképezdei visszaélés orvoslását nem autonom hatóságunknál, hanem világi fórumnál kerestük. Tanuár 7-iki panaszom alaptalanságáról szó sem volt, mert hiszen a zsarolás csak az én panaszom és a püs­pök úrnak február 17-diki rendelkezése folytán szűnt meg. A roszalás hallatára kijelentettem, hogy minden szóbeli s esetleg írásbeli roszalás ellen tiltakozom, s tilta­kozni fogok, mivel nem én vagyok a vétkes. Megjegy­zendő, hogy ugyanezen szept. 9-iki ülés más kész ha­tározattal is meglepte a tanárokat, mely épen nem hozatott a tanító-képző »tanári kar meghallgatásával. < E meglepő határozat szerint Zs-nak igazgatói lemondása elfogadtatván, helyébe H. J. theologiai rendes és dékán tanár neveztetik ki képezdei igazgatónak és egyszersmind tanárnak azon paedagogikai tárgyakra, melyek jelenleg a lemondott igazgatótól Zs-tól elvétettek, Hogy mért vé tetett el Zs-tól az igazgatóság és a paedagogika, annak odaadatolása elhallgattatott úgy a szept. 9-diki ülésben, mint a kerületi gyűlés jegyzőkönyvében. E kinevezés és gyámkodó új igazgatóság ellen legjobb belátásom szerint mint >helytelen* ellen felszólaltam az ülésben. Okaim voltak a felszólalásra. Mert először is a kerületi szerve­zet elég tapintatosan csak tanító-képezdei »rendest tanár igazgatóságát ismeri a tanító-képeidében; másodszor mert H. J. a kinevezett theol. tanár a theologiai fakul­táson átlag 16 órában, a jogi akadémián combinálva 12 órán, a gymnasíumban combinált 4 órán tanít; és az új kinevezés folytán most még a tanító-képző intézetben ís legalább 4 órán a paedagogikát, tehát összesen vagy 26—30 heti órán tanítani köteles; így félő, hogy a pae­dagogika ismét c?ak mellékes tárgy marad. Felszólaltam harmadszor azért is, mert a tanító-képző intézetben a kiadás szükségesebb volna p1 . gyakorló iskola fentar­tására, mint ilyen minőségben beállított pótló-tanár dí­jazására. Mindkét felszó'alásomra csak annyit kaptam felele­tül, hogy *a felsőség intézkedésébe bele kell nyugodnia a tanárnak €, és hogy az a felsőség »talán csak nem fogja a tanárokkal együtt rendezni az intézet ügyeit.* És talán bele is nyugszom a sic volo, sic jubeo elv alkalmazásába, ha személyem az igazság ellenére még a kerületi gyűlés jegyzőkönyvében is meg nem támadtatott volna, még pedig azon okadatolással, hogy jan. 7-diki panaszom »alaptalan* volt, és hogy a kir. tanfeliigyelőségnél kerestem orvoslását. Annyit tudok magam, tud a collég, igazgató, tudnak íigytink vizsgá­lati jegyzőkönyvei, és helyes informatio mellett tudha­tott volna a kerületi gyűlés is, hogy Zs. J. igazgató ellen panaszomat én (tehát még Gamauf se) folyó évi január 7 dikén saját autonom fórumánál (tehát nem »illetéktelen helyen*!) adtam be; hogy e fórum vizsgálta is és ala­posnak Ís találta panaszomat; végre hogy e vizsgálatról jegyzőkönyvek is vannak, melyek mást mondanak mint a 36. pont. Kérdezni vagyok kénytelen: miféle adatok s bizonyítékok alapján hozta a kerületi gyűlés a fent idé­zett előterjesztést s roszaló határozatot ? bírt-e kellő tu­domással a tanító-képző intézet régibb s legújabb ügyei­ről ? meg volt-e győződve határozata gazságáról, midőn intézete két tanárát a nyilvánosság előtt megbélyegezni akarta és midőn a roszalás mellett mégis engem említett (következetlenül!) igazgató-jelöltnek! A tanár, még ha némelyek szerint »csak tanár* is, tudtommal nem arra való, hogy valamely személynek vagy körnek kellő vizs­gálat nélkül találomra játékszere legyen. Bizonyos, s ez némikép mentő körülmény, hogy a határozathozók egy része a tanitó-képezdei eseményekről s ügyek állásáról kellő tájékozottsággal nem bírt, és most sem bír, amiről az a tény tanúskodik, hogy épen a zsaroló nem sújta­tott roszalással, hanem mentegeltetik a jegyzőkönyvben, és a mely tájékozatlanságról helybeli s vidéki egyének (lelkészek, tanárok stb.) vallomásaiból győződtem meg. A kerületnek ismernie kellene saját intézete körülményeit és munkásait, kiválóan azokat, amelyekről s a kikről határozatot hoz ; vagy ha azokat nem ismeri, vizsgálja és vizsgáltassa részrehajlatlan megbízottak által, és mondja ki a roszalást ott, ahol annak helye van, s arra aki azt megérdemelte. Elmondott és egyéb tények (1. még alább 1) alap­ján a fentidézett roszaló határozat ellen jelenleg is ha­tározottan tiltakoznom kell, s azt méltatlan támadásnak jeleznem, mert igazságos úton ki nem mutatható, hogy roszalásra érdemes vagyok. Jó lett volna felkutatni, me lyek azok az »alaptalan* vádak, továbbá, melyik az az »illetéktelen hely* melytől én vagy Gamauf társam a tanító-képző ügyek elintézését kívántuk; és ha illetékte­len hatóság avatkozott be, ugyan ki és mely körülmény vagy mulasztás okozta a beavatkozást?! Tiltakozásom mellett másrészt egyéni s tanári becsületem és az ügy ismerete érdekében — ha szükséges lesz — külön irat­ban leszek kénytelen részletes felvilágosítást adni tanító­képző intézetünk viszonyairól és ezekkel szemben tanú­sított eljárásaimról.

Next

/
Thumbnails
Contents