Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

Harmincadik évfolyam. 45. sz. Budapest, 1887. november 6. PROTESTÁNS SZERKESZTO-és K I A D.Ó "HIVATAL IK. ker. Kinizsy-utca 29. si. I, em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolg-áillia.i-u.n.k:. Az állami iskolák vallási iránya. Már maga az a tény, hogy az állam az általa fenntartott iskolákban a vallásoktatásról való gondoskodást a vallásfelekezetek vállaira nyomta, ékesen szóló bizonyíték arra nézve, hogy a valláserkölcsi nevelésre súlyt nem fektet, mert ha fektetne: akkor maga gondoskodnék róla, maga díjazná a hitoktatókat s nem nézné el, hogy kivált a szegényebb hitfelekezetek növendékei az ő iskoláiban 2, 3 és 4 osztályonként csoportosítva, hetenként csupán 1 — 1 órán át nyerjenek valláserkölcsi oktatást. Pedig ez így van a legtöbb állami iskolában főként a protestáns növendékeknél, kiknek vallás-oktatásáról az egyházi főhatóságok kellően nem gondoskodhatnak, mivel hogy sem elegendő pénzök, sem elegendő emberök nincs reá. Az állam így okoskodik: 5

A vallásoktatásról oondoskodni nem az én feladatom; rám nézve O ' közömbös dolog, hogy leendő polgáraim a katholikus, a protestáns vagy épen az izraelita vallást követik-e? neveljen mindenik hitfelekezet magának buzgó híveket tetszése szerint. Én szabadságot és alkalmat adok rá nekik iskoláimban: használják fel, amint tudják és akarják.* Az ám. De hát ha nem tudják, bármennyire is akarják!? Hát ha egyik felekezet sem tudná és akarná: az is közömbös lenne-e az államra nézve?! Valóban difficile est, satyram non scribere. Mintha bizony az államra nézve közömbös dolog volna, hogy polgárai vallástalanok és erkölcstelenek legyenek! És én nagyon tartok tőle, hogy államunk maholnap keserűen meg fogja bánni azt a sajnálatos tévedését, hogy a vallásoktatásról való gondoskodást a felekezetek vállaira hárította. A vallástalanság s az ennek nyomán támadó corruptió már is fenyegető nagyságban áll szemeink előtt. S ha ennek tovább terjedésére maga az állam nyit kaput a saját iskoláiban, maholnap odajutunk, hogy nemcsak nem követjük, de végkép el is feledjük Berzsenyi szavait: y

Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigába görnyed.* Az állam egy-két külön tanszéket állít s ezreket költ a középiskolákban egy-egy profánus tantárgy tanítására, de arra, ami a legfőbb, amire minden polgárának legnagyobb szüksége van, a vallás és az erkölcs ápolására egyetlen fillért sem akar áldozni. Nem, mert ezek ápolása nem fekszik szívén. Fényes palotákra, főigazgatókra, kísérletezésekre minden évben százezreket pazarol az állam közoktatási kormánya, de a vallás és az erkölcsiség ápolóinak díjazására a legtöbb helyütt egy árva krajcárja sincs; sőt a hol itt-ott ad is némi tiszteletdíjat, azt a lehető legcsekélyebbre szabja, sokkal kisebbre, mint bármely más óraadó tanár óradíját. Fővárosi kartársaimtól tudom, hogy míg más tantárgyak óraadó tanárait heti óráikért 80—100 frttal díjazza, addig a vallástanárok 50 frtjával díjaztatnak. És ez összegek is mindig csak az igazgatóknak évről-évre történő felterjesztései alapján utalványoztatnak; a rendes költségvetésbe nincsenek felvéve. Miért nincsenek felvéve s miért becsültetik oly kevésre a vallástanárok működése ? Ez épen a baj ott is, hol mégis legalább némi jutalmat adnak a végzett munkáért. És az államnak ezen méltánytalan eljárása minket, protestánsokat sújt leginkább; minket, a kik szegényebbek vagyunk, hogy sem növendékeink vallás erkölcsi oktatásáról az összes állami iskolákban kellőképpen gondoskodhatnánk. Az izraelita, görög keleti és görög katholikus hitoktatóknak az állam kezelése alatt álló alapítványokból juttat valami tiszteletdíjat a kultuszminiszter, a római katholikusok is kapnak az állami iskolákban teljesített hitoktatásért több-kevesebb jutalmat vagy a vallásalapból vagy gazdag püspökeik ke-