Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-02 / 40. szám
kik az újabb fajta kíséretekben találnak gyönyörűséget, és egy szép karének méltóságától nincsenek áthatva, szolgálhat a Szügyi József csinos alakban megjelent karénekes könyve, mint újabb haladás egy neme ; ettől eltekintve azonban nem ajánlható. A kiséreti összhangzatok duzzadnak, hemzsegnek az elő nem készített Septimen és Nonen akordoktól, kemény 6 /4 kezdő összhangzatoktól és így ezen karénekek, ha négy hangra énekeltetnek, gyakran igen nagy homályosságokra, érthetetlenségre adnak alkalmat. Bécs, 1887. augusztus hó 20-án. Wolf Cyrill, az összhangzattan és Contrapunct tanára a Cacilia-egyletben, karmester a bécsi olasz nemzeti templomban és a dominicanusok templomában; tulajdonosa egy nyilvános zene-iskolának (ének, zongora és összhangzattan.) 3. T. id. Szotyori Nagy Károly úrnak Debrecenben. »Templomi és halotti karénekes könyv« című munkáját köszönettel vévén, engedje meg, hogy e nagy szorgalommal, jártassággal, s a mi viszonyaink közt áldozatkészséggel kiadott dolgozatára kért véleményem rövidbe foglalhassam, feltétlenül csatlakozván oly világhírű ellenponttudósokéhoz, mint Sechter Simon, Schneider János, Hauptmann M. stb., egyszersmind kérdéses dolgozatának előnyt adván a Magyarországon ily nemben kiadott gyűjtemények felett, mint például Szügyi József »Négy hangú chorálkönyve«, mely talán négy szólamú akar lenni, de a melynek csaknem minden száma egy kezdő műkedvelő gyakorlatait láttatja, egyebekről nem szólván, egyházi styl követése nélkül. Budapest, 1887. szept. 24. Bartalus István, a tud. akadémia lev. tagja, s a Ivisfaludytársaság rendes tagja; a budapesti paedagogium zenetanára. Pap Gábor dunántúli ev. ref. püspök körútja. Garan-Lök, szept. 13. A felső-péli kiséret, mely 25 lovas és 40 kocsiból állt, a határnál búcsút véve, a löki bíró által számos küldöttségtől körülvéve, szép átgondolt beszéd után a főpap szokott szívélyes modorban felelve, örömének adott kifejezést, hogy a rendezett viszonyok között élő egyház, amint a küzdelemben nem ingadozott, úgy az utó-nemzedék is megtartva e szép tulajdont, élni fog az idők végéig. Lökhöz közeledve, az összes leányok kettős sorfalat képezve, négy közülök kivált, s a prüszkölő lovak kantár szárait átfogva, a legénység pedig ünnepi díszben öltözve, helyet foglalt a finom, valódi műizléssel összeállított diadalkapu előtt, az »éljen« lelkesült kitörése után Bacha Endre lelkész az ő összes hívei örömének adott kifejezést a várva-várt látogatás felett. A főpásztor köszönetét fejezve ki a lelkes fogadtatásért, 14-én az istentisztelet s egyházi vizsgálat után szíves házigazdánk kedves családi körében, kedélyes hangulatban végezve az ebédet, elbúcsúzva 4 órakor értük el Tököly leány egyházat, hol az egész közönség ünnepélyes ruhát öltött, hogy a test is érezze, hogy ünnep van a háznál. Itt a főpap buzdítva, lelkesítve híveit a munka, szorgalom, takarékosság, vallásosság s hazaszeretetre, harangzúgás, mozsárdurrogás közt s bandérium kíséretében folytatva utunkat, 6 órakor elértük Mohi községet, Zongor János ker. szolgabíró s egyházmegyei ülnök kalauzolása mellett a lelkészlak előtt felállított díadalkapun áthaladva, leszállt a főpásztor. Nagy Sándor lelkész önérzetes magas röptű beszédben fejezte ki üdvözletét; a főpásztor válasza szívélyes, lelkesítő, s megnyugtató volt, megáldva úgy a lelkészt, mint az egyház összes buzgó tagjait. 