Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

és a magyar protestáns tudományos irodalmi társaság alapító tagjaivá lenni igyekezendnek, a mi már magában véve is 285 tagot tesz kí s átlagos számmal 1425 írt évi jövedelmet biztosít ; úgy szentül megvagyok győződve arról is, hogy tehetős nagy egyházaink közül összesen legalább 50, főiskoláink közöl 10, tanáraink közül legalább 30, lelkészeink közül legalább 80 és tehetősebb világi férfiaink, híveink, egyháztagjaink közül legalább 50 a társaság tagjává válik, a mi 220 tagot tesz ki és átlagos számmal 1100 frt évi jövedelmet biztosít és így kerek számmal legalább 2500 frt évi jövedelemre számíthatunk, a mi, míg gazdagabb alapítványokat is kapunk mert hiszen az nem lehetetlen, sőt valószínű, legalább a kezdet elejére még is csak elégséges. S ha egyszer él, majd fejlődik. Az életre való eszme az életbe kilépve, önmaga szokta magának biztosítani az életet ! Eire nékünk különösen itt az ev. Tisza-kerületben van több szép, lélekemelő példánk. Nem olyan nagyon régen, gyermek koromban hallottam hogy előállott egy buzgó, apostoli buzgalmú férfiú és lelkesen hirdeté, hogy szükség van rá, miszerint egy intézet alakíttassék, mely a keriiletbeli papok, tanárok tanítók özvegyeinek, árváinak szomorú sorsán változtatni, azokat az éhség az inség és nyomor ellen biztosítani volna hivatva. Es a hatvanas évek elején e férfiú saját egyházában hallottam e szavakat: »a mi nagytiszteletű urunk (akkor már esperes, ma püspök) igen jó, nagyon jó pap, csakhogy nagyon sokra kéreget.« Kért és kért a nyugdíjintézetre stb. és ime ez intézetnek tőkéje ma i6o,ooo-en felül áll! (1886. dec. 31 volt 158,890 forint 1 krajcár !) Hasonló története van az ev. tiszakerületi tanító képzőintézetnek. Nagyon jól emlékszem még azon időre, midőn még majdnem kizáró'ag egy nemes gondolkozású egyes egyház támogatására volt utalva. Alig mondhatni akkori életét másnak tengődésnél, pedig a mit azon egy egyház, a nyiregyházi érette tett, sok volt. Majd felkarolta azt a kerület, akadt azután Maecenása. Zsedényi Ede, az áldott Zsedényi az ő 20 ezer forintos alapítvá' nyával, s ma több mint 108 ezer forintnyi alapja van. (1886. dec. 31. 107,125 frt 76 kr volt.) Mit mondjak a kerületünk buzgó, bölcs püspöke által a semmiből teremtett, a kerület nagylelkűsége által felnevelt hittanintézeti, ker. árvaházi, felsőbb leánynevelőintézeti alapokról ? Mit mondjak az ev. egyet, theol, akadémiáról? A »Luther társaságró«-ról ? Avagy mit mondjak az egyetemes evangyélmi gyámintézetről ? A protestáns lelkesültség szülte, a protestáns lelkesülés tartja fenn, a szeretet ád neki lelket, szeretet, a melyet maga is gyakorol, közvetít. Sokan, nagyon sokan igen erősen kételkedtek azon : vájjon lehetséges lesz-e a múltban egymástól oly igen elszigetelt ev. ref. egyházkerületeket egyesíteni, vagy csak közelebb hozni ? És íme az egyház szeretet megteremtette az egységet ott, hol a századok hosszú folyama alatt az egység képzelhetlen volt. És íme az egyház bölcsei a széthullott tagokból (»di'sjecta membra«) a debreceni országos ev. ref. zsinaton teremtettek egy olyan egységes organismust, olyan egységes ev. ref. egyházat, mely nemcsak belső súlyával, de már külső alakjával is imponál! Szóljak-e a mi magyar protestáns egyházias életünk legújabb csodálatraméltó alkotásáról, az ev. ref. domesztikáról ? Figyelemmel kisértem azon nehéz küzdelmet, melyen az eszme megvalósítása előtt keresztül ment érdeklődéssel néztem, miként volt kénytelen még a legújabb időben is az útjába álló akadályokat lassan-lassan s talán nem is némi keserűség nélkül leküzdeni. De győzött, hála Istennek győzött és íme hány ezer egyháztag, hány száz egyház, hány száz lelkész stb. nézhet immár nyugodt lélekkel a jövőbe! íme ! áldását árasztja mindenfelé ! Egykor gyakran volt szó arról, hogy jó volna, célszerű, sőt szükséges volna egy protestáns egyetem. Es a protestáns közönség alig értesült róla, már is akadt egy olyan nemes lélek, nemes lelkű alapító, a ki tudtommal 25 ezer forintot ajánlott e célra és — és ha más okokból ezen kérdés le nem vétetik a napi rendről, nem egy nemes, áldozatkész barátja lett volna e szép eszmének 1 De miért hozom én ezt itt mind fel ? Megmondom őszintén! Szeretném, ha más is oly erősen bíznék a magyar protestáns tudományos társaság jövőjében, mint a milyen erősen bízom én. Szeretném 1 De e bizalom csak akkor lesz alapos, ha be áll az, a mire én számítok és a mi nélkül a magyar protestáns tudományos irodalmi társaság útra sem kelhet, t. i. hogy minden öntudatos, egyházát szerető, a protestáns egyházban az emberi élet szabadságának, a tudomány haladásának, a művelődés előremenetelének, az evangyéliomi szeretet legfőbb biztosítékát látó keresztyén, a ki magát protestánsnak vallja, meggyőződik arról, hogy a magyar protestántismusnak (ev. reform., ev. ágost. és unit. egyháznak) szüksége van ezen társaságra, másrészt, hogy ezen társaság céljait előmozdítani mindenkinek, a ki csak teheti, erkölcsi kötelessége, mert ezen társaság prot. egyházunk nevével forr össze, a mint születik, sikere egyházunk sikere, szégyene prot. egyházunk szégyene. Mert, ha nem rendelkezik is az állam által egykor oly túlságosan ellátott r. kath. egyházhoz hasonlóan kimeríthetlen segédforrások felett, s ha nem is számíthat arra, hogy a Szent-László és Szent-István társulat hatalmas eszközeivel fog rendelkezni, mert hiszen a protestáns egyház szegény, hogy az legyen, gondoskodott arról egykor az állam, midőn olyan elveknek hódolt, hogy »faciam Hungáriám mendicam, deinde catholicam !«: de mindenesetre méltónak kell lennie a protestáns egyházhoz azon társaságnak, a mely az ő aegise alatt keletkezik, fellép és működik. Ám tehát fel! A megnevezett, a felmutatott dicső jelek, dicső nyomok lelkesítsenek a munkára, öntsenek bizalmat szíveinkbe, a kibontott zászló kötelezzen az áldozatra és ne feledjük, hogy mindenkor bebizonyult: »Segíts magadon, az Isten is megsegít!« — Végül is »Nem lehet az, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt! c Eperjes. Hork József. ISKOLAÜGY. Egy ref. egyházjogi kérdés. Nyilt levél Magyarország jog- s különösen ref. egyházjog tudósaihoz és a református egyházak és iskolák administratiójára hivatott férfiakhoz. N.-Szalonta város 1861. október 20-án tartott közg) ülésében 132 katasztrális hold és 1075 • öl földet szakított kí a tulajdonát képező orosi pusztán az akkor