Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

A moidva-oláhországi misszió érdekében. Nyilt levél Dr, Ballagi Mórhoz. T. Testvéremi 27 éve, Isten kegyelméből, hogy megindult néhány nemes lélek buzgalmával a Moldva-Oláhországban elszórtan élő protestáns magyarok megmentésének nehéz bár, de apostoli munkája, egy 27 éves ifjú vezetése mellett. A munka hála Istennek, bár sok vihar és forgószél próbálta letiporni, nemcsak el nem veszett, sőt megérlelte, virágba borította a misszió eszméjét, mely most az összes magyar protestáns egyházra hinti jóltevő ragyogását. Midőn ez elégtétel nekünk a szívünk melegével, könyhullatásunkkal Istenben vetett hitünkkel táplált missziói ügy körüli fáradozásaikért; ez érdekben kötelességül ismerem t. testvérhez, mint az eszme egyik táplálójához és terjesztőjéhez, hogy ne mondjam apostolához intézni ez igénytelen sorokat. Erdély nagy buzgalmú püspöke, Szász Domokos, ki mint ifjú lelkész azok közé tartozott, kik a gyönge lángot segítették fúni azon ifjú lelkében, kik a misszió ügyének szentelte lelke drágább hevületét ; közelebb tekinté a missziói egyházakat, hogy azok viszonyaival, működő embereivel személyesen megismerkedjék. Nemes munkát végzett, s a kellemetlenség, melylyel talalkozctt mutatja, mily óvatosan, mily tapintattal kellett ott járni a hegyes sziklák közt ezelőtt 27 évvel elindultaknak s működötteknek. De a mily örömmel láttuk ifjúkori ábrándunk, szerelmünk tárgyának színről-színre éi intését és csókolását, annyira kellemetlenül hatott reánk, hogy a buzgalmas püspök több oly pontot elfeledett, melyek szintén a misszió keretébe tartoztak a mult ban s kell hogy tartozzanak a jövőben. Ilyen pontok Foksán, hol egyesült egyházunk volt. A csángók között Moldvában Szászkát, hol templomot, iskolát építettünk, hol az annyit nyomorgott öreg társunk Márk Mózes porrészei nyugosznak, s mely bukarestinél is régibb egyház. Kalarás, hol a feledhetetlen Mester család kertjében Mester Eduárd által épített kis templomunk van, temetőnk van. Gyurgyevo Ruscsukkal szemben, hol iskolánk, anyakönyvünk volt. Krcijova, hol szintén volt iskolánk, anyakönyvünk. Turn-Szeverin, hol a luth. lelkész gondozta pár százra menő híveinket. Tulcsa, Szulina a tengerparton, hol lakó híveink s az angol hitrokonok gondozásáért, mi az európai commisiótól évi 500 frankkal díjaztattunk: érintetlenül maradtak, s talán nevezett helyeken lakó hitrokonaink semmi vallásos gondozásban nem részesülnek. A moldva-oláhországi misszióhoz nemcsak a bukaresti, pitesti, ploesti, galaci, brailai egyházak tartoznak, hanem az említett helyeken, sőt egész Románia, Bulgária s Törökországban szétszórtan élő magyar protestáns hitrokonok. Minemű gondoskodás történjék a hivatalosan számba nem vett egyházakról és hitrokonokról ? Nézetem szerint a Romániában működő lelkészek járnák be az egész országot, keresnék fel magyar hit rokonainkat, vennék számba hányan vannak. Részünkről főt. Szász Domokos püspök úrnak megküldendjük a munkafelosztásra, a hitrokonok mikénti összeszedésére vonatkozó javaslatunkat. Es mivel ez pénzzel jár, felkérem t. Testvéremet, hogy a 27 év előtti s utáni lelkesedéssel, emelje fel a zászlót a számba nem vett hitrokonokért, s indítson gyűjtést a hozzájok teendő utazási költség fedezésére. Részünkről, mihelyt a szükséges missziói működés reménye a teljesülés állapotába lép, egy aranyat