15-dikén az istentisztelet s egyházi vizsgálat után elhagyva e valóban példás vallásosságú s buzgó híveket, 3 5 kocsi s 40 lovas bandérium kíséretében Kis-Koszmály felé közeledve, folytattuk utunkat; itt l /A órát időzött a főpásztor, szívökre kötvén a község lakosainak, hogy legyenek vallásosak s hazájokat igazán szeretők, mert mint határszéli magyarnyelvű községnek igen fontos magyar nemzetiségi missziója van ez idegen — szláv — elem között a magyar nyelvet terjeszteni. Itt csatlakozott az újbarsi küldöttség, mely állt 90 kocsi s 45 lovasból. Elérve lett ez nap utolsó egyházunk, d. u. öt órakor Ujbarsra érkeztünk meg harangzúgás s folytonos »éljen« kiáltások között. A lelkészlaknál felállított diadalkapu előtt megállva, Varannay Lajos lelkész a következő szépen folyó jól átgondolt beszédben üdvözölte a főpásztort: »Szeretett Főpásztorunk 1 Miként egykor a Krisztus szent evangyélioma után sóvárgó lelkek édes örömmel várták s fogadták az apostolokat, úgy mi is szeretetünk melegével fogadjuk várva-várt főpásztorunkat. Miként egykor az apostolok ihletett ajkai előtt megnyíltak még a jéghideg, márványkemény szívek is, úgy mi is megnyitjuk sziveinket, megnyitjuk lelkünket szeretett főpásztorunk az ige hatalmától ihletett szavai előtt, hogy hassanak azok lelkünk mélyébe, hogy próbáljon, vizsgáljon, ítéljen az meg minket; megnyitjuk templomunkat, hogy ott hallhassuk szeretett főpásztorunk életadó igéit. Főtisztelendő Püspök úr 1 Tekintsen végig sorainkon, főpásztorunkon szeretettel függő szemeink, azon hódoló tisztelet s szeretet érzelmeit hirdetik, a melyből font koszorú a legszebb koszorú, mi embert e földön ékesíthet, ezt adjuk emlékül, s midőn ezt adjuk, fogadja szeretett főpásztorunk azon szívből jövő őszinte kivánatunkat : hogy szeretet főpásztorunkat az Isten sokáig éltesse anyaszentegyházunk, hazánk s nemzetünk boldogítására.« O méltósága a következően válaszolt: Lelki örömmel jöttem hozzátok, mert értesültem, hogy az erények lakást vettek bennetek; szerintem: két főerény van a mi az embert istenhez vezeti, a tiszta erkölcs, egyházhoz való ragaszkodás ; a másik erény a hazaszeretet s a nemzetiséghezi ragaszkodás. Én látom, tudom, hogy az egyház érdemes lelkésze, kinek gondjaira bízva ez újbarsi és koszmályi egyház hívei mily szép tevékenységet fejt ki, előttem ismét ismeretes, őseitek erénye tündököl bennetek, buzgóságtok, áldozatkészségtek, tanú jele e szép lelkészlak. Kérem tehát a kegyelem istenét, áldja meg ez egyház buzgó lelkészét, a gyülekezet összes tagjait 1 Az istenitisztelet s egyházi vizsgálat megejtése után a helyi róm. kath. lelkész, majd a tanfelügyelő hódoló tisztelgését fogadta O méltósága. RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkái. PÓTLÉK. (Folytatás és vége.) Fentebb említettem, hogy valószínűen 1578-ban űzetett el Semptéről Bornemisza, most már azonban határozottan állíthatom, hogy 1579. január havában, télvíz idején űzetett ki onnan. Ugyanott felhoztam, hogy 80*