Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

ismeretlen források felfedezését avagy csak kutatását is senki sem kiván tőlük, de igenis általános tájékozottságot a históriai tudomány mezején s többé-kevésbé helyes módszert. Általában a tanulók öntevékenysége vezetésének , munkálkodásaik irányításának a szaktanár kezében kell, hogy legjobb helye legyen. Mennyi időt, mennyi erőt menthet meg egy ily útmutató kéz s fordíthat haszonra 1 A tanulók önmunkásságának vezetése maga különféleképen történik. Az út sok lehet, míg a cél egy. Az utak megválasztása a vezető tanár belátásának dolga. O figyelje meg a körülményeket, a helyzet állását, vizsgálja s ismerje meg önnonmagát, nézze azoknak számát és képességét, kikből a tudománynak (egyháztörténetnek) új nemzedéket nevelni hivatott, mert mindezen viszonyok tekintetbe vételét a tervszerű eljárás megkívánja. így például a tanár véleményétől függ, vájjon ő nevezi-e ki a munkahozókat, a munkakritikusokat (egyet vagy többet), vagy pedig önkényt vállalkozásnak ad helyet; a dolgozatokat megvitatás előtt körözteti-e a ta^ok között vagy nem ; sokat vagy keveset dolgoztat-e; írásban vagy élőszóval előadva kivánja-e a kritikát stb. Van egyebek közt azután a seminariumi gyakorlatoknak olyan neme, midőn a tanár nem megfejtendő kérdéseket jelöl ki, hanem kész (történeti) munkákat ad a seminaristák kezébe azon megbízással, hogy vigyék azokat haza, tanulmányozzák, kivonatot készítsenek belőlük s e kivonattal vagy egy részlet szabad előadásával számoljanak be a seminariumi órán. Ezen eljárásnál ajánlatosabb az, ha nem több, de csak egy, mindenesetre azonban mintamunkára fordítja a tanár a seminariumi kör figyelmét, felosztván a munkának részeit a tagok közt feldolgozás, kivonatolás céljából (természetesen az egész ismeretének feltételével), a midőn megindulhat gyümölcsöző eszmecsere is a tárgyról, míg amott erre nem igen lehet e kilátás. S e hiányosság nem kis baj, mert hiszen miben lássuk, ha nem az eszmecserében, lelkét a seminariumnak. Benne s általa tárul föl a szóvá tett tudományos kérdésnek s közvetve az egész tudománynak számos oldala. Ha feltárul! Mert vannak meddő vitatkozások is, melyeknek azonban végét fogja szakítani a szép feladata magaslatán álló vezető szaktanár, a ki az eszmecseréléseknek okos szavú megnyitója, terelője s berekesztője. Van továbbá a seminariumi gyakorlatoknak olyan neme is, a hol a tanulók magok választják dolgozataik tárgyát, melyről azután a közös összejövetel helyén és idejében megindul az eszmecsere az előlülő tanár felügyelete alatt. Mondjuk-e, hogy az ily gyakorlatokhoz a legtöbb esetben kevés köze lesz a külső forrásokon alapuló történettudománynak ? A históriai seminariumban — véleményünk szerint — elkerülhetlenül szükséges, hogy a tanár maga adja fel a megfejtendő kérdéseket, jelölje meg a kútfőket s methodologiai tanácsával támogassa különösen a kezdő seminaristákat. Nem novellairás a történetírás. A tagok thémaválasztási szabadsága érdekében legfeljebb annyi történhetik, hogy a tanár által kitűzött thémák közül választhatnak a tagok egyet-egyet, ki-ki hajlama s belátása szerint. Hogy milyenek legyenek a kitűzendő thémák: arról talán nem kell hosszan szólanunk. Hase mondja egy helytt (legutolsó nagy egyháztörténeti munkájában) némely pápákról, a kik semmi maradandót nem alkottak, hogy: »Das sind Pápste, die nicht régiért haben«, s hasonló tevékenységű Írókról: »Das sind Schriftsteller, die nicht geschrieben habén.