Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

ev. ref. hitvallású n. szalontai gymnasium alapjául és azt a n.-szalontai ev. ref. egyház kezelése és felügyeletére bizta, mint a fentebbi napról keltezett közgyűlési végzés, illetőleg alapító-levél mondja: »oly világos feltétel alatt, hogy azt a nevezett egyház egyedül és kizárólag, csupán a meghatározott célra, t. i. a helybeli ref. iskola gymnasialis osztályainak felállítására és fentartására jövedelmeztethesse.« »Azon nem remélt esesben pedig, ha a gymnasialis osztályok bármi oknál fogva meg fognának szűnni, az átadott földterület jövedelme az egyház e'őljáróinak lelkiismeretes felügyelete mellett tőkésítendő legyen mindaddig, míg a feltételezett akadályok elenyészendenek. És az ily módon tőkésítendő jövendelmek szintén a kitűzött célra fordítandók.* Az alapító-levél itt idézett sorai betű szerint beiktattattak Bihar-Zsadány község — melynek határában ama földbirtok fekszik — 451. számú hiteltelekjegyzőkönyvébe is, melyben amaz adományföld a n.-szalontai gymnásium tulajdonául bejegyeztetett. Ugyancsak N.-Szalonta város 1871. december 28-án bizonyos úrbéri egyezségből folyólag 1200 Q ölével számított 50, azaz ötven hold földet adományozott a gymnasiumi alapnak. Ezen földek megtakarított jövedelméből — hozzá számítva azon IOOO, vagy az időközi tőkésítétt kamatokkal együtt 1400—1500 forintot, mely összeg 1861 óta különböző egyének által szintén specialiter gymnasiumi célra adományoztatott vagy hagyományoztatott — 1886 december 31 ig egy 11,000 forintos »ref. gymn. alaptőke* alakult és ugyanazon jövedelemből szereztetett egy körülbelül 3000—3SOO forint értékű ház, tanári lakásul. 1875-ben az addig ev. ref. felekezeti jellegű VI osztályú gymnasium a n.-szalontai ref. egyház és N.-Szalonta város között 6 évre kötött szerződés értelmében »polgári iskolával összekötött, felekezeti jellegnélküli IV osztályú gymnasium «-má szállíttatott alá, s annak fentartására N.-Szalonta város által adott évi subventio mellett leköttetett a fentebbi érintett adományföldek évi jövedelme is, míg az akkor körülbelül 8000 forintot tevő »ref gymn. alaptőke* kamatai nem fordíttattak a vegyes jellegű intézet céljaira, hanem tokésíttettek azok, úgy hogy a gymn. alakptőke 1881. március haváig közel 11,000 forintra gyarapodott. 1881. március havában a szerződés újabb 6 évre megköttetett, úgy hogy az intézet előbbi cimének és jellegének megtartása mellett VI osztályra emeltetett s fentartására a gymnasiumi földek jövedelme mellett a 11,000 forintos »ref. gymn. alaptőke* kamatai is leköttettek. Ily minőségben állott fenn az intézett 1883, illetőleg az 1886/87-ik isk. év végéig. 1883-ban megalkottatott a középiskolai törvény, mely oly vegyes jellegű intézetet, mint a n.-szalontai volt, nem ismer el középiskolának, illetőleg gymnasiumnak ; a minthogy a középiskolai főigazgatói tankerületeket megállapító 17,916/1884. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletben a n.-szalontai iskola ki is hagyatott a nyilványos gymnásiumok sorából. De mert N -Szalontán a gymnasium úgy helyi, mint igen jelentékeny vidéki culturális és magyar nemzeti érdekéből rendkívül fontossággal bir, mégindult a mozgalom, hogy a vegyes jellegű intézet tiszta gymnasiummá alakíttassák át. Létre is jött erre vonatkozólag a szerződés 1885 tavaszán a n.-szalontai ref. egyház és N.-Szalonta város között, mely szerint a különben is életképtelennek bizonyult polgári iskola beszüntetésével az intézet »felekezeti jellegnélküli VI osztályú gymmnasiumá* szerveztetik a középiskolai törvény követelményei szerint, leköttetvén e célra a gymnasiumi alap föld évi jövedelme, a 11,000 forintos »ref. gymnasiumi alaptőke* kamatai, az összes tandíj; a fentartáshoz szükséges további összeget pedig a város adván. A n. m. vallás- és közoktatásügyi minisztérium azonban, bár a polg. iskola életképtelensége statisztikai adatokkal kimutattatott, a polg. iskola fentartásához ragaszkodván, vonakodott a szerződést megerősíteni, s midőn ismételt felterjesztés és küldöttségi kérelmezés után erre hajlandó volt is, a nyilványossági jogot, különösen az épületet illetőleg, súlyos feltételekhez kötötte. E feltételek között volt egyebek között az is, hogy az elemi népiskolák fejlesztessenek. És mert az elemi népiskolák, melyeket — a róm katholikusok és izraeliták csekély népességű iskoláit kivéve — ref. egyház tart fenn, nagyon hátra voltak maradva N.-Szalontán, mert a népiskolai törvény 18 éves volta dacára az ellemi iskolák mind a fiuknál, mind a leányoknál 1886, illetőleg 1887. szeptember haváig 4 osztályosok voltak — : a ref egyház a miniszteri leirat által mintegy mély álomból felébresztve, lázasan kapkodott ide, oda, hogy népiskoláit fejleszthesse. De mert anyagi viszonyai rögtönösen jelentékeny áldozatot nem engedtek meg, az egyház intéző férfiai 1886. július havában azon gondolatra jöttek, hogy elvevén a 11,000 forintos gymnasiumi alaptőkét és a gymnásium tulajdonát képező két tanáii lakást — melyek egyike azonban régi egyházi tulajdon, de ősidők óta gymnasiumi használatra engedetett át — ahból emeljék 6 osztályra az elemi népiskolát, a gymnasium ped'g ismét 4 osztályra szállitasék le. Ugy látszik, érezte az egyház, érezték az intézők tettök igazságtalanságát, s azt az által akarták enyhíteni, hogy a gymnasium érdekében, nevezetesen az iskolai épületnek a minisztérium általtal követelt módon kibővítése céljából magán úton már korább megindított gyűjtést »a gymnasium alaptőkéjének gyarapítása* cím alatt kezökbe vévén, azt elismerésre méltó buzgalommal váratlanul eredményre vezették, s a begyült 10,165 forintot az elvett 11,000 forint helyére tették. Ez a tényállás. Alólirott, ki az 1873/4.—1885/6. isk. években, tehát 13 éven át a n.-szalontai gymnas:

