Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

A 36. pont értékére vonatkozólag itt közlöm a ; sárosmegyei kir. tanfelügyelő úr nyilatkozatát is, melyet kérelmünk folytán adott, s mely híven a következő. »Mélyen tisztelt Tanár urak! F. évi okt. hó-21-én kelt s hozzám intézett becses levelük folytán, megtámadott becsületük megóvása érdekében kijelentem önöknek, hogy Zsarnoviczky tanító-képezdsi igazgató zsarolási stb. ügyében Önök nálam orvoslást nem kerestek, s mint fórumnál nem is vádaskodtak, sőt belátásom szerint ezt nem is tehették, amennyiben ily ügyek elintézése első sorban az autonom hatóság feladata. Több ízben tett iskolalátogatásom alkalmával s a tanképesítő vizsgálatok folyamán szerzett személyes tapasztalataim alapján én önöket minden tekintetben ügybuzgó, szakképzett, szorgalmas és lelkiismeretes tanárokul ismertem, kik az intézet javát előmozdítani színvonalát emelni kívánták és tudták. Ezen megyőződésemet kívánságukhoz képest mindenkor és mindenütt kész vagyok kijelenteni. Egyebekben tudtokra adom, hogy az eperjesi képezdében felmerült bajok és panaszok orvoslása a hivatalos dolgok közé tartozik s azokra nézve Önöknek e bizalmas levélben mindennemű felvilágosítást meg kell tagadnom. Maradtam kiváló tisztelettel Eperjesen 1887. okt. 22-én. Tergina Gyula.* Ezekkel ki van mutatva az állítólagos »alaptalanság* és az »illetéktelen liely.* Fabriczy János, tképezdei tanár. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. 1. A Thümmel-féle pőr nagy port vert föl a német prot. közgondolkozásban. Mint ismeretes, Thümmel remscheidi lelkész a kath. egyház és inslitutióinak megtámadása és gyalázása miatt 9 havi fogságra ítéltetett, mely körülmény a rajnai tartományegyházon kívüli protestánsokra is mély benyomást tett. A bírói eljárás a misét, a Máríatíszteletet, s a kényszercelibátust stb. a római egyház ideális jelentőségű és fontosságú institutóinak deklarálta, s ezeknek megtámadását a római egyház ellenei övetett vétségnek mondotta, holott mint Ilichter berlini lelkész a Websky-féle K.-Z. 1887. 30 számában helyeden kiemelte — az evangyéliom egyháza ezekben a velők összekötött visszaélések miatt csakis Isten-, keresztyén- és bib'iae'lenes^tényeket láthat. Gelderni segédlelkész korában a paplakot egy úrnapi körmenet alkalmával megakarták koszorúzni, a mi prot. tudával ellenkezett s azt meg is akadályozta. Egyik heves nyilatkozata, hogy a rómaiak *egy sült istent* imádnak, biróság elé került, azonban fölmentetelt, mivel az eg) házfi előtt tett ezen túlerős megjegyzése a nyilvános gyalázásnak színével nem bír. Remscheidba áthelyezve újból magára vonta a római papok őrködő figyelmét, a midőn egy kath. halottat eltemetett; megtámadták egy kath. Winkelblattban, amire Thümmel a »Remscheider Zeitung* 1886 jan. számában azzal felelt, hogy nemcsak a fentebbi nyilatkozatot ismételte, hanem az ostyának imádását a misében egyenesen bálványimádásnak nevezte A személyeskedésektől eltekintve, vádlott lelkész, ki 3 havi fogságra elitéltetett, idáig semmit sem tett, a mit a református hitvallások meg nem engednének. Mert arra a kérdésre : »Mi a különbség a pápai mise s az úrvacsora között?* azt feleli a heidelbergi káté: »A mise alapjában véve nem más, mint Jézus Krisztus egyedüli áldozatának és szenvedésé' nek megtagadása s elvetendő istenstelenség« ; tehát itt »elvetendő istentelenség,* Thümmelnél »bálványimádás.