Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

A kegyelem istene őrködjék továbbra is a kis szomolnoki prot. mustármag léte és fejlődése fölötti Dr. Szlávik Mátyás. Végszó a chorál-könyvek feletti vitához. Szügyi József Chorálkönyvének megjelenése óta élénk vita foly e Lap hasábjain a nevezett könyv zenészeti értéke és irodalmi becse fölött. A szerkesztőség — mint e tárgyban laikus — minden megjegyzés nélkül kiadta a pro és contra kifejezett véleményeket, s csak arra csóválta néha a fejét, hogy a zenetudósok egyike égig tudja magasztalni azt, mit másika a porig leránt. Most az alólirt tekintélyes szakférfiak nyilatkozataival a kérdést kimerítettnek tartván, elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a vitát befejezettnek nyilvánítsuk, s az e tárgyban beküldött cikk előtt leereszszük a szerkesztői sorompót. I. Szügyi József »Magyar evang. reform. Chorál« című könyvéről. Sokan azt hiszik, hogy a zenetudományt s költészetet enni lehet, s ha valaki egy kis hangot billegtetni tud, egy-két zenekönyvet átlapozott, már akkor mint zenetudós, művész, szerző és műbíráló lobogtathatja zászlóját. Fájdalom, az érdeklődő nagy közönség pedig gyakran tapsolja és koszorúzza, nem gondolva meg a téves ujjongás hátrányait. A zene elsajátításához zeneiskola, nagy paedagogusok több évi oktatása szükséges. Még így is aránylag Öt százalék közeledhetik csak a gradus ad Parnassum felé. Nagy mesterek utasításai nyomán tovább törheti az ember az utat, mert mint minden, úgy a zene is fejleszthető. Birálók és tanácsadók még a zenészek között is csak azok lehetnek, kik do'gozni is tudnak. Itt componálhat, bírálhat boldog boldogtalan és ha a szakember ellenvéleményt mond, akkor rendesen az a felelet, hogy »figulus figulum odit«. S így, hogy jöjjön el a magyar zenészek országa? Tessék az avatatlanoknak megtudni, hogy a zenegrammatika a számtan alapjára van építve, pedig azt nem lehet tagadni, hogy kétszer kettő négy. Igen, a költészet maniére-jaira lehet nézeteltérés, de a forma, az összhangosítás és ezek vezetési szabályai egyek az egész földgömbön. Ki-ki folytassa megkezdett mesterségét, a melyből becsülettel élni akar és azzal tegyen jó szolgálatot az emberiségnek. Mellesleg, ki a művészettel is foglalkozik, az csak magasabb műveltségéről tesz bizonyságot. Szügyi József úr békési kántor »Magyar ev. ref. Chorál« című művének megjelenése nagy port vert, mert azonnal megkoszorúzták a legszebb birálatok, csak Oláh Károly képezdei zenetanár tollából folyt helyes kritika. Alulirott nemcsak az igazságért, hanem egyházunkkal szemben is kötelességemnek tartom kereken kimondani, hogy Szügyi úr chorálkönyvét paedagogiai, zenegrammatikai, aestheticai és költészeti szempontból páratlan rossznak, eltiltandónak nyilvánítom, mert e mű nemcsak visszaesést mutat fel egyházi zeneirodalmunkban, hanem mint a féreg, kártékony hatást gyakorolna a zenét komolyan tanuló képezdészeinkre. Szügyi úrnak fogalma sincsen a chorálokról, kitűnik az abból, hogy művében ezrivel hemzsegnek a kis, nagy s óriási hibák. De még az összhangzattant sem tudja igazán, mert az egész műven keresztül ködben vannak az összhangzatok, különösen a tiltott menetek, ezek összekötései, az alhangok és közép szólamok alkalmazásai épen olyanok, mintha muszkák, magyarok, németek és franciák képeznék harmóniáit. Általában vét az egyházi styl ellen, azaz összhangosításával a dallamokat kivetkőzteti az egyházi jellegből. Költészeti szempontból pedig Ízléstelen, hiányában van az aestheticai szépségeknek. Tiltakozni kell az ilyen munka ellen továbbá azért is, mert a nem chorálokba való dissonánsokkal terheli folyton a füleket. A chorálirásnál latba kell vetni a szöveget és dallamot, mikor aztán megjön a teremtés perce, a költői ihlettség diktálja az irónak tollába a nemes és egymáshoz olvadó összhangzatokat : ez az, a mi fülbe mászik, ez az, a mi magasztossá teszi istentiszteletünket. A ki talentummal nem áldatott meg, jobb ha nem gyárt, mert saját kellemetlenségein kívül óriási károkat tehet a társadalomban rossz irodalmi munkáival. Sajnálatomnak adok kifejezést, hogy Szügyi úr egykori főnökétől bizalmas tanácsot nem kért, mert így kárhoztatni kénytelen azon tudákos kontár bírálókat, kik őt faragott chorálkönyve kiadására bátorították. Budapest, 1887. augusztus hó. lfj. Szotyori Nagy Károly, zenetanár-karnagy. 2. Birálat két magyar Kar énekes könyv felett. Az egyik, a mely 166 karéneket tartalmaz, nagy gonddal van, a Németország összes protestáns egyházaiban használatban levő összes karénekek mintájára kidolgozva és a componista, illetve az első magyar karénekes könyv szerzője Sz. Nagy Károly úr, a debreceni zenede tanára, nagytekintélyű contrapunktisták részéről, mint Sechter Simon, Schneider János, Ottó Gyula Dresdából, Marx A. B. királyi tanár Berlinben, Schártlich I. C. Potsdamban, Hauptmann M. lipcsei kántor, Zöllner Károly ugyanottan zanetanár és Kitti I. F. a prágai zenede igazgatója részéről valósággal megérdemelt, dicsérő elismerésekben részesült, melyek a mű elején külön-külön feltalálhatók és a zeneszerzőt e szavakban minden ily irányú munka felett, minden versenynyel szemben oltalmazzák. Mint a katholikus, úgy a protestáns karéneknek is, ha a hivők lelkébe akar behatolni, minden úgynevezett szépen hangzani akaró dissonáló összhangzatok kikerülésével kell kidolgozva lenni. Nyugodt, buzgó, többnyire hármas és mellékhármas hangzatokon alapuló karénekdallamok a világ végéig fent tartják magukat ; míg ugyanazon dallamok, ha kikeresett leleményességgel kisértetnek, igen rövid idő alatt szomorú véget érnek. Ilynemű kísérletek a kíséretben ott engedhetők meg, hol a fő súly arra van fektetve, hogy azok Symphoniai alakban, vagy az operában nagy hatást keltsenek, de a templomban soha. E tekintetben Sz. Nagy Károly úrnak gratulálhatunk, hogy a helyest eltalálta, hogy a liturgiái szabályokhoz tartotta magát és soha semmi sivárságot, hibát a rendszeres hármonizálás tekintetében el nem követett. A második magyar karénekes könyvet Szügyi József szerzettes 1887-ben Békésen jelent meg. Ezen karénekeknél az első pillanatra a laikust, a járatlant ismeri fel az ember, a kevésbé lelkiismeretes zenészt, a ki a kíséreteknél arra törekedett, hogy azok érdekesnek tűnjenek fel és hogy magát a Contrapunct szabályainak kényszere alól felszabadítsa. Sőt szerző az összhangzattan ellen is megenged magának hibákat követni el. Azok számára, kik a Sz. Nagy Károly énekes könyvét nem ismerik,