um tanára voltam, s ki az illető gymnasiumi alapok ügyét a legapróbb részletekig ismerem, a n.-szalontai ref. egyház fentebb vázolt eljárásában oly tényt látok, mely nemcsak az elődök alapítványai iránt minden jogállamban fenálló kegyelettel, de az 1790

/, XXVI. t.-c. 10. §á-val, és az 1883. XXX. t.-c. 52. §-ával éles ellentétben áll. Nem is mulasztottam el annak idején előbb élőszóval, majd röpiratban s végül a prot. közvélemény előtt a prot. egyházi lapokban (1. »Prot. egyh. isk lapok* ez évi 24., 25.: »Debr. prot. lap* és »Sárospataki lapok* ez évi 25. és 26. számaiban ily cim alatt : »Önütötte rés* stb ) felszólalni, a nélkül, hogy ama tény keresztülvitelét az illetékes egyházi hatóságoknál, a n.-szalontai ref. egyházmegye közgyűlésénél (1887. március 24.) és a tiszántúli egyházkerületi közgyűlésnél (1887. máj. 9. és több napjai) meggátolhattam volna, s a nélkül, hogy a n.-szalontai egyház intéző félfiai részéről a nyilvánosság előtt kifejtett nézeteim, melyek az utolsó betűig positiv alapokra, okmányokra voltak fektetve, megcáfoltattak volna. Mert én a n.-szalontai ref. egyház eljárásában nem-