« Ezt pedig nevezett lelkész felekezeti támadásokra mondotta ki, s ily értelemben nyilatkozott az elberfeldi zsinat is. Azonban Thümmel lelkész még tovább ment a személyes támadások terén. »Rajnai bírák s római papok* című röpiratában nemcsak az ítéletet, hanem az őt elitélő bírákat is megtámadta, s részrehajlással és ultramontán érzelemmel vádolta őket, mely személyes támadást Ilichter szerint méltán sajnálja az egész protestántismus. Tévedtek azonban elitélő bírái is, a midőn a római egyház elleni küzdelmet a tekintély elleni küzdelemnek jellemezték, mert ez esetben reformátorainkat is el kelene Ítélnünk, mint a tekintély elleni harcosokat, a mivel azonban egyszersmind az is van kimondva, hogy a reformátusok nyilvános hitvallása Németországban büntethető. S habár az ágostai hitvallás nem szól oly merev alakban a mise elitéltetéséről, mindamellett Luther eléggé élesen jellemzi azt s a tisztetése rendezett úrnapját a schmalkaldi cikkekben. Úgy látszik az elberfeldi vádlók a középkori állameszmének s jogi rendnek képviselői, a mely szerint a csalhatatlan pápa egyházán gyakorolt kritika az isteni tekintély elleni támadásnak van bélyegezve. 2. A prot. theol. irodalom újabban több breses művel gazdagodott. Iloltzmam straszburgi s Weiss berlini tanár új-szövetségi bevezetéseit legközelebb Bleelc jeles műve követte, a melyet Mangold bonni tanár rendezett sajtó alá 4. kiadásban, s igen érdekesen ismertet Brückner karlsruhei lelkész a Websky-féle K. Z. 1887. 27. számában. Igen szépen tárgyalja a synoptikus evangyéliumok kérdésénél Máté elsőbbségét, az ősevangyéliom kérdését, Márk hypothesisét, s az új szövetségi kánon egyes könyveire vonatkozó újabb bírálati felfogásokat. Gass heidelbergi tanár is befejezte »A ker. ethika története* című 3 köteles nagy művét, s óhajtandó volna, hogy »A ker. hittan története* című 4 kötetes művét is befejezze, a mennyiben — m'nt ismeretes — csak Schleiermacherig tárgyalja azt. A ker. erkölcstanra nézve Neander régebbi műve méltó kiegészítését találja Gass fáradozásaiban. A Köstlin és Biehm halle-wittenbergi theol. tanárok által szerkesztett »Síudien und Kritiken* jelen folyamának immár megjelent 4 fü/.ete hasonlóan igen érdekes tartalommal bír. Főbb értekezései : Schmidt boroszlói tanár »Principielle Fragen der Symbolik*, hol az eg) es tanrendszerekre s a symbolika tárgyi beosztására nézve sok tekintetben új és eredeti felfogással találkozunk, továbbá Steude *Vertheidigung der Auferstehung« J. Christi*, a hol a feltámadásra vonatkozó újabb apologétikai kérdéseknél a tanítványok feltámadási hitét veszi alapúi, s Buhl a római levél theocliceáját fejtegeti érdekesen. A Bassermann heidelbergi theol. tanár s Ehlers frankfurti lelkész ál al szerkesztett »Zeitschrift ftir prakt. Theologie« című folyóiratban Bassermann cikke a bírálatról, s Seyerlen hosszabb cikke az episcopatus keletkezéséről az egyházban tűnik ki, mely utóbbi folytonos tekintettel van a Hatsch—Harnaclc-féle hypothe.-isre. Ezen értekezést gazdag irodalom, beható forrástanulmány s tárgyalás jellemzi. 3. Az ,,Evangyeliomi szövetség", mely az evangy. prot. érdekek megvédésére majnai Frankurtban alakult, a maga positiv működésével éles vita tárgyát képezi úgy a római, mint egyes protest. egyházi lapokban. Ugy a római mint a prot. sajtó nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy itt egy nagy horderejű és messze kiterjedő vállalatról van szó. A római lapok — m:

nt Beyschlag tanár »Deutsch-Evang. Blátter* című lapjának októberi füzetében — helyesen megjegyzi — tele vanr.ak á'szentes-