« Ilyen »obscurorum virorum« működésének ismertetésére csak nem fogja lelkesíteni a seminarium vezető tanára tanítványait. A thémák tehát ,olyan tárgyat öleljenek fel, melynek valamely korra, benne egy-egy népre, a közállapotokra van számbavehető befolyása. Különösen merjük ajánlani az életrajzokat. Rendkívül tanulságosak lehetnek ezek, főképen egy theologusra nézve. Összehasonlításra, önvizsgálási a és önismeretre serkenthetnek; intést, vigasztalást, lelkesedést és egyébb jót — útravalóul az életre — meríthetni belőlük. Az egyháztörténeti seminariumban követendő módszerről is elmondtuk szerény véleményünket. A módszer helyességének legjobb criteriuma minden esetre azon haszon, melyet annak alkalmazása a históriának s munkásainak (beleértve a munkások vezetőit) hajt, vagy kár, melyet okoz. Szabad legyen az előbbit reménylenünk, s reményünkkel kapcsolatban azon hitünket is kifejeznünk, hogy szeretett honunk és egyházunk hova-tovább annal kevésbé fog szűkölködni oly ifjak nélkül, a kiket vágyaik a történeti igazság mélyébe is vonzanak, s a kik tudnak kutatni, összehasonlítani, megkülönböztetni, tisztán látván az esetékest s a lényegest, a dolgokat s az eseményeket úgy, mint az eszméket s elveket ; a kiknek magoknak is vannak igazolható elveik, eszméik; a kik koruk törekvéseihez a történet útmutatása szerint hozzászólani s a dolgokról önálló Ítéletet mondani képesek; a történet tanulságait nemcsak a főben, de a szívben is hordozzák s a történetből merítenek lelkesedést és meggyőződést, vagy legalább útban vannak, hogy mindezeket cselekedjék, tudják. . . A történelem géniuszának kibeszélhetetlen örömére ! Krupecz István, pozsonyi theol. m.-tanár. BELFÖLD. Az ágost. hitv. evangélikusok egyetemes közgyűlése. A folyó évi egyetemes közgyűlés okt. 5. és köv. napjain Budapesten tartatott meg Geduly Lajos püspök egyházi és báró Prónay Dezső egyet, felügyelő kettős elnöklete alatt. A közgyűlést október 4-ikén értekezlet előzte meg, melyen a fontosabb ügyek röviden megbes éltettek. A közgyűlés napján d. e. istenitisztelet tartatott, melyen Haas Lajos lelkész tartott szép imát és rövid alkalmi beszédet; istenitisztelet után a díszterembe vonultak a közgyűlés tagjai, kik között a kerületek püspökei, felügyelői, képviselői és az iskolák küldöttei csaknem teljes számmal jelen voltak. Fabiny T. és Péchy T. kerületi felügyelők más téren való elfoglaltságuk miatt nem vehettek részt a tanácskozásokban. Az ülést Prónay D. rövid, de nyomós beszéddel nyitotta meg. Örömét fejezte ki a felett, hogy a tagok érdeklődése és ügybuzgalma nemcsak nem csökkent, hanem emelkedőben van, pedig most nagyobb fontosságú ügyek kevés számmal lesznek szőnyegen. Örülhetnek az evang. hívek is, hogy dolgaik rendes mederben, békésen folynak. Fontosabb gyűlési teendőkül jelezte az irodalmi társaság ügyét, a misszióügy rendezését és az egyházi közalap kérdését. Ez utóbbira vonatkozólag rámutatva az ev. egyház egyik nagy sebére, fájdalommal konstatálta, hogy az ev. egyháznak számos oly gyülekezete van, melyek nem bírnak kellő anyagi a'appal s e/ért csak tengődni, nem egy helyen sorvadni kénytelenek. E gyülekezetek megerősítése egy egyetemes alap, a közalap megteremtése által igen fontos teendője az evangélikus egyháznak. Maga részéről e célra 600 frtot ajánlott fel.