Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-30 / 44. szám

tökély ideáljának. Úgy de a tanító visszafelesel a lelkésznek s azt mondja neki: »nem ért tisztelendő ur a népiskolai működéshez, nincs hozzá diplomája.® Egy feltevés járult még kétségtelenül az iskolák feletti vádhoz, valamint a pap és tanító közötti viszony ilyen rajzához; az: hogy a lelkészi kar minden egyese 1 kifogástalanul gyakorolja felügyelői, vezérlői tisztét a tanítók s iskolák felett. így, főszempontokban a tanítói kar dresszurája céljából született meg a theologiai tanképesités eszméje. A replika azonban, Anonymus névvel, nem így mérlegeli, hanem mint kettős célt jelző ideát. S azon meggyőződéssel, hogy egy pálya egy egész embert igénybe vesz, a theologia paedagogiai pensumából utat mutat arra, hogy a lelkész kezébe vévén a vallásoktatást in praxi az iskolában, tanító diploma nélkül ís elismerendővé és tiszteltté tegye vezérlő befolyását a népoktatásban. A tanképesítés eszméjét kárhoztatja, mint olyant, a melylyel egy kurzus alatt papot is, tanítót is selejtest képez az iskola egy személy kétoldaluságában. Es valóban egy pálya egy egész embert igényel. Ezt aláírja minden lelkész, aki hivatásának teljes tuda- i tában betölteni akarja azt a tért, amelyet a papi állás neki nyújt; aki nem elégszik meg a prédikációk gépies leőrölése mellett a matrikulák vezetésében kulmináló munkálkodással. Aláírja minden tanitó is, aki a leckék kicérnázásán s felkérdezésén kivül egyebet is tart céljául a tanítói hivatásnak. Akik tanítói pályára készültek s hivatásuknak kellő öntudatával működnek már ma szerte az Lskolakban, azt hiszem, azok közül nagyon sokan érzik és tudják, hogy a tanítóképezde legkiválóbb tanereje mily keveset adhat 3, mondjuk 4 év alatt a hajlamból odaadó szorgalmú j növendéknek is ahhoz képest, amennyi tudományos ismeretekből is, a nevelési és oktatási speciális tanok ágazataiból is szükséges a gyakorlati tanítói, céltudatos működéshez. És azt hiszem, hogy a theologia mostani tananyagával szintén nem ad perfekt tudományt, amelyre a tökélyésbülésnek a papi hivatás tekintetében legalább egy köve nem férne még. Már ha így van ; ha az egy-egy emberre külön számított kurzusok csak a legszükségesebb bázist adják, adhatják csak meg az egy-egy ember szakszerű kiműveléséhez s ha, amint bizonyos, hogy papi és tanítói hivatás a gyakorlati működést tekintve, kapcsolatossága s rokonsága dacára eltérőleg kulminál: akkor egyik pályát a másikba tömni akarni, valóságos mézeskalácsos munka volna, ahol formába szorítják a tésztát, s lesz belőle huszár, más formában lesz ló ; most elővesznek egy duplaformát s kikerül belőle a lovas huszár. Azok az érvek, amelyek 'az érettségi bizonyítványból is közvetlen just kívánnak adni a thologia tanítói diplomájának s két hónapi tüzetes készülési időt juttatnának a papnövendéknek az oklevél megszerzéséhez : a mellett, hogy szerfelett kicsinylik a tanitóképezdék tananyagát, kétségbe vonják a szakképzés tekintetében való jelentőségét Ís ; mig másfelől a lelkésznövendékeknek, csupán annál fogva, mert magasabb fokú tudományosság, képzettség jelzi a theologia kurzus végét, hát azért csupán, mert lelkészek akarnak lenni, oly köpcös szellemi erőt, oly képességet tulajdonítanak, hogy az a külön tanítói tudomanvt szőröstül-bőröstül benyelheti. Nem ugy van pedig ; nagy falatnak hosszú madzagja van, mely a tanítót az élet végéig vezeti Ma már