e célra kezeihez juttatunk. Kérvén a kegyelem urát, hogy támaszszon szent lelkesedést ös/.szes magyar protest. egyházunkban az elhagyattatásban élő hitrokonainkért I Ne hagyjunk pusztulásba menni egy lelket sem. Az elhagyatásban élők felkarolása és megmentése lesz a magyar prot. egyház élni törekvő lelkészek érverése missziói működésének koronája ! Kecskemét, 1887. szeptember 26. Czelder Márton. KÜLFÖLD. A spanyolországi misszió köréből. (Folytatás és vége.) Azzal tehát, hogy protestánsoknak sikerült egyetemi gradust nyernie, fontos lépés történt arra nézve, hogy az evang. spanyolok kiemelkedjenek a páriák amaz állásából, melyben őket ellenségeik oly szívesen kivánták megtartani. Ennek folytán meg kellend szokniok, hogy protestáns spanyolok is jussanak műveltséghez, és befolyáshoz. Tanítóink egyike, ki évek óta volt a madridi gymnasiumnál alkalmazva, épen most kapott a logronói egyetemnél állást, mint francia nyelv tanítója. Ez állás elnyeréseért vizsgát kellvén letennie, az egyes vizsgálók ezt erővel megakadályozni kivánták, miután őt protestánsnak tudták; de kitűnő szakismerete folytán mégis legyőzte pályázó társait. — Mikor nem rég bizottságot küldött a kormány Andalusiába, hogy a földrengés után épült új iskolákat felavassa, engem is felhivott a közoktatási miniszter a csatlakozásra, okul adva, hogy el nem felejtheti, hogy mennyit tett Svájc és Németország e városok javára azon adományokkal, melyeket nekem kellett kiosztanom. Lehetetlen volt ez útra mennem, de öi ülök az irányunkban Spanyolországban gyarapodó rokonszenvnek. Cartagenában az állami tanügyi bizottság tavaszkor valamennyi magán iskolában tartott nyilvános vizsgákat. Vizsgára szólíttatván a prot. iskola növendékei is, hosszú menetben mentek a városháza nagy termébe, hol feleleteikkel általános tetszést nyerlek. A leányok vizsgaja azonban az iskolákban megtartatván, az oda érkezeit bizottságot »Erős vár nekünk az Isten* kezdetű énekkel fogadták, s ez a vizsga végén teljes megelégedését tartózkodás nélkül kifejezte. Avagy ne Örüljünk-e azon, hogy a papok ellenségeskedése és növekedő fanatizmusa dacára, miről legkeservesebben szólhatnak a provinciákban működő testvéreink, szaporodnak annak jelei, hogy az evang. befolyás és oktatás jelentősége mindinkább elismerésre talál ? Egyébiránt az olvasónak adósa vagyok a kérdésre való felelettel: »Hogv jutottál a kanári szigetekre utazáshoz ? Fölösleges pénzed és időd tétetett-e veled kéj -utat avagy odacsalogattak téged Hesperidák arany almái, vagy épenséggel tüdőbeteg voltál-e, mivelhogy e táj felé igyekeztél? Hála Istennek tüdőm még eddig nem beteg, étkezés és pénz pedig oly ritkaság nálunk, hogy mindenkit felkérek, hogy ha ez elsőt nem adhatja nekem, adja nekem legalább a másikat. Utam oka az, hogy a kanári szigetek a mi m'ssziói területünkhez tartoznak, képezvén azon legmesszebb eső spanyol provinciát, mely szabadabb nézeteivel mindenkor előnyösen tüntette ki magát és melyet már rég kellett volna meglátogatnom. O^t pedig akárhány alkalom kínálkozik dologra, csak hogy ismét hiányával vagyunk a munkásoknak és csupán könyveink és folyóirataink terjesztésével végezhetjük lassú utászi munkánkat; de még ehhez is szükséges, hogy a vidékét és népét a helyszínen tanulmányozzuk. Csakugyan igaz az, hogy ott mindenféle országból gyűlnek a tüdőbetegek s ezek közt volt egy ismerős svájci csa-