Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-30 / 44. szám

A vallás-erkölcsi oktatásról is kellőképen gondoskodva lesz. A hit és erkölcstan ezen felekezetnélküli iskolákban is rendes tantárgyként fog taníttatni; minden gyermek saját hitfelekezete lelkészétől nyerend vallás-erkölcsi oktatást, melynek anyagát, nyelvét, tantervét és módszerét minden hitfelekezet maga szabja meg ; senki sem kényszeríttetik a maga vallási ünnepein iskolába, ellenben kötelezve lesz ily napokon a saját templomába eljárni és a vallási gyakorlatokban részt venni. Ki kívánhat ennél többet ? Az állami és községi iskolák iránya hazafias és szelleme magyar nemzeti lesz. Mert hazánkat sokféle nemzetiség lakja ugyan, de nemzet, politikai nemzet csak egyetlen egy van s ez az egy a magyar. A pánszlávizmus, saxonizmus, dakoromanizmus nem ütheti fel az iskolákban átkozott fejét s ki bennök tanul, általuk nyeri kiképeztetését, szívben, érzületben kifogástalan magyar polgár lesz, aki érteni és érezni fogja velünk együtt hogy: >a nagy világon e kívül nincsen számodra hely.* Mennyi melegágyat, mennyi erős várat épít ez iskolákban a magyar nemzet a magyar hazafiságnak és a magyar állam eszmének! És az iskola-fentartás terhét is ki bírná el inkább, mint a községek és különösen az állam ? melynek annyi fontos jog, oly nagy hatalom és annyi kifogyhatatlan segélyforrás áll rendelkezésére. És épen most, midőn alkotmányos életét visszanyerve, önmagának ura, saját sorsának független intézője lett? Félre, ti kislelkűek! Némuljatok el, ti kételkedők! A miniszter javaslata nagy többséggel elfogadtatván, törvénynyé vált, s ennek alapján a közoktatási kormány nagyszámú községi és állami -iskolát állított fel hazánkban, Kárpátoktól az . Adriáig. Itt elemi, ott polgári, itt reál, amott iparos vagy kereskedelmi iskolát, itt tanító-képezdét, ott női közép-tanodát, itt alsó, ott felső fokú szakiskolát szervezvén a községek és az állam költségén. Annyi és oly sok féle iskolát, hogy még neveiket sem tudnám hirtelenében előszám-lálni, annál kevésbé rendeltetésük célját szabatosan körülírni. Nyert-e vagy vesztett hazánk közművelődési ügyé e felekezetnélküli iskolák felállítása által? nem vitatom. A pesszimistáknak vagy optimistáknak -volt-é igazuk? nem kérdezem. A lefolyt 19 év tapasztalatát mind a két fél felhasználhatja a ..saját állításainak igazolására. Az egyházak nem - gyöngültek meg; az állami és községi iskolák határozott nemzeti irányban és hazafias szellemben nevelnek ; a magyar nyelv és állameszme uralma mind jobban-jobban terjed s még a felekezeti iskolákra is üdvös hatást kezd gyakarolni; az iskolák felszerelése, a tanítók képzettsége és fizetése örvendetes módon megjavult s a magyar állam is, nehezen bár, de megtudta hozni idáig a hazai tanügy érdekében tőle kívánt áldozatokat, úgyannyira, hogy önérzettel sőt méltó büszkeséggel hivatkozhatik, a kulturális fejlődés terén tett előhaladására, melyért a nyugat mívelt nemzetei előtt is jó hírneve és becsülete lett. De viszont a pesszimisták is sok és kétségtelen tényt hozhatnak fel, amik az ő bypotheziseik mellett bizonyítanak. Az állami és községi iskolák a vallás-erkölcsi élet ápolására kevés gondot fordítanak, mondhatni semmi súlyt nem fektetnek; a tanítószemélyzet és a tanuló ifjúság körében a felekezeti és nemzetiségi súrlódások napirenden vannak ; a felekezeti és nemzetiségi tanítók külön kasztokká tömörültek, melyek egymással folytonosan hadi lábon állanak ; a községi tanítók sok helyen nem kapván ki fizetéseiket, éheznek és rongyoskodnak; maga az állam is újabb iskolákat állítani, sőt a meg levőket is kiegészíteni s a szükséges tanerőkkel és felszerelésekkel ellátni, nyomorult pénzügyei miatt immár képtelen, minélfogva Magyarország kulturális fejlődésében megakadás, sőt elszomorító visszaesés mutatkozik. Ki merné tagadni, hogy mindezek így vannak? De viszont: ki lenne oly vakmerő, hogy a szerzett tapasztalatok alapján akár az egyik, akár a másik félnek feltétlenül igazat adjon, perhorreszkálva avagy dicsőítve a felekezet nélküli iskolák törvénybe iktatott és évek óta fennálló rendszerét ? Én sem akarok e rendszer mellett vagy ellene síkra szállani. Úgy vélem, még egy pár évtized tapasztalata kell ahhoz, hogy a községi és az állami iskolák értéke fölött minden tekintetben igaz Ítéletet mondhassunk. De annyit, néhány évi tapasztalat után is, jó lelkiismerettel kí merek mondani rólok, hogy a vallás-erkölcsi élet ápolására nem fordítanak kellő gondot; a vallási és erkölcsi ismeretekben felületes s épen ezért a hit és egyház iránt közönyös, nem ritkán ellenséges indulatú nemzedék kerül ki belölök; ami látszólagos kegyesség ápoltalik bennök, az csak értéktelen külsőség, melyben nekünk, protestánsoknak, legkisebb örömünk sem telhetik. Sőt tovább megyek és állítani merem, hogy az állami iskolák szervezete, rendtartása olyan, hogy akarva nem akarva a katholicismus szekerét tolják a protestantizmus hátrány ár a. Felszólalásom célja ez állítások igazságát bebizonyítani, mit a jövő alkalomra tartok fenn. Déva. SzÖts Sándor.