nem csak a jó pap tanul holtig, hanem a jó tanító is, és mindegyik mást tanul. Ily tekintetek mellett a tanítói pályát abszorbeáltatni a theologiával: túlterhelése volna a theologiának. Ha pedig a »kényszerűségi* tekinteteket vizsgáljuk, azokból az a szükségesség látszik feltűnni, hogy a lelkész a tanító előtt, kezében a tanítói diplomával imponáljon, s hogy az állam által elismerendő okmány legyen minden áron, amelylyel a lelkész iskolát dirigál: ehhez ugy tetszik, az érvelések nem is nagyon kívánják a tanítói ismereteket olyan tövéről hegyére ; annyi kiviláglik, hogy aránylag nem oly terjedelmesen, mint például a theologiai ismereteket a lelkészi diplomához. Ámde, ha így menne a tanítói oklevél osztogatása, mire méltatná azt a pap kezében először maga a tanítóság ? mire volna becsülhető akkor nevelési szakiskolánk, a tanítóképezde, amelynek fakulta'ivitását fejlődésben látni büszkesége a szuperintendenciának ? és vájjon mit szólna ily rendszerre ugy az állam, mint a közvélemény : nem azt mondaná-e, hogy humbugot űz a kerület a tanitói oklevél osztogatásával ? És csupán azért, hogy a tanítónak torkán fojtsák azt a kifejezést, hogy nem ért hozzá, nincs diplomája. Én azt hiszem, ha vannak kifogásolható tanítók, helylyel közzel lehetnek a lelkészek között is egyesek, akiknek modora nem épen felel meg annak, hogy szeretettel, szelídséggel vezérelje a tanítót. Ha ilyenek vannak most, egy tanítói diploma a lelkész kezében nem változtathatja még meg az egyéni jellemeket. Van még egy oldala a dolognak, amit diplomával betakarni szintén nem lehet. Népiskoláink általánosan hordozzák a vádat, hogy vallásosságra nem nevelnek. Es e vád szembe állítja korunk iskoláival a régebbi idők vallásos, buzgó népét, mely' akkoron még erkölcsösen, vallásos érzéssel és egészséges értelemmel került ki az iskolákból, pedig akkor akadémikus rektóriák voltak... stb. Valószínűleg táltosok voltak az akkori rektorok, ha a tanítók szakképzettségének különbözetében keresendő a változás oka; vagy talán lelkiismeretesebb tanítók voltak a régíek, mint a mostaniak, a mikor még a lelkészek sarkalásaira sem volt szükség, sem lelkész-tanítói diplomákra ? Aligha áll egyik is. Ki tehetné fel, hogy ma is nincsenek kitűnően kezelt iskolák ? Vannak a sok rosz között is bizonyosan, amelyeknek kezeléséhez nem férhet a kárhoztatás szava. Ám ha vannak, ezekkel tegyünk összehasolításokat a régi időkre. Régebben 8—9 éves korában kezdte gyötörni a gyermek a silabizálást; azután irás, olvasás és számoláson kíviil tanult kompakt vallástudományt s tanulta a hármas kistükör szintén kompakt reális tananyagát; tanulta pedig az egyes osztályok éles penzum-kihatárolása nélkül 14—15 éves koráig. Ma 6 éves korában már egy éves b© penzum néz a gyermekre, azután a második, harmadik .... hatodik évi tananyag szaporodólag annyifé'e külön követelt tárgyakkal, hogy a jó tanuló a hatodik év végén ott áll ismeretekben, a hol a második középiskolás gyermek a latin nyelv kivételével. De azért ily eredmény mellett mégis azt állítom, hogy a régi iskola végzett növendéke okosabb. Miért ? — mert 15 éves koráig tanult a szó kellő értelmében, s érettebb észszel fogta fel az ismeretágak különféleségeit. És ma két különböző intencióju felügyelet húzza kétfelé a tanító munkásságát. Az egyházi felügyelet a vallástudományt sürgeti minden ágában osztályok penzuma szerint, lefoglalván az énektanítás és gyakorlás, az